Nagy tisztesség, komoly felelősség

2011. december 12. 10:00

Hobo
Recorder
Teljesen feldobott állapotban vagyok, hogy ilyen szépen sikerült befejezni. Interjú.

Milyen élmény volt utoljára színpadon állni a Hobo Blues Banddel?

Fantasztikus élmény volt, de nem volt benne az az érzés, hogy most utoljára állunk ott, hanem meg kellett felelni húszezer embernek, ami egyrészt nagyon nagy tisztesség, másrészt komoly felelősség. Úgyhogy ezzel voltunk elfoglalva, nem azzal, hogy utoljára játszunk. Inkább azzal, hogy jól játsszunk. Volt egy óriási sodró erő, nagy lendület, ami elkapta az embert a szerencsés műsorösszeállítás miatt, hiszen bevertünk négy rock’n’rollt az elején. És ez jót tesz az ilyen ripacsoknak, mint mi, ha nincs idő moralizálni. Teljesen feldobott állapotban vagyok, hogy ilyen szépen sikerült befejezni.

A Hobo Blues Band karrierjében a koncertezés mindig is kiemelt szerepet töltött be.

Akármelyik formációval játszottam a 33 év alatt, élőben mindig káprázatos volt. Ez így volt a legelső este 1978-ban és így az utolsó este is, és ez nagyon fontos a számomra. (...)

Milyen tervei vannak mostanában?

A Vadászatból készülne egy film és ehhez kell írnom egy szinopszist. Ha megvalósulna a film, az a pályám megkoronázása lenne. Egy másik tervem egy szólólemez, mely lényegében már készen is van. Madarász Gábor gitáros-zeneszerzővel dolgoztam együtt a Circus Hungaricus lemezen, és miután a Hobo Blues Band történetét lezártam, vele folytattam a közös zenélést. Ő összehozott egy remek zenekart, és már fel is vettünk egy nagylemezt. Utcazenész címmel írok egy monodrámát, ami a magyar zene ötven évéről szól, és annak a dalai alkotják ennek a szólólemeznek az anyagát. Valamikor jövő év elején fog megjelenni Hobo néven és játszik a Hobo és Bandája. Régen HBB volt, most egy B-vel kevesebb.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Állitsd le magad! Hobokénk, mint "kommcsigyerek" élni volt nehéz, de sokakkal ellentétben a gerinc mindig egyenes maradt, még akkor is mikor a batyú a hátán volt.

Köszönjük HOBO csupa nagybetüvel.

Én még az első koncertjeik egyikén (70-es évek vége, Egyetemi Színpad) hallottam, láttam őket - először. De nem utoljára!

Hobo jó példa arra, hogy rossz családból is jöhet jó ember. Pedig könnyebb dolga lehetett volna, ha az apuci kisfia szerepet vállalja. (Akkor vszleg az szdsz-ben lett volna fontos elvtárs, ill- úr - a rendszerváltás után.)
De szerencsénkre, "csak" zenész megmondó ember lett, és nem politikus.

Jut eszembe: ugyan Hobo közismerten régi József Attila rajongó, de nem sikerült beugratni a JA szobor kapcsán szervezett hakniba.

Az rendben, hogy vannak akik nem szeretik a bluest, nem szeretik a HBB-t, de ne tessék már Hobót, mondjuk Bródy Jánossal egy szintre hozni.
És, hogy voltak/vannak meg nem értett, rossz anyagi körülmények közt élő művészek? Igen. De pl. sem Cseh Tamás, sem Latinovits, sem Csengey nem tartoztak közéjük!
De én nem védem Hobót! Nem szorul rá!

Nagyon örülnék viszont, ha valaki megvédené Bródyt, és elmagyarázná, hogyan lett ilyen szar alak!

Igazat adok Neked: ebben az országban mindenki engedéllyel volt ellenzéki. Pontosabban: nem is volt ellenzék. Csak olyan szdsz -féle (leánykori nevén: "demokratikus" "ellenzék").

Ettől függetlenül: voltak jó együttesek, meg voltak diszkó "zenészek".

Koncz Zsuzsa elvoltnyomva! Nem tudtad? (Én sem.)
Pedig ezt ő, maga terjeszti. Olyan sikeresen, hogy nemrég a Kossuth rádió (gondolom, fiatal) riportere meg is kérdezte tőle, hogy nem félt-e Kádár rendszerben.

Nem félsz, hogy ezért még bajod lesz?.)

Amikor John Mayall Debrecenben játszott (70-es. 80-as évek?), a koncert után lementünk az Aranybika bárjában,ahol a helyi zenészek játszották a talp alá valót.
Deák Bill már ott ült. Hamarosan jöttek John Mayall zenészei is.
Aztán, amikor a helyi bár-zenészek szünetet tartottak, én már megszerveztem (csinos lányok segítségével!) egy kis közös zenélést Bill és az angolok közt. Csak basszgitáros nem volt. Megkértük a bár-zenekar gitárosát, hogy maradjon. (Gondolom, ma már az unokáinak is meséli!)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés