Most már értjük a szlovákokat?

2011. november 12. 11:32

Ablonczy Bálint
Heti Válasz
A Száraz hajtás azért tanulságos olvasmány, mert segít megérteni térségben hozzánk talán legközelebb álló, mégis sokszor távolinak érzett szlovákok világlátásának gyökereit.
„Az először 1884-ben megjelent regény írója a szlovák »nemzetébresztő triász« egyik tagjának, Jozef Miloslav Hurbannak a fia, s így alighanem már a regény olvasása előtt kikövetkeztethető a szlovák-magyar együttélés megközelítése. A realista nagyregény egyik fő problémája: nemzetté válhatnak-e a szlovákok, s kialakulhat-e a folyamathoz nélkülözhetetlen, gazdasági és szellemi értelemben is autonóm elit. E kérdéssel vívódnak a főhősök: Vanovsky, az öntudatos, polgárosult nemesember, Tichy, az álmodozó, költői ambíciókat dédelgető tanító és a messzi idegenből az ősi birtokra hazatérő, művészkedő Rudopolsky. Az elengedhetetlen szerelemi szálakkal átszőtt nemzetté válási dilemma mellett a másik fő téma a magyar nemzet. Ez annál is furcsább, mert a regény lapjain egyetlen egy magyar sem tűnik fel. Csupán magyarónok, azaz a magyar nemzeti célokkal azonosuló szlovákok. Akik természetesen a szerző szemében renegátok, ennek megfelelően egytől-egyig ellenszenvesek. Mint a fordító gondos jegyzeteléséből kiderül, a szlovák nyelv külön szót - »odrodilec« - használ például arra a regénybéli iparosra, aki részegen nevetséges kiejtéssel kiabálja: »Íljen a madjar!«. A regény summázata egyértelmű: a szlovák nemzet csak a magyarral szembeni önmeghatározás és konfrontáció révén fejlődhet ki. A huszadik század ugyan elhozta a nemzetté válást, de a kollektív tudat beidegződéseinek megváltozása jóval hosszabb folyamat. Az a szorongás és ingerültség, amely a regény lapjairól egyrészt a szlovákok esetleges felolvadása, asszimilációja, másrészt az arrogánsnak érzett magyar nemzetiségpolitika miatt árad, másfél évszázaddal később is tapintható.

Svetozár Hurban Vajansky regénye azért tanulságos olvasmány, mert segít megérteni a sokszázados együttélés miatt kulturális értelemben a térségben hozzánk talán legközelebb álló, a mindennapok politikája miatt mégis sokszor mérhetetlenül távolinak érzett szlovákok világlátásának gyökereit. Bár ez a megértés nem feltétlenül kellemes, mindenképpen hasznos folyamat.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kedves Ablonczy Bálint!
Bevallom, semmi szándékom - főleg nem egy magyarellenesre hangolt regény alapján - a szlovákokat megérteni.
A szlovákság olyan földön él, olyan földet mond most országának, amelyet nem lehet másként meghatározni, mint bitorlás.
Mit kellene nekem ezen megérteni.
Talán egyet kellene értenem azzal, hogy minden igyekezetükkel meghamisítják az ezer éves történelmet, az ezer éves kárpát-medencei kultúrát, hogy ahol csak tehetik, ártani igyekeznek a magyarságnak, hogy olyan területet bitorolnak, amihez nem a saját emberségükből, hanem idegenek általi, nagyhatalmi juttatásból jutottak és most szégyentelenül, a legocsmányabb módon ott pöffeszkedve mutogatnak fügét nekünk?
Mi a radai rossebbről fecseg már megint, Ablonczy?
Meddig kellene megértőknek, elfogadóknak és empatikusnak lennünk?
Amíg szusz van bennünk, addig értsünk meg mindent?
Még jó, hogy azt nem ajánlgatja, hogy a délvidékiek is értsék meg Tito partizán brigantijait, akik '45-ben veszett kutya módjára kiirtottak több tízezer magyart, mert magyarok voltak.
Talán erről is keresni kellene - garantálom, találni lehetne - egy regényt, olvassuk el és értsük meg a banditákat.
Maga megért mindenkit, csak bennünket nem...(?)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés