Somogyi a dolgot úgy kommentálta: „Fogta a magyar rendőrség és elvitte az ellenzéki jelöltet, házkutatást tartottak, majd bevitték vallomástételre. Ez egy olyan típusú állami erőszak volt, amit semmi nem indokolt. Ez egy választás, de az ellenzéki szereplővel szemben fellépett a magyar állam, és ebben a politikai versenyben megpróbált előnyt kovácsolni a kormánypárti versenytársnak.” Lattmann hozzátette: „egy mondvacsinált hülyeség miatt.”
Azaz az állam a libsi elemzők szerint nem a kötelességét teljesítette, hanem mondvacsinált hülyeség alapján erőszakot alkalmazott. Mert a drogozásgyanú az urak szerint hülyeség.
Tudjuk jól: ami konfliktushelyzetben a liberálisokkal történik, azt relativizálni kell. Ezért számukra nem is olyan nagy bűn a hazaárulás, sem a botmixernek nevezett abortusz, amin Cseh Katalin anno idétlenül nevetgélt is – hozzátette: „Ezt még nem hallottam (…) Majd elterjesztem én is a kis körömben” –, vagy éppen a háborúskodás, netán a drogozás. Ám ha olyan személy mond vagy tesz olyat, aki nekik nem tetszik, akkor már hívják is be az ENSZ-csapatokat.
Az, hogy háború idején Ruszin vagy Pikó háborúpárti vagy békepárti-e, szóba sem kerül, számukra az ország biztonsága mellékes körülmény. Lattmann és Somogyi is azon dolgozott, hogy ez mellékes legyen, a választásig szóba se kerüljön. A fekete levest a választás, Magyar Péter általuk remélt győzelme után kell meginni. Szerencsére akkor persze ez elmarad.
Magyar ugyanis nem nyer választást Magyarországon, még ha Ruszin-Szendi polgárháborúval fenyegeti a magyarokat, akkor sem.