Kényszerpályán

2012. szeptember 16. 13:36

Lengyel László
NOL
2010 és 2012 között a magyar külpolitika megbízható és integráló nemzetközi szereplőből először furcsa partnerré, majd megbízhatatlan és hiteltelen nem partnerré változott.

Az Orbán-kormány iránt általános volt a nemzetközi bizalom. A hiteltelen és nemzetközi kockázatokat jelentő Gyurcsány-kormány, majd a hiteles és teljesítő, de választói támogatással nem rendelkező Bajnai-kormány után a kétharmados Orbán-kormány hiteles és kormányzóképes európai szövetségesnek látszott. Az erős támogatottság biztosíthatta nemcsak a válság rugalmas és együttműködő kezelését, de a gazdaságban szükséges reformok véghezvitelét is. Magyarország – német és európai remények szerint – elindulhatott volna a lengyel és balti úton, nemzeti érdekei alapján együttműködve szomszédaival. E politikának szerves része a nyitás Oroszország és Kína felé. Kezdetben semmi se mutatott arra, hogy az új kormány külpolitikai és külgazdasági fordulatra készülne.

Nem sejtettük, hogy az Orbán-kormány négy illúziót kerget: 1. Magyarország képes a válságot egyedül és jobban kezelni, mint Európa, így lehetséges a válságkezelés az EU és a térségünket meghatározó Németország nélkül, sőt azok ellenében. 2. Magyarország nagy és erős – »világnemzet lettünk« –, stratégiai helyzetben van, jelentős erőforrásokkal, illetve érdekérvényesítő és konfliktusképző potenciállal rendelkezik, ezért a nagyhatalmak és a befektetők keresni fogják a gyengülő Európában az erősödő Magyarország barátságát. 3. A válság utáni politikai, gazdasági és társadalmi modell önálló és szuverén magyar modell lesz, amely különb a hanyatló európai modellnél. 4. A NATO- és EU-tag Magyarország élvezheti az e szövetségekből származó előnyöket, de nem köteles viselni a hátrányokat, és közvetlenül, stratégiai szövetségesként csatlakozhat a »keleti széllel« gyorsan vitorlázó Kínához és Oroszországhoz. Ezekre az illúziókra fokozatosan derült fény. (...)

Mi lesz? Baj. Az Orbán-kormány a pragmatikus, illeszkedő kisországi külpolitika helyett értékalapú, moralizáló nagyországi – groteszk –, unortodox külpolitikát folytat. De állandó hibákat vét az utóbbiban is. Háborúba keveredett a globális tudományos és kulturális közösséggel a Schiff-, Dohnányi-, Heller-, Krugman-, Fukuyama-, Wiesel-ügyekben antiszemita felhanggal. Hátba támadta a határon túli magyarokat saját belpolitikai céljaiért. Kiadta az azeri baltás gyilkost, kiélezve az örmény–azeri konfliktust, egy tál lencséért. Az Orbán-kormány újabb illúziója, hogy jobb neki, ha elfordulnak tőle, mintha felé fordulnak. Könnyebben megússza, ha nemzetközileg elszigetelten folytatja eddigi politikáját, mintha fordulatot hajt végre, nyit, és ismét hiteles partnerré válik.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tessék mondani, te "kisnyúl párti", ha valaki a zuhanó repülőből ejtőernyővel kiugrik, míg a többiek nem, az okos, vagy hülye?

A mindenkori magyar kormánynak joga van saját politikát folytatni nem pedig bólogató jánosként elfogadni a KB által diktált .....Bocsánat az EU által diktált irányelveket.
Ha ez a saját politika nem tetszik a választóknak akkor el lehet őket küldeni a következő választáson.

Na ezért volt a cikk írója MSZMP tag az utolsó pillanatig. Akkor bírált már amikor a párt a földön volt.
Akkor átállt.

Ez jó: "illeszkedő kisországi külpolitika". Értsd: Merjünk kicsik lenni - Kovács László. Ezek még mindig itt tartanak.

