Lesznek, akik összemossák a kettőt: egy zsidó, aki felszólal a cionizmus ellen, szerintük öngyűlölő; egy palesztin, aki nem ért egyet a Hamásszal, szerintük áruló. Ezekkel a nézetekkel nem kell vitába szállni, csak azokkal érdemes beszélgetni, akik hajlandók meghallani más szempontokat.
Mi például péntek esténként, sábeszkor gyertyát gyújtunk. Veszítettünk családtagokat a Holokausztban. Gyászoltuk azokat, akiket a Nova fesztiválon gyilkoltak meg. És közben nem tűrjük szótlanul Gáza lerombolását és népének kiirtását.
Veszélyes tévhit, hogy ha rámutatunk az izraeli jogi egyenlőtlenségekre, akkor a zsidók ellen vagyunk. A zsidóság nem lehet pajzs a megszállás, az apartheid vagy a menekülttáborok bombázása mögött. Peszáchkor, az egyik legszentebb zsidó ünnepen ezt mondjuk: »Mindenki, aki éhes, jöjjön és egyék velünk. Mindenki, aki nélkülöz, jöjjön és ünnepeljen velünk.« Bárki, aki aggódik a palesztin életekért is – akár zsidó, akár nem –, a valódi zsidó értékrend szerint él.”