Látom a hitvány, rövid távú szándékot

„Nyilvánossá vált az Alaptörvény 17. módosításának tervezete, amivel a Tisza elmozdítaná a helyéről Sulyok Tamás köztársasági elnököt is. Mit gondol erről a megoldásról?

Ami a köztársasági elnöki pozíció einstandolását illeti, ezzel kapcsolatban maximálisan osztom Hack Péter nézetét. Ő arról írt a közösségi oldalán, hogy már előre jelezte: az a támadás, amit Sulyok Tamás ellen intéz a miniszterelnök, lehet hogy az államfő személyét célozza, de a köztársasági elnöki intézményt találja el. Ahogyan viszont a mostani alaptörvény-módosítással ezt meg kívánják oldani, az már nem pusztán a köztársasági elnöki intézményt, hanem általában véve a hatalommegosztás elvét találja el. Továbbra is fenntartom, hogy 2010 őszétől a NER súlyosan rombolta a jogállamiságot Magyarországon. Viszont ami most zajlik, az nem a jogállamiság helyreállítása, hanem a jogállamiság még megmaradt eresztékeinek is az eltakarítása.

Szintén szerepel a javaslatban, hogy legfeljebb 12 évig lehessen valaki országgyűlési képviselő.

Ha nehéz is rangsorolni, talán ezt tartom a legsúlyosabbnak. Nem is annyira alkotmányjogi, mint szociológiai szempontból. Ilyen ötletekkel sajnálatos módon mi is házaltunk 2009–2010-ben. Viszont rá kell jönni arra, hogy miközben a politikai rendszer befagyott állapotára, amit egyébként a Fidesz nem minden önző szándék nélkül részben kezelt a kampányfinanszírozási, illetve a választási eljárási rendszer módosításával, lehet találni megoldásokat a választójogi rendszerben. Egy olyan országban, ahol évszázados gyökerei vannak a politikával szembeni szkepszisnek, az apolitikusságnak, az állampolgári passzivitásnak – ez tehát nem a NER, nem a rendszerváltás, nem Kádár vagy Horthy hibája, hanem egy több évszázados beidegződés –, ez az intézkedés azt vonja maga után, hogy teljesen el fogják árasztani a politikai döntéshozatalt a szerencselovagok, a hitvány semmirekellők, a nyilvánvalóan orvosi kezelésre szoruló szociopaták. Másrészt pedig a politikai elit folyamatos rotációja mindenféle nagytőkés-, elsősorban külföldi beavatkozás előtt tárja szélesre a kaput. Ezért is értékelem úgy, hogy a képviselői mandátumhossz korlátozása alapvetően Magyarország destabilizációját szolgálja. Miközben persze látom a hitvány, rövid távú szándékot, hogy ezzel a politikai ellenfelet akarják teljes mértékben ellehetetleníteni. Hozzáteszem, a pillanatnyi politikai érdekre szabott alkotmányozást a Fidesz tette rendszerré 2010 után. De mindazok, beleértve magamat is, akik a Fidesz ellen szövetkeztünk, azt ígértük a választóknak, hogy pontosan ezzel az alkotmánypolitikai felfogással kívánunk szakítani, és nem megsemmisíteni, hanem helyreállítani akarjuk a jogállamot. A Tisza pontosan szembemegy ezzel, illetve amivel bolondította az embereket az elmúlt két évben. Visszatérve a 12 éves időkorlátra, látok ebben további veszélyt is.

Mi lenne az?

A miniszterelnöki és most a képviselői cikluskorlátozás után elkerülhetetlennek látszik az önkormányzati képviselők és polgármesterek cikluskorlátozása. Ez egyrészt szembemegy a magyar hagyományokkal, hiszen nem véletlenül van jó néhány olyan településvezető, akinek már sokszor szavaztak bizalmat az emberek, városokban és falvakban egyaránt. Másrészt gyakorlatilag egy posztmodern falurombolást valósít meg, hiszen a politikusi fizetések demagóg befagyasztásával, majd a cikluskorlátozással azt éri el a kabinet, hogy pláne a falvakban, kisvárosokban nem lesz majd épkézláb ember, aki egy település vezetésére vállalkozna.

Az igazságszolgáltatásra vonatkozó javaslatokat hogyan értékeli?

Tartalmilag ez a legszerencsétlenebb és a legszörnyűbb. Ha volt rendkívül káros alkotmánypolitikai húzása a NER-nek, az az, hogy háromfejűvé tette az igazságszolgáltatási rendszert 2010 és 2012 között. Ahelyett, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács rendszerének lenyesegette volna a vadhajtásait, ma létezik a Kúria, az Országos Bírói Tanács és az Országos Bírósági Hivatal. Teljesen mindegy, ki uralja a parlamenti patkót, hogy hívják a miniszterelnököt, ha három hatalmi pólus van az igazságszolgáltatáson belül, az önmagában determinálja azt, hogy a bírói hatalom, a bírói hatalmi ág, aminek távol kéne lennie a politikai csatározásoktól, nyílt politikai küzdőtérré válik. Csak emlékeztetnék arra, hogy még a Fidesz által kinevezett Senyei elnök úr és az ugyancsak a Fidesz által kinevezett Varga elnök úr között is micsoda küzdelmek zajlottak nyílt színen. Tehát az, hogy a mostani javaslat megerősíti a NER-nek ezt a megoldását, de közben pedig odadobja a bírák elé a hivatalban lévő kúriai elnököt és OBH-elnököt, a lehető legrosszabb út. Az igazságszolgáltatási rendszer átalakítása önmagában is jogállami lehetőséget teremtene Varga Zs. András és Senyei György mandátuma megszüntetéséhez, de nem ezt tette a Tisza. Azzal a javaslattal természetesen egyetértek, hiszen vannak pozitívumok is, hogy például a Kúria elnöke csak hosszú bírói múlt után lehessen valaki. De ahogy említettem, pont a lényeget nem sikerült megragadni, kizárólag a leszámolás és a személyes bosszú játszott szerepet. A Fidesz tette fő szabállyá, hogy a pillanatnyi politikai érdek uralja az alkotmányos rendet, és ugyanez megy most tovább. Szó sincs a jogállamiság helyreállításáról, éppen ellenkezőleg.”

Fotó: Mandiner/Földházi Árpád