Morvay Péter2012. 07. 27. (XVI/30)írása a Hetekből:

"Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Ezzel hazánk a világon a 12. legtöbb pénzt vesztett állam, megelőzve nálunk sokkal nagyobb és korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt – állítja egy nemzetközi jelentés. A kutatást vezető közgazdász, John Christensen a Heteknek elmondta: szinte példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek."

Ez az utóbbi harminc év kormányainak sara. Ideje a felelősségrevonásnak.

Pontosan.
A spontán privatizáció mikoris kezdődött? (Én akkor nem éltem Magyarországon)
Annyit tudok róla, hogy nem azért privatizáltak az elvtársak, hogy versenyre keljenek a több súlycsoporttal nehezebb nyugati cégekkel.

Én nem lennék a helyedben ennyire bizakodó a szemekkel kapcsolatban. ugyanis azoknak a szemeknek már rég ki kellett volna nyílni, persze lehet hogy neked van iagazad, hisz te mégis csak öregebb vagy.
meg különben is ha ténleg elrontja véglegesen akkor mi lesz? van itt olyan aki áttudná venni a hatalmat? mert én nem látom.

Azt írod: "Nos ezután mit vársz Lagarde asszonyságtól? Végülis megsértettük, kétségbe vontuk a szakmai hozzáértését, helyzetfelismerő képességét majd gúgyolódtunk rajta."

Demokráciában vezető nem sértődhet meg. Azért lett megválasztva, hogy szolgáljon. Még azokat is szolgálja, akik ellene szavaztak vagy nyilatkoztak. Ha mégis megsértődik, méltatlan a tisztségére.

Amiről írsz az a feudálbolsevik gazsulálási kultúra, nem a szabad emberek demokráciája.

Kis pénzért szar cikk. Ennyi az egész.

"..hisz ha jól csináltuk volna nem megyünk hozzájuk kuncsorogni ugyebár" -írod, nagyon helyesen.

Nézzük akkor, hogyan is csináltuk, helyesebben csinálták:

“Egy kommunista, akire még a kapitalisták is számíthatnak” címmel jelent meg írás a The Christian Science Monitor című amerikai hetilap1987 március 2-8-ik számában. Ebből fordítok:

Amikor Magyarország államadóssága elérte a 8 milliárd amerikai dollárt 1982-ben, a kommunista vezetők elkezdtek aggódni arról, hogy ki lesznek szolgáltatva a nyugati bankoknak. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke, Fekete János azonban megnyugtatta őket egy hazugsággal.

Erre Charles Gati, a new-yorki Columbia Egyetem professzora így emlékezett: “Fekete azt mondta a pártembereknek, hogy ne aggódjanak, mert Magyarországnak van még 3 milliárd dollar értékű aranytartaléka. Tehát, ha a 8 milliárd dolláros adósságból levonjuk a 3 milliárdot, akkor a teljes tartozás csak 5 milliárd dollár.”

Természetesen a nyugaton használatos elszámolási forma szerint ez a kivonási művelet nem értelmezhető, de a kommunista vezetők lenyelték az indokot. Így az eladósodás tovább folyt és 1986 végére a magyar államadósság már meghaladta a 11 milliárd USA dollárt.

Az elrabolt bérházakban lévő lakások eladása az éppen ott bérlőknek egy sokkal nagyobb hiba volt, mint az állami vagyonvesztés.

Kezelhetetlen tulajdonviszonyok jöttek létre. Ma már ,imdenki látja, hogy ami bérlakásnak készült, annak bérlakásnak kellett volna maradnia.

A közös költségeket a lakástulajdonosok fele már nem tudja fizetni. A helyzet csak rosszabb lesz az állagromlással.

Az meg hallatlan, hogy a társasházas magántulajdonok állagmegóvását közpénzekből kell segíteni, mint itt, az elqurás eredményeként?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés