Az ellenzék és a Budapest Pride

„Ma a szexuális kisebbségek jogegyenlőséget élveznek, ami azt jelenti, hogy követeléseik teljesültek. Akik ezeket a csatákat, küzdelmeket egykor vívták, joggal lehettek büszkék eredményeikre. De az legalábbis magyarázatra szorul, hogy a mai felvonulók mire büszkék? Mi az a teljesítmény, amire ők lehetnek büszkék? Büszkének lenni általában olyanra szoktak, ami egyedi, vagyis különleges, kiemelkedő teljesítményt igazol. Aki valamire büszke, az kívül- és felülpozícionálja magát másokon.

A felvonulók előszeretettel hivatkoztak a szeretetre, arra, hogy mindenkinek joga van a szeretetre, mert az mindenkinek jár.

Ez nettó hazugság.

A szeretet nem jár, az nem emberi jog, azért meg kell dolgozni, azt ki kell érdemelni. Csak Jézus Krisztus szeretete feltétlen, csak az ő szeretete jár még az arra érdemteleneknek, az őt megtagadóknak, az ellene vétkezőknek is. Vagyis mindenkinek. A pride-on felvonulók zöme azonban az ő szeretetére nem tart igényt. Ők nem szeretni, hanem bulizni akarnak, megmutatni országnak-világnak, és főleg Orbán Viktornak, hogy ők, vele és a szavazóival ellentétben a jó, a helyes oldalon állnak.

Amit ők a történelem jó oldalának tartanak. Szerényen.

Főleg pedig azt, hogy ők az elit, ők azok, akik a haladó nyugati értékeket vallják, szemben a bunkó, tanulatlan és ezért civilizálatlan Orbán-hívőkkel és a sok millió vidéki magyarral.

Ezzel a pride-dal azt üzenték, amit már a 2022-es választásokon is nyilvánvalóvá tettek, hogy ők: a fővárosi elit, példát mutat a sok tanulatlan, bunkó, fogatlan, vaksi és persze maradi vidékinek, megmutatja nekik, hogyan kell büszkén a haladás oldalára állni.

Ők persze, vagy legalábbis egy jelentős részük, már régóta haladók. Minket, a többséget azonban maga a kifejezés is elrettent. Majdnem félszáz éven keresztül szívtunk a haladóktól, akik az akkori külföldi modellt másolva a jövő ígéretével házaló szocializmus útjára kényszerítettek bennünket. Akkor Moszkva mutatta nekik az irányt, most Brüsszel. Akkor Brezsnyev elvtárs volt az iránytűjük, most von der Leyen asszony.

Elegünk van belőlük.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád