Az iskolakezdés izgalmas időszak, de veszélyeket is rejthet a gyermekekre nézve – mutatjuk, mikre kell figyelni

Az iskolakezdés izgalmas időszak, de megterhelést jelent, és veszélyeket is rejthet a gyermekekre. A nyári szünet után újra meg kell tanítani nekik a közlekedési és az iskolai szabályokat, hiszen a kicsik hajlamosak elfelejteni a számukra kevésbé fontos dolgokat. Az első hetekben fáradtabbak, nyűgösebbek lehetnek a korai ébredés miatt, ezért szükség van a megfelelő napirendre, a pihentető alvásra és a zöldségben-gyümölcsben gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozásra. Érdemes figyelnünk a túlterhelés jeleire is, és tartsuk szem előtt, hogy egyes tüneteknek fizikai mellett akár lelki okai is lehetnek. 

Becsengetnek 

Keretrendszerre, napi rutinokra a kisgyerekeknek és a tizenéveseknek egyaránt szükségük van. Ennek jelentős részét az iskola, a tanév rendje adja, de az alapokat a szülők fektetik le. A nyár néha kissé kaotikus szabadsága után még ha valamennyire jólesik is visszarázódni ebbe a rendbe, ez az időszak, mint minden nagy változás, megterheli a gyermekeket. 

Fontos megérteni, hogy a gyerekek másképp működnek. A gondolkodásuk, a kognitív funkcióik különböznek a felnőttekétől, mások számukra a prioritások. Az a tízéves srác, aki szeptember első hetében iskolába indul, van, hogy elfelejti, a zebránál körül kell nézni, meg kell várni a zöldet. Ha hosszú kihagyás után találkozik egy barátjával, akár leléphet az autó elé, vagy egyszerűen csak elbeszélgetik az időt, fent maradnak a buszon, és ismeretlen közlekedési helyzetben találják magukat. Minél nagyobb a város, annál bonyolultabb a közlekedés: egy Budapest-méretű metropoliszban ez nagy kihívás elé állítja a gyerekeket. Emiatt is látjuk azt, hogy szeptemberben látványosan megnövekszik a gyermekbalesetek száma – 

Gyakran banális dolgok miatt történnek balesetek. Hiába beszéltük meg sokszor, mi a teendő, ha például talál egy üvegdarabot a gyermek, ilyenkor nem arra koncentrál, amit megtanultunk. Efféle figyelmetlenségből ered számos baleset ebben az időszakban, amely akár október közepéig eltarthat. Ahogy én látom, az adaptációs időszak négy-hat hét. 

Ne csak a papír-írószer boltban készüljünk! 

Az iskolakezdéshez a tanszerek elengedhetetlen beszerzése mellett érdemes egyéb dolgokra is időt szánni a nyár utolsó napjaiban. Augusztus 20. után valamelyik nap menjünk el, és nézzük végig együtt az iskolába vezető utat. Beszéljük meg még egyszer, hogy „itt kell körülnézni, itt van lámpa, itt szállsz fel a buszra, itt szállsz le a buszról”. Ebből baj még sosem volt, a legrosszabb, ami előfordulhat, egy kis sértődés a kamasztól, hiszen a dolog az ő nézőpontjából nevetségesnek tűnhet, de ezen azért túl lehet lépni. Ne legyen kétségünk, ellen fognak állni, mert ők egyszerre akarnak nagyok is meg kicsik is lenni, de ezzel az ismétléssel akár súlyos közlekedési baleset is megelőzhető. 

Fontos szót ejteni egy másik egyszerű, de lét­fontosságú dologról: a megfelelő alvásról. Leg­később augusztus végén kezdjük el a későre csúszott lefekvési időt visszaállítani a tanév során optimális időpontra. Ha kell, futtassuk meg a gyerekeket délután, menjünk ki focizni, biciklizzünk, tegyünk azért, hogy estére kellemesen elfáradjanak. Vissza kell állni a tanév ritmusára. 

Gondoljunk bele: nekünk, felnőtteknek mennyire fárasztó egy munkahelyen nyolc órát dolgozni, pedig teljesen más a terhelhetőségünk, mint egy gyereknek. Egy gyerek a délelőtt folyamán tanórákon vesz részt, majd jön az ebédszünet, délután a napközi, amikor jó esetben elkészíti a házit, majd hazamegy. Ez egy nyolcórás munka, és utána még jönnek a különórák. Híve vagyok annak, hogy a gyerekek maradjanak gyerekek, hagyjunk nekik szabadidőt, hiszen a fejlődésükhöz a játék (vagy a nagyobbaknál a könyvek, a kikapcsolódás) legalább olyan fontos, mint az iskolai tanulmányok – nyolc óra munka után lehetőség szerint egy felnőtt sem szeretne már másodállást vállalni. Annak sincs értelme, ha a szülő kikészül estére, mert három gyereket négyfelé kell fuvaroznia. Gondoljuk végig: kell ez nekünk? Fontos heti négy különórára járni? Ezt most, az iskolakezdés heteiben kell eldöntenünk. Ha elindult a tanév, és minden szépen működik, általában később is be lehet őket íratni a foglalkozásokra. A legfontosabb az, hogy ha úgy látjuk, le van terhelve a gyermekünk, fel kell szabadítani a különórák terhe alól, és ezt nem szabad veszteségként vagy negatívumként megélni – és a gyermeknek sem szabad úgy kommunikálni. 

Dolgozat, bullying, hasfájás 

A gyermekorvoslás egyik érdekes aspektusa az, amikor fel kell mérnünk, hogy fiatal páciensünk bizonyos helyzetekben mennyire mond igazat. Vagyis hogy inkább azért számol be egy tünetről, mert ki akarja hagyni a dolgozatot, vagy mert szorong például a testnevelésórától. Ilyen helyzetekkel napi szinten találkozunk a rendelőben. Az én véleményem, hogy a gyereknek mindig igaza van. Ha eljut arra a pontra, hogy fáj a hasa a tanóra előtt, mert izgul, mert utálja, mert mondjuk nem szeret rövidnadrágban lenni, vagy nincs jóban a focilabdával, azt ugyanúgy komolyan kell venni, mint ha azért fájna a hasa, mert gyomorrontása van. Az állapot, amit ez a fiatal megél, gyakorlatilag ugyanaz, csak a kiinduló ok más. Vegyük ezt komolyan! Fontos, hogy ne a tünetet kezeljük. Nekem nem az a dolgom, amikor bejön egy tizenéves, és gyomorfájásra panaszkodik, hogy adjak neki fájdalomcsillapítót, hanem el kell beszélgetnem a pácienssel, a szülővel, és emellett kell a gyermeket úgy kivizsgálni, amit az adott probléma indokol. Klasszikus panasz szokott lenni iskolakezdésnél a gyomorfájás, a fejfájás, illetve a különböző ismeretlen eredetű végtagfájdalmak. Ha kizárunk minden testi okot, szükséges elkezdeni foglalkozni a lelki okokkal is. Általános igazság, hogy szülőként mi ismerjük a legjobban gyermekeinket. Figyeljünk oda rájuk! Ha bármi szokatlant vagy netán aggasztót tapasztalunk, járjunk a végére. A bajok megelőzése mindig a lehető legjobb, amit tehetünk.

A szerző gyermeksebész

Nyitókép: Shutterstock