Tölgyessy Úr – én inkább Orbán Viktornak hiszek, aki Tusványoson kijelentette, hogy nagy fölénnyel fogunk nyerni

Trumpnál is már kétszer bejött. Horváth K. József írása.

Az ellenzéki média érvelési kerete nem állja meg a helyét a valóságban.
Magyari Péter a Válasz Online évadnyitó publicisztikájában a közelgő választási kampány kapcsán arra kéri az olvasókat, döntsenek: demokráciának tartják-e a mai magyar politikai rendszert, vagy sem. Szerinte e szemléleti választás nélkül nem értelmezhető a politikai verseny, és a kérdés átgondolása akár a politikai erőszak elkerülésének tétjét is hordozhatja. A Faktum tényellenőrző portál elemzése viszont megvizsgálta, mennyire megalapozott Magyari érvelése, és hogyan tükrözi a magyar politikai valóságot.
A szerző érvelése szerint a Tisza Párt álláspontja is a „nem” irányába mutat, hiszen Magyar Péter rendszerváltást sürget. Ezzel szemben több Tisza-nyilatkozat – például Magyar Péter egy korábbi interjúban tett kijelentése is azt mutatja, hogy nem egységes a párt abban a kérdésben, mennyire kérdőjelezi meg a demokratikus voltát az Orbán-rendszernek: „Képviseleti demokrácia van Magyarországon és egy jogállam. És mi jogállami keretek között küzdünk.” Ez a kettősség alapvető ellentmondást teremt Magyari logikai láncolatában.
Az elemzés egyik sarokpontja, hogy a Fidesz és a Tisza is történelmi sorskérdésként keretezi a választás tétjét: mindkét oldal a nemzet szabadságáról beszél, miközben úgy viselkednek, mintha normális demokráciában élnénk. Ez a kettősség valóban érzékelhető, a rendszerkritikus retorika és a rendszerben való részvétel egymásnak ellentmondó létezése szükségszerű része a legtöbb ellenzéki politikus retorikájának. További problémát jelent, hogy Magyari cikke szerint a következő hónapok fő dilemmája nem a kampány stílusának minősége, hanem az, hogy „megússzuk-e erőszak nélkül”.
A szerző itt nemzetközi példákat hoz fel – Trump elleni merénylet, szerbiai zavargások –, és a hazai közéletben is lát olyan jeleket, amelyek a radikalizáció felé mutatnak. Bár az erőszak veszélyét nem lehet teljesen kizárni, az a kijelentés, hogy a politikai verseny alapvetően legitimációs válságba torkollik, túlzónak hat. A hazai események – például a tiszás pultok elleni támadások vagy Hadházy Ákos zaklatása – inkább szélsőséges egyedi esetek, mintsem a rendszer egészének jellemzői.
Ezzel szemben a választókat vélhetően kevésbé foglalkoztatja a politikai rendszer elméleti státusza, mint az infláció, a megélhetés vagy az általános életszínvonal.
Magyari írása a közéleti viták elméleti dimenzióját hangsúlyozza, ám ez a közönség számára kevésbé kézzelfogható. A szerző dilemmája tehát inkább értelmiségi körökben rezonálhat, de a politikai folyamatok tényleges alakulását kevésbé határozza meg.
A legfontosabb logikai rés tehát az, hogy Magyari a Tiszát olyan dilemmával azonosítja, amelyet a párt valójában nem egységesen képvisel. Magyar Péter kijelentései alapján elfogadja a verseny kereteit, sőt, nyíltan állítja: Magyarország jogállam. A cikk így egy olyan bináris választási helyzetet állít elő, amely inkább saját értelmezési keretét tükrözi, mint a politikai szereplők tényleges álláspontját. Ez a narratíva ugyan erősít egy, a politikai szereplők között kevéssé létező kérdés drámai hatását, de kérdéses, mennyire állja meg a helyét meg a politikai valósággal összevetve – olvasható a Faktum elemzésében.
Nyitókép forrása: Faktum
Kapcsolódó vélemény
Faktum
Magyar Péter állítása a hivatalos statisztikák hiányában nem ellenőrizhető.
***