A mai Magyarország keleti végein több tucat sok évszázados templomot találunk, hazánk letűnt fénykorai és gazdag kulturális örökségünk fennmaradt emlékeiként. Irány kelet, nyugati civilizációnk végvidékeire.
Több százezer magyarnak szeretett szülőföldje, sokan másoknak viszont egy távoli, még fel sem fedezett vidék – ami nem véletlen, hiszen a mai magyar határok között a központtól legtávolabb eső vidék Szatmár. Ezért van is mit felfedeznünk tájain. Például azt, hogy az évezredes magyar kultúra egyik centruma volt ez a környék, aminek máig fennmaradt, csodálatos épített öröksége a számos kisebb-nagyobb középkori templom.
Ha a főváros vagy a Balaton vonzáskörzetében tömörülne ennyi megmaradt középkori emlék, az egész ország a csodájukra járna, így viszont ma még kissé lappang a hírük: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye öreg templomai a régi magyar kultúra erejéről és a kataklizmák évszázadait túlélő képességéről regélnek. Ahogy kelet felé tartva magunk mögött hagyjuk Borsodot, átlépünk a Tiszán, s továbbhajtunk a kellemes, rendezett Nyíregyháza mellett, Szabolcs keleti fertályára, majd Szatmár vidékére érkezünk. Szatmár nagy részét Romániához csatolták jó száz éve, de szerencsére számos értéke Magyarországon maradt, s az elszakított részére is már határellenőrzés nélkül léphetünk át.
Nyírbátor református temploma Fotó: Mandiner-archív
Katolikus pap, mesterszakács és elismert karnagy egy személyben. Paskó Csabát még az ördög sem tudta rávenni arra, hogy elhagyja szülőföldjét, Délvidéket. Plébániáján és konyhájában jártunk, hogy nem mindennapi életútját és gondolatait megismerhessük.