Mi maradunk. Fent vagy lent, de mindig maradunk

A Mandiner online felületeit és közösségi média csatornáit havonta már több mint másfél millióan követik, hetilapunk előfizetői tábora bővül, és telt házas klubestjeinken Székesfehérvártól Győrön át Budapestig hétről-hétre együtt beszélhettük meg közös ügyeinket. A számok mögött látom az arcokat, a statisztikák mögött pedig a szívdobbanást. Ez a sosem látott támogatás nem csupán a szerkesztőség munkájának elismerése. Ez a magyar polgári világ életerejének bizonyítéka.

A Mandiner nem a szélkakasok politikáját követi. Hitvallásunk sziklaszilárd: a nemzeti-polgári gondolat közvetítői voltunk, és azok is maradunk. Számunkra a zsidó-keresztény gyökerű európai kultúra nem múzeumi tárgy, hanem élő szövet. Az értékeink változatlanok és közösek. Természetesen most sokan érzünk nagy fájdalmat. Ám egy közösség akkor erős, ha képes a tükörbe nézni. A politikai botlásainkat nem elhallgatni, hanem feltárni kell – még ha ez fájdalmas is. A szellemi támogatás megköveteli az önreflexiót. Descartes úgy vélte, hogy az igazságkereséshez hozzátartozik, hogy kételkedjünk saját ítéleteinkben is. Közös az igényünk az erős önreflexióra: mit érzékeltünk tévesen, s mivel szolgálhatjuk szellemi közösségünk újraerősödését.

Amikor a választási aritmetika kedvezőtlen, akkor egy konzervatív szellemi műhelynek és lapnak a válasza nem a reaktivitás, hanem az oakeshotti értelemben vett „társalgás” fenntartása: a kultúra és az intézményi szövet mélyfúrású elemzése, amely feltárja, hol szakadt meg a folytonossága a nemzeti-keresztény értékek népszerűségének. Lapunk is része annak az építő közösségnek, amely a remény laboratóriumává válhat, ahol a közösségi otthonosság érzése – új, a megváltozott technológiai és társadalmi környezetben is érvényes fogalmi keretet kap, előkészítve a terepet egy későbbi, tartalmilag megújult cselekvés számára.

A válságidőszakban a konzervatív intellektusnak a „maradandó dolgok” védelmét szolgálva kell újragondolni annak az eszmekörnek a hiteles képviseletét, amely az atomizáció és a globális instabilitás felé sodródódó korszakban a magyar identitás világában látja a biztonságot. Ez a szellemi munka nem csupán elméleti öncél, hanem a jövőbeli sikeres politikai cselekvés intellektuális horgonya. Sokan kérdezik, hogyan tovább.

A válaszunk világos: a Mandiner az új kormány kritikus ellenzéke lesz elvi alapon. Ott leszünk minden döntésnél, kritikus szemmel figyeljük a polgári értékrend betartását. Figyelemmel kísérjük a szólásszabadság, a népképviselet és a nemzeti szuverenitás érvényesülését. S legfőképp tartjuk magunkat kedves költőm, Arany János intéséhez: 

Maradjanak velünk, olvassanak minket, vitatkozzanak velünk. Mi továbbra is Önöket szolgáljuk, mert ahogy a 2006-os választási vereség után elhangzott: Mi maradunk. Fent vagy lent, de mindig maradunk, mert ez nem jutalom, hanem hűség kérdése.

Nyitókép: Földházi Árpád