Ugyanez a forgatókönyv ismétlődik minden választás előtt

Van olyan személy a magyar tudományos vagy kulturális életből, aki önt különösen inspirálta? Akkor is, ha esetleg nem szerepel a kiállításon bemutatott életutak között?

„Nagyon sok mindenkit lehetne felsorolni, akár a Nobel-díjasaink közül, akár a kortársak sorából, én például Kapu Tibort is ide sorolnám. De ha egyetlen nevet kellene kiemelnem a magyar tudományos–kulturális életből, akkor számomra Herczeg Ferenc az, aki igazán inspiráló. Őt annak idején fel is terjesztették Nobel-díjra, de sajnos nem kapta meg. Mégis úgy gondolom, hogy Herczeg Ferenc az egyik legfantasztikusabb magyar író, aki páratlan módon tudott megszólalni a magyarság legnagyobb dilemmáiról és sorskérdéseiről.”

Ön szerint szükség van szuverén kutatási hálózatra Magyarországon?

„Egyértelműen igen. Anélkül, hogy most mélyebb vitákba belemennénk: Magyarország még mindig örököse bizonyos, a kommunizmus idejéből megmaradt struktúráknak. Ezek zárványként élnek tovább egyes tudományterületeken, és sok esetben a mai napig meghatározzák a gondolkodást, a hozzáállást, sőt, a kutatási irányokat is. És legyünk őszinték: ezek nem a szuverenista vagy patrióta hozzáállást képviselik.”

Ön alapította a Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kört. A tudomány világa is egyre inkább az online térbe szorul, ahol nemcsak a tudás, de az álhírek és az áltudományos nézetek is gombamód szaporodnak. Ezek könnyen közösségeket rombolhatnak. Ön szerint van ezzel dolga a digitális polgári körnek?

„Abszolút. Sőt, szerintem az egész magyar jobboldali, patrióta közösségnek van ebben feladata, különösen ebben az úgynevezett »post-truth«, vagyis igazság utáni korszakban. A balliberális oldal megpróbálja normálisnak beállítani azt, hogy a vélemények is lehetnek tények, és hogy bárkinek a személyes identitása, amit épp magáénak érez, tudományos érvényű valóság. Ez a tipikus álhír, például hogy a férfi és női teremtett nemeken kívül létezne más biológiai nem.”

Szinte hetente jelennek meg újabb és újabb közvélemény-kutatások arról, hogy „árad a Tisza”. Ön szerint ez tényleges politikai erősödés, vagy csak egy újabb internetes illúzió?

„Ez egy klasszikus optikai csalódás: nyár óta nem árad, inkább apad a Tisza Párt népszerűsége, ezt mutatja amúgy a Nézőpont legutóbbi mérése is. Ennek számos, közéleti eseményekkel jól magyarázható oka van: kiderült, hogy az ukrán titkosszolgálat sikeresen közeledett a magyar baloldalhoz, de elsősorban Magyar Péterékhez; a nyarat elvesztegették és el is vesztették, ráadásul hibát hibára halmoztak – gondoljunk csak a jelentős viharkárokat okozó időjárási anomália kapcsán tett felelőtlen és amatőr kijelentésekre a Tisza Párt vezetője részéről. (...) Ráadásul Magyar Péterék kiszivárgott adóemelési tervei sokak számára bizonyítják, hogy míg a Fidesz kormányzásával azok is jól járnak, akik nem oda szavaztak, a Tiszaáéval azok is rosszul járnának, akik oda szavaznak.

De a történelmi előzmények is egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy minimum kételkedve nézzünk a baloldali közvélemény-kutatók felméréseire. Nézzük meg az elmúlt 15–16 évet: ugyanez a forgatókönyv ismétlődik minden választás előtt. Volt már ilyen 2013-ban, 2017-ben, 2021-ben is. Minden alkalommal felépítettek egy új »hőst, aki nem hord köpenyt«, akibe a balliberális sajtó, a megmondóemberek és bizonyos közvélemény-kutatók beleprojektálták minden vágyukat, minden illúziójukat. Ugyanez történt Bajnai Gordonnal, Mesterházy Attilával, Vona Gáborral, Jakab Péterrel, legutóbb pedig Márki-Zay Péterrel. Fél-egy évvel a választás előtt hirtelen megjelentek a mérések, miszerint 7, 10 vagy akár 15 százalékos előnyben vannak. Csakhogy ez nem közvélemény-kutatás volt, hanem közvélemény-formálás. A politikatudomány ezt úgy nevezi: »várakozásmenedzsment«, vagyis mesterségesen generálnak reményt a saját oldaluk számára, hogy mozgósítsák a táborukat. Csakhogy ez eddig még egyszer sem vált be.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor