Bibó István kálvinista családból származott, de a szegedi piaristákhoz járt, felesége és egyben szellemi társa Ravasz László református püspök lánya, a pedagógus-történész Ravasz Boriska volt.
„A demokrácia mentora” – így jellemzik Bibó Istvánt a szegedi Dóm téri szobrának feliratán. Leginkább azzal a mondással azonosítják őt, hogy „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. Nemrég reprezentatív emlékkötet jelent meg Bibó tiszteletére Kukorelli István jogászprofesszor és Szoboszlai-Kiss Katalin egyetemi docens, úgyszintén jogászprofesszor szerkesztésében. Az ajánlást Sulyok Tamás köztársasági elnök írta, felidézve: „Elvei mellett mindvégig kitartott, sohasem alkudott meg. Az 1956-os forradalom minisztereként a forradalom leverésének drámai napján, egyedül a kormány tagjai közül, az Országházban maradt. Ember maradt az embertelenségben, és a szabadság híve maradt a fogság idején is.” Az előszót pedig Stumpf István volt alkotmánybíró, korábban több posztot betöltő politikus, a Fidesz-vezetést kinevelő Bibó István Szakkollégium alapító igazgatója jegyzi. Stumpf rámutat: a hiánypótló kötet Bibónak nemcsak az életét mutatja be, hanem gondolkodását is igyekszik rekonstruálni, átfogó képre törekedve.
A nyári szünet végeztével visszatérnek a jól megszokott hétköznapok, bele kell rázódni a tanév rutinjába. Gyermektraumatológusként ilyenkor évről évre a balesetek számának jelentős emelkedését látom. Mik a leggyakoribb okok, és hogyan óvhatjuk meg kisebb és nagyobb gyermekeinket?
Európa a hitét elvesztette, az ész esetében néhány morzsa még rendelkezésre áll, ám erre átfogó programot építeni már nem lehet.
A dallamtapadást nem mindenki ugyanúgy éli át, ha megértjük az okokat, az segít az önismeretben, így a mentális egészségünk megerősítésben is – állítja egy új magyar tanulmány.
Kiemelkedő szakmai és közösségi fejlődési lehetőség.
A Faktum Projekt legfrissebb elemzésében rámutatott, több baloldali médium is önkényesen értelmezi a felméréseket, hogy Magyarországot szegénynek mutassa be.
Biztos fogódzó nélkül pedig nem könnyű megélni a jelent, és a jövő is bizonytalan.
Jünger könyvét magammal vittem Szardíniára, de csak kora reggelente olvastam, mindig csak néhány bekezdést, nem többet.
Szőnyi István szerint Zebegényben: a festő egykori lakhelyén működő emlékmúzeum időszaki tárlata a házfalakon túlnövő otthonról mesél.