Akinek Borsod volt a sorsa, sokszor kellett akár karddal is kiharcolnia saját és családja túlélését

A mai Borsod-Abaúj-Zemplén nyugati fertályán elterülő Borsod nem tartozott a legnagyobb vármegyék közé, de fekvése okán a történelem fontos helyszínének számított. A félig az Alföld északi peremén, félig az idáig nyúló felvidéki hegyekben fekvő megyében országutak és a hadak útjai feküdtek észak és dél, kelet és nyugat között. Az itteni Muhinál ütközött meg a magyar sereg a rettegett tatárokkal, s errefelé húzódott sokszor a három részre szakadt Magyarország belső határvidéke a török korban.

A vármegye históriája tele van a háborús pusztítások, a menekülések, majd a béke reményében megvalósuló újrakezdések, újjáépítések történeteivel. Borsod alföldi felében egymás mellett sorakoznak olyan települések, amelyek egykor részben vagy egészben nemesi, kuriális községek voltak, Mezőcsáttól Igriciig. Az itt élők katonáskodó, hősi múltjára utal ez: akinek Borsod volt a sorsa, sokszor kellett akár karddal is kiharcolnia saját és családja túlélését.

A vármegye régi krónikája így ír a török korszak kezdetéről:

Tinódi Lantos Sebestyén így foglalta versbe Borsod török általi pusztítását:

Csak ebben a hadjáratban Miskolcon kívül 45, főleg dél-borsodi község lett a lángok martaléka. S hol volt még a török hódoltság vége! Egy 1685-ös felmérés szerint a borsodi helységekben lévő házaknak több mint fele állt elhagyatva.

Akár a magyar történelemről, akár kulturális és épített örökségünkről, műemlékeink számáról vagy hiányáról elmélkedünk, érdemes elmélyülni régi idők helytörténeteiben – és rögtön még jobban értékelhetjük mindazt, ami megmaradt a régi örökségünkből. Például Miskolcon is. A város indusztriális környéke és hatalmas lakótelepei árnyékában a megyeszékhely ősi és hősi múltjának megkapó emléke az avasi templom és temetője. A gótikus eredetű, patinás református templom és az ódon sírkövek sűrű sorai a 21. században is őriznek valamit a helyi hagyományokból.

Évszázadokkal ezelőtt Miskolc lakosságának mintegy harmada nemes lehetett, akik földbirtok híján különböző mesterségeket kezdtek űzni a városban, illetve szőlőt is műveltek az Avas lankáin.

Bár épített örökségük nagyrészt elporladt az egymást követő századokban, az avasi templom tömör kőtalapzatú fatornya felidézi Miskolc régi lakosainak építőkedvét és jövőbe vetett reményeit. Ahogy a falán latinul olvasható: „A torony épült nagyságos Balassa Zsigmond várúrsága, Gombos Pál bírósága és Szijgyártó Mátyás gondnoksága idején, az Úr 1557. évében.” Érdemes az avasi templomnál és temetőjénél sétát tenni – beleszagolva a mítoszokon túli, valóságos magyar történelem levegőjébe.

A szerző a csaladtortenet.blog.hu szerzője

Fotó: Shutterstock