Lehetséges volna, hogy egy „vicclap” gondosabban kontrollál, mint a Kontroll és a HVG együttvéve?

Tulajdonképpen mázli, hogy a Tisztelet és Szabadság Pártot vették meg Magyar Péterék – így egyelőre megússzuk egy kis vicclapozós kormányfői arroganciával és egy laza tartalom-előírós fenyegetéssel. Durvább lenne, ha a Normális Élet Pártját vásárolták volna fel; tényleg nem hiányzik az abnormális halál.

Egyébként is igen biztató, hogy a miniszterelnök szinte a minap roadshow-zta végig az országot sikeresen azzal az idézettel, hogy „Először nem vesznek rólad tudomást, aztán kinevetnek, majd harcolnak ellened, végül győzöl” –

Ugyanakkor visszaemlékezhetünk Magyar Péter egyéb szavaira is: „A miniszter jelentése szolga. És ennek így kéne működnie” – szögezte le a leghatározottabban, a sokkarkötős időszakában. Mondta ezt mégpedig a propaganda összefüggésében, kifejtve, hogy régen bezzeg Öveges professzor és Bálint Gyuri bácsi volt a köztelevízióban, meg Jogi esetek, és így mindenfélét tanultak az emberek, az Orbán-kormányok alatt viszont „kínai és orosz nyelvű hírek” lettek ott, meg észak-koreai propaganda. Amely értékelés annyiban adja vissza a valóságot, hogy a választások előtti pénteken például (a propaganda csúcspontján kvázi) a ’80-as évekhez képest némileg szerteágazóbb köztelevízió számos csatornájának egyikén 23 óra 20 perc és 23 óra 34 perc között bátorkodott lemenni négy(!) idegen nyelvű hírműsor angol(!), német(!), orosz, illetve kínai nyelven, azonos tartalommal (skandalum,

Ugyanazon a pénteken egyebek mellett dokumentumfilmet adtak a közmédiában a juhtartásról, volt eredeti nyelven is nézhető útifilm Skócia szigeteiről, akadt Librettó az aktuális kulturális eseményekkel, láthattuk Kosztolányitól az Aranysárkányt megfilmesítve, volt ismeretterjesztő Család-barát magazin, valamint vitaműsor az energiaválságról, tanulhattunk az újító József nádorról; a Ridikülben női betegségekről esett szó, az Ízőrzők Nagymányokra vitt el minket; a gyerekeknek pedig játékos formában elmagyarázták a „bogarászik” szó jelentését, egy népihangszer-bemutató és egy teletorna között. A néhai Bálint Gazda helyett a köztévében ma Sipos gazda kertészkedik, a rádióban pedig Bozsik gazda – de nem sorolom tovább, ahogy

Az azonban talán legitim elvárás, hogy aki másnak kíván utasításokat adni tartalom-ügyben, az esetleg vehetné a fáradságot, és utánajárhatna, aktuálisan mi is az a tartalom, amelyen változtatni óhajtana.

Mert fejlődni egyébként sose árt, sőt, nagyon is szükséges – mihelyt tehát a miniszterelnök úr a fenti bekezdésekben rábök arra, hogy milyen tartalmi problémákat lát, és mennyiben propagandább mindez az ő fent idézett, fájóan szelektív propagandaügyi fejtegetéseihez képest, részemről menten megfontolom a konkrét olvasói észrevételeit. (Cserébe igény esetén én is rábökök azokra a kormányzati tartalmakra, amelyek a régebbi időkhöz képest színvonalcsökkenést mutatnak.)

De még ezzel együtt is ott az a bölcs gondolat, hogy a minister (ministri, masculinum) szó jelentése „szolga” (etimológiáját tekintve minor/minus + ter, ellentétben a magisterrel, aki viszont helyzeténél fogva oktathat másokat). Ha a miniszterelnök úr szerint ennek a gyakorlatban is így kellene működnie, akkor nosza, legyen így: lapozzuk fel a „vicclap” néhány korábbi észrevételét, és

Először is, nézze el nekem, de egyszerűen nem sikerült megfejtenem, miként lehetséges az, hogy miközben brüsszeli fizetésének felét elvileg hónapról hónapra eladakozta, euróban tartott vagyona a fizetésének nagyjából 100 százalékával nőtt. Értem én, hogy költségvetési szempontból ez nem tétel, a szavahihetőség szempontjából viszont csak nem hagy nyugodni a kérdés. Mivel pedig sem az oly szigorú nevű Kontroll pont hu, sem az etalonként hivatkozott Telex nem járt utána ennek a különös jelenségnek, bátorkodtam ezeken a hasábokon magyarázatot kérni – mi lett volna ehelyett a propagandának nem minősülő, hiánypótló tartalom?

