Magyar Péterrel tényleg a történelem is véget ért? Meglepő válasz látott napvilágot

Magyar Péter április 12-i győzelme a globalista-brüsszeli főáramú politikai körökben érthető módon nagy örömet váltott ki. A megnyilvánulások legnagobb része arról szólt, hogy a globalizáció- és Brüsszel-kritikus erők ezzel nagyon súlyos vereséget szenvedtek, és innentől kezdve az egyik legfőbb akadály elhárult a szép és egységes európai jövő elől. Az elemzések kicsit azt az érzetet keltik, mint amikor Francis Fukuyama a Szovjetunió összeomlása után arról írt, hogy a történelem véget ért és a liberális demokráciák sikere megállíthatatlan. De vajon a történelem most is véget ért? 

Tényleg mintaként szolgálhat Magyar sikere?

Bár Magyar Péter sikere egyesek szerint mintaként szolgálhat az úgynevezett konzervatív populizmus legyőzéséhez világszerte, a legfrissebb romániai, bulgáriai és franciaországi történések világosan mutatják, hogy micsoda tévutakhoz vezethetnek olyan politikai kompromisszumok, amelyek nem számolnak a hosszú távú következményekkel. 

Kezdjük is Romániával, amely tökéletes példaként szolgálhatott volna arra, hogy az úgynevezett Magyar-modell hogyan alkalmazható más országokban is. Magyar Péter Tisza pártja egyesítette Magyarország összes nem konzervatív és nem Brüsszel- és globalizációkritikus erejét. Ez lehetővé tette számára, hogy többséget szerezzen az Orbán Viktor vezette Fidesz–KDNP szövetségével szemben. 

A koalíciós partnerek hagyományos ellenfelei voltak egymásnak, és szövetségüket elsősorban azért hozták létre, hogy a populista Románok Uniójáért Szövetséget (AUR) távol tartsák a hatalomtól.

A kisebbségi kormány május 5-én megbukott, mert még a populisták visszatartásának kilátása sem tudta elnyomni ezeknek a pártoknak a jelentős nézeteltéréseit. A szociáldemokraták kiléptek a kormányból tiltakozásul a PNL megszorító politikája ellen, amelynek célja az ország hatalmas költségvetési hiányának csökkentése volt. Majd azt is kijelentették, hogy csatlakoznak az AUR-hoz egy bizalmatlansági indítvány benyújtásában a kormány feloszlatása érdekében. A bizalmatlansági indítvány pedig sikeres lett. Úgy tűnik, a populisták nem annyira ijesztőek, hogy a szociáldemokraták ne használnák fel parlamenti jelenlétüket a kormány balra tolására. 

Politikai káosz Franciaországban

Ez kísértetiesen hasonlít ahhoz a tánchoz, amely Franciaországot a 2024-es előrehozott parlamenti választások óta a kormányozhatatlanság esettanulmányává tette. A szélsőbaloldali La France Insoumise (LFI) párttól a jobbközép Republikánusokig terjedő pártok a választás második fordulójában „republikánus frontot” alkotva egyesítették erőiket, hogy legyőzzék Marine Le Pen konzervatív populista Nemzeti Tömörülés (RN) nevű pártját.  Győztek, de a riválisokból álló csapat a kormányzás nyomása alatt szétesett. 

Az RN eközben csak erősödött a közvélemény-kutatásokban, mivel a franciák egyre inkább azt tekintik az egyetlen pártnak, amely képes egyértelmű irányt mutatni.

Magyar Péter csak azért tudott valóban egységes ellenzéket létrehozni, mert Orbán Viktor már több mint másfél évtizede volt hatalmon. Négy választási győzelme arra kényszerítette a magyar baloldalt, hogy Magyar teljesen centrista programja mögé sorakozzon fel. Ez is jól mutatja, hogy a patrióták hosszú ideig tartó hatalomgyakorlása képes valódi egységet teremteni. Mindezek mellett a Tisza Párt sikeréhez négy egymást követő év gazdasági stagnálása és a magas infláció is hozzájárult. Teljesen hamis az az állítás, hogy a magyarok úgymond „kiálltak a demokrácia mellett”. Nem, a magyarok a jólét visszatéréséért álltak ki, ahogyan a világ demokratikus országainak szavazói mindig is teszik.

Földrengés Bulgáriában

Bulgária legutóbbi választásai jól mutatják, mennyire vonzó a populizmus a szavazók számára, amikor a hagyományos pártok kudarcot vallanak. A múlt hónapban tartott előrehozott választás az ötödik volt az elmúlt öt évben, mivel a hagyományos pártok – a jobbközép GERB-SDS, a balközép Szocialisták és a török kisebbség jogait képviselő Jogok és Szabadság Mozgalma – nem tudtak stabil kormányt alakítani. Különböző populista és korrupcióellenes pártok jöttek és mentek ebben az időben, de folyamatosan növelték szavazati arányukat, miközben a régi gárda továbbra is vergődött. Ezek a pártok a szélsőjobboldali, oroszbarátaktól a korrupcióellenes centristákig terjedtek, és együttesen a szavazatok több mint 46 százalékát szerezték meg a 2024. októberi választáson.

Rumen Radev elnök döntése, hogy lemond tisztségéről és új politikai pártot alapít, a Progresszív Bulgáriát, bizonyult annak a lépésnek, amely megtörte ezt a patthelyzetet. Pártja mindazoknak kínált valamit, akik szakítani akartak a hagyományos pártokkal. Elnökségét megelőző, szocialistákkal való kapcsolata megnyugtatta a régi baloldalt, míg korrupcióellenes álláspontja felvillanyozta az e kérdés által motivált populistákat. Az Európai Unió Ukrajnának nyújtott folyamatos támogatásával kapcsolatban Oroszország felé hajlott, ami lehetővé tette számára, hogy a nacionalista beállítottságú populistákhoz is szóljon.

A brüsszeli konszenzust támogatók közül sokan most attól tartanak, hogy Radev az EU-n belül oroszbarát hanggá válhat. Radev azért tudott többségi kormányt alakítani, mert – akárcsak Romániában – a hagyományos pártok képtelennek bizonyultak megoldani Bulgária problémáit. 

A fenti példák egyértelműen mutatják, hogy a Magyarországon történtek egyáltalán nem rendelkeznek egyedi elemekkel. 

• Ahogyan Romániában, Franciaországban és Bulgáriában az elégedetlenség idővel olyan szereplőket emel fel, akikről korábban senki nem gondolta volna, hogy valaha felelős politikai pozícióba kerülhetnek, úgy pont ez történt Magyarországon is. 
• Bizony egy demokráciában nincs titkos recept a győzelemre, és ezért is ez az egyik legjobb politikai forma, amiben létezni lehet. 

Mert ahogyan sok országban a semmiből emelkednek fel nagyon erős pártok, úgy ezek az erők nagyon könnyen a semmibe veszhetnek el. Fontos lecke: add meg az embereknek, amit akarnak és amire szükségük van, és megválasztanak – függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalhoz sorolod be magad. Ez egy keserű, de talán lenyelendő pirula!

***

Nyitókép: John Thys