Nyitóképen: Marine Le Pen és Emmanuel Macron – ki nevet a végén? (fotó: JOEL SAGET, Eric FEFERBERG / AFP)
A június 9-ei európai parlamenti választáson súlyos vereséget szenvedett Emmanuel Macron elnök pártszövetsége: az aktuálisan Együtt névre hallgató liberális-centrista koalíció mindössze 14 százalékot ért el, ami a második helyre volt elegendő. Eközben a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés a fiatal, feltörekvő Jordan Bardella vezetésével 31 százalékot szerzett, s ezzel 30 képviselőt tud az Európai Parlamentbe küldeni,
az egész EU legnagyobb pártjává válva az Unió törvényhozásában.
A harmadik helyen a szocialisták, a negyedik helyen az újbalosok futottak be, míg a gaullista jobboldali Republikánusok 7 százalékot értek el.
Még meg sem számlálták a szavazatokat, amikor Emmanuel Macron beszédet intézett a franciákhoz. Gyors politikai huszárvágással bejelentette a Nemzetgyűlés feloszlatását és előrehozott választások kiírását, az első fordulót június 30-ra kitűzve.
A hírre felbolydult a francia közélet.
Egyértelmű lett, hogy a jobboldalnak érdemes lenne egyesíteni az erőit,
hogy történelmi léptékű győzelmet tudjon aratni Macronék, valamint a baloldal fölött. A szervezkedés rögtön a választás utáni napon megkezdődött – a nagy összeborulásból viszont nem lett semmi, bár kisebb léptékű megállapodásokat sikerült tető alá hozniuk.
Míg a Nemzeti Tömörülés maradt az élen és menetelt tovább a vasárnap várható győzelem felé, addig a tőle jobbra álló kis jobboldali pártot, a Marine Le Pen unokahúga, Marion Maréchal és Eric Zemmour fémjelezte Rekonkvisztát szétrobbantotta a helyezkedés, és hasonló történt a Republikánusokkal, ahol a Le Penék felé nyitni akaró Ciotti pártelnök ellen lázadt fel a mérsékelt vezetők sora. Végül aztán a Rekonkvisztából kitették Maréchalt és társait, akik Le Pen felé mozdultak el, és a republikánus Ciotti is elért egy megállapodást Le Penékkel, hogy 62 körzetben nem indulnak Le Pen-es jelöltek a republikánusokkal szemben.
Velük szemben a szintén töredezett baloldal rögtön június 10-én felfedezte egymásban az elvtársat,
és a harmincas éveket felidézve bejelentették az Új Népi Front baloldali szövetségét, amely a szocialistáktól az újbalosokon át a kommunistákig egyesített mindenkit – fő célként a Le Pen féle „szélsőjobb” elleni összefogást és győzelmet megjelölve. Az egymással vitatkozó jobboldalon el is hangzott érvként, hogy velük szemben a balosok aztán nem finnyáskodnak az egymással és a hatalomért való összefogás során.