és a harmincas éveket felidézve bejelentették az Új Népi Front baloldali szövetségét, amely a szocialistáktól az újbalosokon át a kommunistákig egyesített mindenkit – fő célként a Le Pen féle „szélsőjobb” elleni összefogást és győzelmet megjelölve. Az egymással vitatkozó jobboldalon el is hangzott érvként, hogy velük szemben a balosok aztán nem finnyáskodnak az egymással és a hatalomért való összefogás során.
A csatába induló seregek tehát összeálltak: a Nemzeti Front és segéderői, a nagy francia balos koalíció, valamint Macron elnök megroggyant politikai hátországa csap össze a vasárnapi első fordulóban, majd pedig egy héttel később, július 7-én sor kerül a második fordulóra is.
A tét a nemzetgyűlési, vagyis törvényhozói többség megszerzése, és ezzel a kormányfői pozíció kiharcolása
Macron elnök mellett, pontosabban vele szemben. A francia elnöki rendszerben néha előfordult a „kohabitáció”, amikor is két külön párti elnöke és kormányfője volt Franciaországnak. Ez egyrészt a demokrácia erejét jelzi, másrészt viszont egyértelműen megnehezíti, szélsőséges esetben ellehetetleníti az EU egyik vezető hatalmának hatékony kormányzását.
Vasárnap a Nemzetgyűlés 577 tagjáról döntenek a franciák, ahová egyéni körzetek megnyerésével kerülnek be a képviselők. Ha egy jelölt az első fordulóban megszerzi az érvényes szavazatok abszolút többségét, valamint az összes regisztrált szavazó 25 százalékának támogatását, akkor azzal bejut a Nemzetgyűlésbe. Ha ezt egy adott körzetben nem éri el az első helyezett, akkor sor kerül a második fordulóba, ahol a két legsikeresebb jelölt jut be, valamint további olyan jelöltek, akik az összes regisztrált szavazó több mint 12.5 százalékának támogatását elnyerték. A második körben pedig értelemszerűen a legtöbb szavazatot szerző jelölt győz.