Parázs vita a BME-n: összecsapott György László és Pogátsa Zoltán

2025. október 13-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adott otthont annak a nagy érdeklődés övezte szakmai vitának, amelyen György László, a gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztos, valamint Pogátsa Zoltán, közgazdász, szociológus, habilitált egyetemi docens ütköztették nézeteiket „A középosztály forradalma” című könyv kapcsán. A beszélgetést Pleschinger Gyula, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke moderálta. A rendezvény célja az volt, hogy szakmai párbeszéd keretében vizsgálja a hazai és nemzetközi középosztály helyzetét, szerepét és társadalmi-gazdasági kihívásait.

György László: a magyar meritokratikus modell, mint válasz a középosztály válságára

A vita apropójául szolgáló könyvében György László kifejti hogy a 21. században működő társadalmak fenntarthatóságának és politikai stabilitásának egyik kulcsa a széles és erős középosztály. Szerinte azok a demokráciák működnek jól, amelyek nem a polarizált kontrasztok mentén épülnek, hanem olyan középosztályra támaszkodnak, amelynek tagjai már nem csak fogyasztói státusban állnak, hanem aktív szereplői a társadalmi és gazdasági folyamatoknak.

A könyv alcíme – Meritokratikus stratégia a 21. századra – is jól tükrözi azt az irányt, amelyet György László képvisel: a társadalmi előrelépésben nem az állam újraelosztó szerepét vagy a jövedelmek radikális átcsoportosítását látja a megoldást, hanem azt, hogy a tehetség, a munka és a tudás elismerése, illetve az érdem alapon működő intézményrendszer kínálja lehetőségét a valódi felemelkedésnek. 

Az interjúból kiemelhető több fontos eleme ennek a gondolatmenetnek:

• A globalizációs kihívásokat — amelyek Nyugaton a középosztály „lezüllését” és társadalmi polarizációt eredményeznek — más úton kell kezelni, mint a klasszikus baloldali jövedelem-újraelosztási eszközökkel. 
• A hazai válasz szerinte abban rejlik, hogy a gazdasági növekedés és adópolitikai mozgástér egy részét „átcsoportosítsuk” olyan célcsoportok felé, akik dolgozó, gyermeket nevelő középosztályi családok vagy kisvállalkozók, támogatások és kedvezmények formájában. 
• A modell része továbbá az államadósság kezelése, a gazdaság fehérítése, valamint rezsiköltségek kordában tartása is — tehát hogy a közterhek mérséklése révén is ösztönözni lehessen a produktív szereplőket. 
• György hangsúlyozza, hogy a meritokratikus társadalomnak nemcsak gazdasági elemei vannak: az identitás, az etikai norma, a közös tudás- és munkakultúra is lényeges. Azaz nemcsak a gazdasági feltételeket kell megteremteni, hanem azt is, hogy a középosztály tagjai érzékeljék: van „veszítenivalójuk”, van jövőjük, és az érdemi versenynek értelme van. 
• A könyv egyik eszköze a “harmonikus növekedési index” (HNI), amely nem csupán a GDP-adatokat veszi figyelembe, hanem több dimenzió (tudás, munka, fenntarthatóság) alapján vizsgálja az ország valódi jólétét. 

„A dolgozó, gyermeket nevelő középosztály az ország gerince”

György László bevezető előadásában a könyve fő üzenetét idézte fel: a 21. századi demokráciák stabilitása azon múlik, hogy milyen erős a középosztály. Mint mondta, a globalizáció nyertesei Kelet-Ázsia középosztályai és a világ leggazdagabbjai, míg a nyugati és közép-európai középrétegek vesztesei lettek az elmúlt évtizedeknek.

– fogalmazott. A kormánybiztos szerint a magyar gazdaságstratégia legnagyobb vívmánya, hogy az elmúlt 15 évben közel kétmillió ember került be a középosztályba. Ezt több egymásra épülő program eredményeként érte el az ország, amelyeket a munka, a család és az érdem hármas pillérére építettek.

György László részletesen ismertette a középosztályt támogató kormányzati intézkedéseket is. A családi adókedvezmény, az egy kulcsos személyi jövedelemadó, a rezsivédelmi program, az otthonteremtési támogatások és a babaváró hitel szerinte mind „az érdemmel szerzett jövedelem megtartását” szolgálják, nem pedig az állami osztogatást: „Nem a kommunista típusú újraelosztásról van szó. Nem jutalmazzuk azt, aki nem dolgozik, hanem segítünk azoknak, akik értéket teremtenek. Ez a meritokratikus forradalom lényege.” A közfoglalkoztatási programot is a társadalmi mobilitás eszközeként mutatta be:

A pénzügyi fegyelem és az államadósság kérdése

A vita legélesebb szakasza akkor bontakozott ki, amikor szóba került az államadósság. Pogátsa Zoltán úgy fogalmazott:

Erre György László határozottan reagált, kijelentve, hogy a pénzügyi stabilitás nem véletlenszerűen alakult ki Magyarországon, hanem tudatos gazdaságpolitikai döntések eredménye.

A kormánybiztos rámutatott: a kamatterhek 2010-ben a GDP 4%-át vitték el, miközben a balti országok „nulla közeli” szinten mozogtak. A csökkenő adósságterheknek köszönhetően viszont több forrás jutott „a családokra, a lakhatásra és a társadalmi mobilitást elősegítő ösztöndíjakra”.

A kormánybiztos szerint a „jó helyre rakod a pénzt” típusú érvelés félrevezető, mert nem veszi figyelembe a magyar gazdaság korlátait: „Japán példája, amit Pogátsa említett, nem alkalmazható ránk. Japánnak van saját tartalékvalutája és belső finanszírozása. Nekünk nincs jenünk, sem akkora megtakarításunk. A magyar pénzügyi fegyelem nem eszme, hanem túlélési stratégia.”

A vitában felvillantott jövőkép

Pogátsa Zoltán szerint a magyar gazdaság továbbra is „alacsony hozzáadott értékű”, és az ország „extraktív gazdasági modell” felé halad, ahol „a gazdasági elit magához vonzza az erőforrásokat”. György László ezzel szemben úgy vélte, hogy a hazai tőke megerősödése nem kisajátítás, hanem „országvisszavétel”: „A leggazdagabbak vagyonnövekedése nem a középosztály kárára történt, hanem azért, mert a jövedelmek egy része visszakerült a hazai tulajdonba. A Strabag és a Colas helyett ma magyar cégek építenek, és a nyereség itthon marad.” Záró gondolataiban György László a középosztály erősítését a hosszú távú nemzeti stratégia kulcsaként határozta meg:

A vita végére világossá vált, hogy György László és Pogátsa Zoltán nem pusztán gazdaságpolitikai, hanem világnézeti szinten is másképp gondolkodnak arról, hogyan erősíthető meg a középosztály. Pogátsa a jóléti újraelosztásban és a piaci korrekcióban látja a felemelkedés útját, míg György László szerint a hosszú távon fenntartható fejlődés csak a munkára, tudásra és felelősségre épülő meritokratikus modellben valósulhat meg.
Az este legnagyobb ütközése az államadósság kapcsán mutatkozott meg: György László figyelmeztetése — „aki nem vigyáz a pénzügyi stabilitásra, az a jövő terhére él” — nemcsak gazdasági, hanem morális üzenetként is hatott. A kormánybiztos szavai szerint a középosztály forradalma nem egyszeri intézkedés, hanem hosszú távú társadalmi projekt, amelynek sikerét az dönti el, hogy Magyarország képes-e megőrizni pénzügyi önállóságát, és továbbra is munkából élő, felelős polgárokra építeni.