Dobrev nem lacafacázott, sistergős balegyenest küldött Magyar Péternek

Nem sok minden van az életben, amiben egyet tudok érteni Dobrevvel, de speciel ebben teljesen igaza volt.

Az ellenzéki média érvelési kerete nem állja meg a helyét a valóságban.
Magyari Péter a Válasz Online évadnyitó publicisztikájában a közelgő választási kampány kapcsán arra kéri az olvasókat, döntsenek: demokráciának tartják-e a mai magyar politikai rendszert, vagy sem. Szerinte e szemléleti választás nélkül nem értelmezhető a politikai verseny, és a kérdés átgondolása akár a politikai erőszak elkerülésének tétjét is hordozhatja. A Faktum tényellenőrző portál elemzése viszont megvizsgálta, mennyire megalapozott Magyari érvelése, és hogyan tükrözi a magyar politikai valóságot.
A szerző érvelése szerint a Tisza Párt álláspontja is a „nem” irányába mutat, hiszen Magyar Péter rendszerváltást sürget. Ezzel szemben több Tisza-nyilatkozat – például Magyar Péter egy korábbi interjúban tett kijelentése is azt mutatja, hogy nem egységes a párt abban a kérdésben, mennyire kérdőjelezi meg a demokratikus voltát az Orbán-rendszernek: „Képviseleti demokrácia van Magyarországon és egy jogállam. És mi jogállami keretek között küzdünk.” Ez a kettősség alapvető ellentmondást teremt Magyari logikai láncolatában.
Az elemzés egyik sarokpontja, hogy a Fidesz és a Tisza is történelmi sorskérdésként keretezi a választás tétjét: mindkét oldal a nemzet szabadságáról beszél, miközben úgy viselkednek, mintha normális demokráciában élnénk. Ez a kettősség valóban érzékelhető, a rendszerkritikus retorika és a rendszerben való részvétel egymásnak ellentmondó létezése szükségszerű része a legtöbb ellenzéki politikus retorikájának. További problémát jelent, hogy Magyari cikke szerint a következő hónapok fő dilemmája nem a kampány stílusának minősége, hanem az, hogy „megússzuk-e erőszak nélkül”.
A szerző itt nemzetközi példákat hoz fel – Trump elleni merénylet, szerbiai zavargások –, és a hazai közéletben is lát olyan jeleket, amelyek a radikalizáció felé mutatnak. Bár az erőszak veszélyét nem lehet teljesen kizárni, az a kijelentés, hogy a politikai verseny alapvetően legitimációs válságba torkollik, túlzónak hat. A hazai események – például a tiszás pultok elleni támadások vagy Hadházy Ákos zaklatása – inkább szélsőséges egyedi esetek, mintsem a rendszer egészének jellemzői.
Ezzel szemben a választókat vélhetően kevésbé foglalkoztatja a politikai rendszer elméleti státusza, mint az infláció, a megélhetés vagy az általános életszínvonal.
Magyari írása a közéleti viták elméleti dimenzióját hangsúlyozza, ám ez a közönség számára kevésbé kézzelfogható. A szerző dilemmája tehát inkább értelmiségi körökben rezonálhat, de a politikai folyamatok tényleges alakulását kevésbé határozza meg.
A legfontosabb logikai rés tehát az, hogy Magyari a Tiszát olyan dilemmával azonosítja, amelyet a párt valójában nem egységesen képvisel. Magyar Péter kijelentései alapján elfogadja a verseny kereteit, sőt, nyíltan állítja: Magyarország jogállam. A cikk így egy olyan bináris választási helyzetet állít elő, amely inkább saját értelmezési keretét tükrözi, mint a politikai szereplők tényleges álláspontját. Ez a narratíva ugyan erősít egy, a politikai szereplők között kevéssé létező kérdés drámai hatását, de kérdéses, mennyire állja meg a helyét meg a politikai valósággal összevetve – olvasható a Faktum elemzésében.
Nyitókép forrása: Faktum
Kapcsolódó vélemény
Faktum
Magyar Péter állítása a hivatalos statisztikák hiányában nem ellenőrizhető.
***