A doppingszereket minimum három csoportba lehet sorolni. Az anabolikus szteroidok, mint az exogén vagy az endogén a férfi nemi hormon (tesztoszteron) jellegű hatással bíró készítmények, amelyek az izomerőt és tömeget növelik, méghozzá rendkívüli gyorsasággal. Ezeket a szereket a sportolók elsősorban a felkészülési időszakban alkalmazzák, hosszú távú szedése mellett azonban többek között olyan mellékhatások jelentkezhetnek, mint a májkárosodás, vagy az agyalapi mirigy hormonjának csökkent termelése, nőknél a virilisatio (férfiasodás), férfiaknál az impotencia. A szteroidok az anyagcsere egyéb területein is negatív hatásokat produkálhatnak: magas vérnyomás, romló vérzsírértékek, később, ezek szövődményként pedig szívinfarktus, agyvérzés jelentkezhet. Hogy a mellékhatások milyen kevéssé jelentenek visszatartó erőt, bizonyítja: a pozitív tesztek mintegy 60 százaléka az anabolikus szerek használatát jelzi.
A tiltott szereken belül külön halmazba sorolandóak a stimulánsok, például a koffein, a kokain, vagy a diszkódrogként is ismert amfetamin, amely elnyomja a fáradtságérzést, és növeli a gyorsaságot. Hatásai miatt a szer végkimerülést vagy pszichózist is kiválthat.
A peptid hormonok, mimetikus és analóg szerek csoportjából a növekedési hormon, azon belül is az IGF- (insulin-like growth factor) és az EPO-készítmények (eritropoetin) csoportjai a legkedveltebbek a magas teljesítményre vágyók körében. Ez a vörösvérsejt-szám növelésén keresztül a szervek fokozottabb oxigénellátottságát biztosítja, alkalmazása azonban növeli a trombózis esélyét, szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet.