Amennyiben egy politikus nem akar valamiről beszélni, akkor nem beszél róla, és nem bemondja egy nyilvános fórumon

„Nem teljesen kizárt, hogy a vasútnál kerékpumpálót alkalmazzanak, így a Tisza pártnak is lehet adópolitikai felelőse. Szerintem ennyire kell komolyan venni az állítólagos adóemelési elképzeléseket, ahogy ennyire kellett volna komolyan venni azt a közhelygyűjtemény szintjét sem elérő lózungparádét, amelyet a független sajtó nekiállt hótkomolyan programként elemezni. 

Lényegesebb a – független sajtóban többnyire be nem mutatott – felvétel másik szereplője, a Tisza alelnöke. Amennyiben egy politikus nem akar valamiről beszélni, akkor nem beszél róla, és nem bemondja egy nyilvános fórumon – amit elképzelhető, hogy egyesek rögzítenek, arrafelé pedig biztos, hogy mindent rögzítenek -, hogy vannak dolgok amikről nem beszélünk, de aztán bármit lehet csinálni. Ez nem politizálás, nem kormányra készülés, ez valami egészen más műfaj. Ezek fontoskodó műkedvelők, ahogy az egyetlen testületben, ahol érdemi szavuk lehetne, a Fővárosi közgyűlésben ez jól látszik is. 

Ilyenkor szokott beindulni a kiszámítható O1g-reflex, hogy én akkor most azt mondom, hogy örök időkre maradjon a jelenlegi kormány. Nem erről beszélünk. Akár marad, akár megy, ennek a helyzetnek következménye lesz, és ezen mit sem változtat, hogy ki miben reménykedik. Az elemzőknek, a véleményformálóknak, az újságíróknak, a »szakértőknek« olyan régen nincs érdemi befolyása a valós folyamatokra, hogy képtelenek megítélni, hogy mi a valódi, és mi nem az. A Diákhitel Központ az már majdnem olyan fontos, mint a belügyminisztérium, egy miniszterfeleség a belső döntéshozókörhöz tartozik, kiszuperált déká- és jobbik-károsultak napközis foglalkoztatója pedig politikai párt. Hát, jó.”

Nyitókép: MTI/Purger Tamás

***