Az Európai Unió költségvetése egyhangúság szempontjából a legszentebb tehén – egyetlen tagállam sem fogja megengedni, hogy a vétó bármiféle megkerülésére költségvetési ügyekben sor kerülhessen, hiszen vétójog nélkül bármely tagállam a húsosfazék belsejében találhatja magát az annak tartalmából való részesülés helyett. Márpedig Magyarország levert két cölöpöt: új költségvetés nem lesz a régi lezárása nélkül (azaz minden költségvetési tervezet vétó alatt áll, amíg meg nem kapunk minden befagyasztott uniós pénzt), és fiktív pénzről nem tárgyalunk, csak valódiról (azaz az új hétéves költségvetés a mostanival ellentétben nem tartalmazhat semmiféle jogállami kondicionalitást, amely javaslatban ilyesmi szerepel, az is vétót kap automatikusan).
Magyarországot ebben a kérdésben nem lehet megkerülni, ezt tudja mindenki. Ha Orbán Viktort újraválasztják, a jogállamisági kondicionalitásnak vége, az Európai Bizottság pedig elveszíti azt a kínzóeszközét, amellyel minden tagállamot fenyegethet választások előtt, közben és után.
A mostani kondicionalitási rezsimet politikai okokból Brüsszel meghekkelte, s a módszer világos: amint a befagyasztás megtörtént, a helyzet kulcsa a Bizottságnál van, hiszen bizottsági javaslat nélkül a befagyasztás megszüntetését meg sem tárgyalhatja az állam- és kormányfők tanácsa. Onnantól azt csinálnak, amit akarnak. A haladást és annak hiányát is úgy értelmezik, ahogy akarják – a haveri lengyel kormány esetében a semmit is haladásnak, az utált magyar kormány számára a haladást is semminek.
Ha ennek vége lesz – márpedig ennek a szégyenletes, az európai étoszt sárba tipró gyalázatnak Orbán győzelme után vége lesz, csakis az európai fősodor előtt meghajló Magyar Péterrel élhet tovább –, az méretre vágja a Bizottságot, és visszább tuszkolja a szerződések szerinti helyére, amely (nézőpont kérdése) a tagállamok mellett vagy alatt van, de semmiféleképpen nem fölöttük. Nem véletlen, hogy a kondicionalitást pártoló tagállamok és az Európai Bizottság a költségvetés elfogadását a magyar választás utánra halasztották, s Friedrich Merz német kancellár már azzal számol, hogy talán még idén sem lesz meg.
Magyarország nem siet sehova, kivár. A játszma úgyis meglehetősen egyesélyes, hiszen a magyar vétó nem megkerülhető, a költségvetést pedig az ukrán hitellel ellentétben nem tudják huszonnégyen játszani egymás között.