„Méreg a gyanú – / Az íze nem is undok eleinte, / De ha kissé megbolygatta már a vért, / Úgy lángol, mint a kénbányák” – írta Shakespeare, amikor a féltékenység forrására gondolt. Hogy Csillag István féltékeny volt-e akkor, amikor az Orbán-kormány családtámogatási rendszerének egyes elemei jutottak eszébe, azt nem tudom, de erősen gyanakszom rá.
Most, hogy sok anyának nem kell személyi jövedelemadót fizetnie, engem valójában büszkeség tölt el, noha egyetlen harminc fölötti lányom miatt a dolog nem érint.
De azt még ma is tudom, hogy egyáltalán nem egyszerű még egy gyermeket sem felnevelni, nemhogy többet. Nagyon is be kell osztani a pénzt. Éppen azért vagyok büszke, hogy az a kormány, amelyet én támogatok, úgy alakította a költségvetést, hogy erre is jut belőle. Ami önmagában példaértékű, mondhatni: nemzetközi szenzáció. Ez az egyik fontos eszköze a demográfiai apály csökkentésének – annak, hogy ne legyen nagyobb teher a gyermekvállaló szülőkön, mint azokon, akik nem vállalnak gyereket. Csillag István volt SZDSZ-es miniszterről a Wikipédia nem számol be úgy, mintha szülő, apa lenne, mintha családot dédelgetett volna maga körül, pedig elvtársánál, Magyar Bálintnál is megemlíti Annamária nevű leányát.