„A kegyelmi-ügy (2024), a Szájer-botrány (2020) és a Szőlő utcai botrány (2025) között számos párhuzam vonható – és nemcsak Panyi Szabolcs, Kaufmann Balázs, valamint a 444.hu, a Telex.hu és a Direkt36 cikkei miatt, amiről egy másik írásban foglalkozunk majd részletesen. A közös bennük, hogy a Fidesz–KDNP politikai elitjét érintik, szexuális visszaélésekről szólnak a gyermekvédelem vagy erkölcsi botrányok köré csoportosítva, lemondatásokat követelve próbálják megingatni a kormányzatba vetett bizalmat.
A »független média oknyomozása« kulcsszerepet játszik a nyilvánosságra hozatalban és elmélyítésben,
amit a kormányzati kommunikáció »összehangolt támadásként« vagy »vérvádként« emleget – joggal, hiszen leginkább bizonyítékok nélküli külföldi vagy ellenzéki machinációkra hivatkozva fújják fel ezeket a botrányokat.
A politikai krízis előidézésében kedvelt módszerük, hogy olyan érzékeny témát emelnek be, mint a gyermekvédelem. Ebben mára szintet léptek: a Szőlő utcai ügy nyilvánvalóan Semjén Zsolt lemondatására indított lejárató kampány, amely hazugságokra és álhírekre épül. A cél egyértelmű: a miniszterelnök-helyettes fejét követelik, ezt a narratívát erősítik az ellenzéki politikusok, így Magyar Péter felszólítása is, amit akkor is tovább tolnak, amikor kiderül, hogy semmi sem igaz a vádból.
A botrányok célja tehát a kormányzati szereplők lemondatása, ami a kegyelmi ügyben és Szájer József esetében meg is valósult, míg Semjénnél politikai fegyverként használják az elitellenes hangulatot.”