Szintén a Mandiner hívta fel a figyelmet arra, hogy miközben a TISZA kampánylapja decemberben a „Soha nem volt még ilyen drága a karácsony, mint idén!” szöveggel hergelte a választópolgárokat, a valóságot még a HVG is úgy írta le, hogy „Az egy évvel és [az] egy hónappal korábbinál is barátságosabb összegből kijött” a 2025 végi ünnepi ebéd (amelyet egyébként 2023 és 2022 végéhez képest is olcsóbban úsztunk meg). Ha a forrásmegjelöléssel ellátott szikár tényellenőrzés a „vicc” kategóriába tartozik,

miközben ráadásul ugyanazon „cikkben” – amint azt szintén a Mandiner jelezte – 2405 százalékosnak számolja a kakaó árának 57 százalékos drágulását, Orbán Viktor nyakába varrva a kakaó világpiaci árának volatilitását?

A „vicclapnak” nevezett Mandiner 2026. január 3-án hívta fel először a figyelmet a tiszás kampányújság kakaóáras butaságára, majd január 11-én tette közzé a többi valótlanságra is kiterjedő részletesebb factchecket. Ehhez képest a HVG két nappal később, január 13-án „Akciós szórólapot utánzó hirdetésben dörgöli a brutális drágulást a Fidesz orra alá a Tisza kiadványa” címmel szemlézte a propagandát, egyedül a kakaóáras „tévedésről” téve említést, és egy szót sem ejtve arról, hogy miként viszonyul az emlegetett „brutális drágulás” a HVG saját kutatásaihoz és objektív megállapításaihoz.

Erre a Kontroll pont hu című nem vicclap, hanem szigorúan hírportál még egy nappal később, január 14-én kitett egy cikket „Antireklámújságot villantottak a Tiszta Hangban” címmel: abban először is ismertette és képként leközölte a tiszás kampánylap inkriminált áremeléses oldalát (hogy mindenki, aki csak a képekre és a nagybetűkre utazik, bizonyosan találkozzon a hamis kampányüzenetekkel és jól magába szívja azokat), hogy aztán egy hosszabb és szárazabb közbenső bekezdésben megemlítse: a kakaópor esetében súlyos hiba csúszott a számításba. Ez a bekezdés (és valójában az egész Kontroll-cikk) szerkezetében olyannyira emlékeztet a HVG előző napi szövegére, mintha valaki megkérte volna a ChatGPT-t, hogy szinonimák alkalmazásával gyúrja azt új tartalommá

Kérem a szolgálatkész miniszterelnököt, úgy is mint öccsének szolgálatkész fivérét, magyarázza már el ezt a dolgot: miért január 14-én jutott a Kontroll eszébe, hogy elővegye a már hetek óta terjesztett tiszás lapot, és felfigyeljen az abban található „hibák” közül egyetlenegyre? Csak nem szembejött velük a HVG vonatkozó írása, amelyet forrásmegjelölés nélkül sikerült átvenni? Vagy véletlenül pont némi fáziskéséssel villant be nekik szó szerint ugyanaz?

(De hozzácsaphatjuk a Telexet is, amely hallgatott az egészről, mint a sír.) Mivel magyarázható, hogy egyazon témában egy „vicclap” olvasói átfogóbb tájékoztatást kaptak, ráadásul még hamarabb is, mint a kisebbik Magyar-fiú „hiánypótló”, „piacról élő” nyereséges portáljának látogatói?

Volna még a tarsolyomban néhány esettanulmány, de megkímélném a miniszterelnök urat attól, hogy a tiszteleten és szabadságon alapuló szeretetteli és szolgálatkész kormányzás helyett online tartalmakkal kelljen bíbelődnie. Egyelőre bőségesen elég, ha a legközelebbi Mandiner-minősítgetés előtt a fenti kérdések némelyikére ad egy szolgálatkész jogállami miniszterelnökhöz illő választ.

***

(Nyitókép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet)