„A megtévesztéshez mindig kell valami, aminek van valamennyi igazságmagva. Így van ez az államadósság alakulásáról szóló, politikailag motivált mondásokban is. Amelyek első blikkre akár igaznak is tűnhetnek, mivel névértéken valóban csaknem a háromszorosára nőtt az adósságállomány 2010 és 2025 között. Csakhogy ez teljesen figyelmen kívül hagy két kulcsfontosságú szempontot, amelyek nélkül az állítás közgazdaságilag komolytalan. Az egyik az árszínvonal változása: ha ezt figyelembe vesszük, az adósságállomány valós növekedése kevesebb mint egyharmadnyi.
A másik a GDP növekedése, ami névértéken több mint háromszorosára nőtt – az adósságnál nagyobb mértékben –, így az államadósság GDP-hez viszonyított aránya alacsonyabb, mint 2010-ben volt. Márpedig az adósságteher finanszírozhatóságával és fenntarthatóságával kapcsolatban ez számít, amit az is jelez, hogy az euró bevezetésének előfeltételét rögzítő maastrichti kritériumok is erre írják elő a hatvanszázalékos teljesítendő értéket, nem pedig az önmagában semmit nem mondó névértékre.”