„Kedves Róbert!
Én is néztem, hallgattam… és olvastam, amit az október 23-i eseményekkel kapcsolatban közöltél. Magam is 14 éves korom óta a hazai színházi közösség tagja vagyok, számos városban, számos szerepet eljátszhattam, több szakmai elismerést kiérdemelve. Kérdések sora fogalmazódott meg bennem, még mielőtt az írásodból kiáramló színpadias érzelmek hatalmukba kerítettek volna. Rádöbbentem, hogy itt a főszereplő középen állónak álcázva magát, áldozati pozícióból támad!
Először is a »nem érdekel, melyik volt nagyobb« megszólalást követően ugyanaz a jól megszokott fogalom kisajátítási kísérlet történik, amit már számtalanszor láttunk. Ha kicsit jobban kibontom, akkor a középen álló, normális életre, békére vágyó ember fogalma került a célkeresztbe. Most ezt ugyanúgy tartod magad előtt, mint a tolerancia védőpajzsát, ha szükségesnek érzed, vagy ha látják…
Bár »független« vagy és kikéred magadnak »hogy támogatom a gyilkosságokat, a nemi erőszakokat, az emberek megcsonkítását, a gyerekek lebombázását. A pusztítást!«
Akkor miért nem azt a pártot támogatod, amelyik éppen békekonferenciát szervez Budapestre? Miért annak a pártnak rendezvényét emeled ki, amelyiken, kerülik a háború kérdését?”