Hazudni mindenek felett

„Ma olvastam egy interjúszemlét az ellenzéki pártvezértől, aki azt mondta, hogy: »az MCC, a Libri, (,,,)konglomerátum mindenféle vezetőinek kezéhez mi minden tapad, abba jobb bele sem gondolni.« Magam szívesen belegondolnék abba, hogy miről beszél, ha perbe fognánk, miképp is védené meg  rágalmazó hangú szövegét  – praktikusan ugye nem mond semmit, csak rosszindulatú sejtetéssel él –, mivel történetesen ma egy Libri és egy MCC megbeszélésen vettem részt.A Libriben arról volt szó, hogy miként folytatódik idén is a tavalyi tehetséggondozó program (https://www.libri.hu/talent), hogyan segíthetjük a friss Booker díjas, kitűnő David Szalay munkáinak szélesebb körű megismerését és, hogy a különböző szervezetek, intézmények, gyermekotthonok milyen összeállítású könyvcsomagokat kapnak karácsonyra a Libritől. Az MCC-ben pedig az egyik megbeszélésen pedagógusokkal töltöttem időt, akikkel a diákok szépirodalom olvasás iránti elköteleződéséről beszélgettünk, azokról a programokról, amelyek ezt segítik fellendíteni, másrészt a kollégium családi emlékezet programjáról.Mind a két helyen – mint mindig – magasan felkészült, elkötelezett szakemberekkel találkoztam. A Mathias Corvinus Collegium-ot sok éve ismerem, tapasztalataim szerint effélék »tapadnak a kezükhöz«: tehetséggondozás, roma kollégium, egyetemközi kapcsolatok, külföldi és itthoni kutatóintézetekkel tudományos munkák, konferenciák szervezése. Vagyis történetesen arról, amit olvastam az ellenzéki vezetőtől személyes tudásom van, így pontosan tudom mennyire rosszindulatú ökörség, amiről beszél. Ám csak egy kis szeletét ismerem a világnak, tudom még, hogy milyen erényei vannak a káprázatos Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak, a csodálatos városligeti fejlesztésnek. Ám ha történetesen az állatkertekről, a sugárbiológiai intézetről vagy a feleségeiket abuzáló férfiak sikereiről beszél, arról nem tudok semmit.

Köztudott, hogy a  negatív és feltételes módban, sejtetve megosztott gondolatok meghatározó szerepet játszanak azokban a következtetésekben, amelyek az elménkben rutinszerűen rögzülnek. 

Ám ebből az is rendre kitűnik, hogy automatikus működési szabálya a képmutatás: a választók előtt azt színleli, hogy ő az őszinteség jelzőfénye egy korrupt és hamis világban. Kár, hogy előéletéből ebből semmi nem következik.
Ennek ellenére megérthető, hogy a csalódottság akár sok-sok szavazót is hozhat neki, ami számomra meglepőbb, még akkor is ha bátor dolog hamis kártyásra fogadni.  

Mindezért több mint meglepő, hogy mennyi művelt és okos ember drukkol neki.
A demokratikus választásokon felhatalmazást kérő politikusok mind Cicero-t visszhangozzák: Salus populi suprema lex esto (Az állam jóléte legyen a legfőbb törvény).
Ám, ha valaki következetesen nem mond semmit, csak alázza a közös eredményeinket, hamis állításokat tesz, s az ismert nárcisztikus személyisége a heveny rosszindulattal társul, akkor nehéz mindezt elhinni.
Ma két állítást tett, amit én a mindennapi élményeim szerint hamisnak érzékeltem.
Kezdje el ön is számolni és írja meg nekünk.”

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP

***