„A demokrácia mentora” – így jellemzik Bibó Istvánt a szegedi Dóm téri szobrának feliratán. Leginkább azzal a mondással azonosítják őt, hogy „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. Nemrég reprezentatív emlékkötet jelent meg Bibó tiszteletére Kukorelli István jogászprofesszor és Szoboszlai-Kiss Katalin egyetemi docens, úgyszintén jogászprofesszor szerkesztésében. Az ajánlást Sulyok Tamás köztársasági elnök írta, felidézve: „Elvei mellett mindvégig kitartott, sohasem alkudott meg. Az 1956-os forradalom minisztereként a forradalom leverésének drámai napján, egyedül a kormány tagjai közül, az Országházban maradt. Ember maradt az embertelenségben, és a szabadság híve maradt a fogság idején is.” Az előszót pedig Stumpf István volt alkotmánybíró, korábban több posztot betöltő politikus, a Fidesz-vezetést kinevelő Bibó István Szakkollégium alapító igazgatója jegyzi. Stumpf rámutat: a hiánypótló kötet Bibónak nemcsak az életét mutatja be, hanem gondolkodását is igyekszik rekonstruálni, átfogó képre törekedve.
Ráadásul nemcsak Bibó művei kerülnek terítékre, a szerzők elvégezték az aprómunkát is: átnézték a levelezést, a kéziratokat, a publicisztikákat, a napi kismunkát. A kötet három részre oszlik: az elsőben, a leghosszabban Bibó életéről és gondolkodásáról olvashatunk tanulmányokat, a második rész fényképgyűjtemény, a harmadik pedig Bibó emlékezetét dolgozza el, bemutatva a tiszteletére készített emléktáblákat, emlékérméket, szobrokat, feliratokat, illetve az életművéről szóló fontosabb kiadványokat.