Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde ismét világos irányt mutatott egy szuverén, nemzeti érdekeit következetesen képviselő Magyarország felé, míg Magyar Péter fellépése se tartalmilag, se közösségformáló erőben nem jelentett valódi alternatívát a kormányfő markáns világmagyarázatával szemben.
Szuverén, a saját sorsát nemcsak a kezében tartó, hanem a sikeres jövőért cselekedni is képes nemzet víziója áll szemben a teljes önfeladást, és mintakövetést jelentő alternatívával – röviden ez rajzolódott ki előttem, miután mérlegre tettem Orbán Viktor kormányfő, és a most éppen legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének szombati beszédeit. Mindez csupán a felszín, ezért érdemes ezen a borongós vasárnapon kicsit mélyebbre is ásni abban a tekintetben, milyen utakról dönthet 2026-ban a magyarság.
Orbán Viktor immár évtizedek óta mindig a tusnádfürdői, korábban bálványosi nyári szabadegyetemen mondja el azon beszédeit, amelyeknek nem az a célja, hogy napi politikai csatározásokra reagáljon, hanem egy átfogó képet adjon az ország és a nemzet helyzetéről. Értelemszerűen a miniszterelnök ezen megszólalásának a súlya évenként változott, az igazi áttörést kétségtelen a 2014-es illiberális demokráciáról szóló tényszerű felszólalása hozta el. Azóta nemcsak a magyarországi, hanem szinte a teljes nemzetközi sajtó pár napig ezen kicsiny székelyföldi városra figyel.
Ezt is ajánljuk a témában
Orbán beszéde aggodalmakat szült Magyarországon – írja a Financial Times című brit gazdasági és politikai napilap európai kiadásának csütörtöki számában Budapestről Kester Eddy Orbán Viktor tusnádfürdői beszédéről és az arra született reakciókról.
Ezt is ajánljuk a témában
A miniszterelnök bejelentette a Digitális Polgári Körök megalapítását.
Kapcsolódó vélemény
Egyértelmű a különbség a két oldal vezetőinek intellektuális képességei tekintetében.
Ezzel szemben Magyar Péter érezve a tusnádfürdői beszédek súlyát, és azok identitás-és közösségteremtő erejét 2025-ben megpróbálkozott valamiféle ellenrendezvényt felépíteni. Míg Tusnádfürdőn több ezer, ebből következően más-más politikai oldalon elhelyezkedő közéleti szereplő kapott arra lehetőséget, hogy vitában, vagy éppen felszólalásban mondja el a véleményét Magyarország és a világ helyzetéről, addig a Tisza Párt egy roppant karcsú, és csupán a saját szűkös elitüket reprezentáló rövid eseményt tartott alacsony létszámú közönség előtt.
Székesfehérváron nemcsak, hogy hosszú, és mély intellektuális tartalommal meglévő előadások nem voltak, hanem semmilyen vitára sem nyílt lehetősége az oda látogatóknak.
Míg Tusnádfürdőn több napon keresztül lehetett kormánypárti és ellenzéki politikusoktól és szakértőktől személyesen is kérdezni, addig erre a Tisza Párt és saját híveiknek sem biztosított lehetőséget.
Ebből a szempontból is óriási kudarc volt a szombati nap az ellenzéki párt, de ez lett volna talán a legkisebb probléma.
Orbán Viktor a korábbi évekhez hasonlóan átfogó világmagyarázattal szolgált népes közönségének. Beszédének egyértelműen központi eleme továbbra is a háború és béke kérdése, az Európai Unióhoz való viszony, Ukrajna, majd pedig az illegális migráció és a kereszténység kapcsolata volt. A legfontosabb pedig, hogy a fenti kérdéseket egytől egyig magyar nemzeti szemüvegen keresztül értelmezte és adott rá megoldási javaslatokat. Sokan, főleg az ellenzéki oldalon képtelenek megérteni azt, hogy a kormányfő által fentebb felsorolt témák bár elsőre úgy tűnnek, hogy nincs sok közül a magyar belpolitikához, de a kőkemény valóság bizony az, hogyha nem születnek a magyar érdek szerinti válaszok ezekre a kihívásokra, akkor abból bizony nem származik előnye az országnak.
A kulcskérdések pedig itt a Kárpát-medencében bizony továbbra is a háborúk, a migráció, az EU belső válsága és a kereszténység jövője körül forognak.
Csak akkor lesz sikeres az ország az egyes közpolitikai területeken, ha a magyar érdek szerinti választ adunk ezekre a kérdésekre. Csak akkor lesz több pénz az oktatásra, az egészségügyre, a közlekedésre, családpolitikára, ha a lehető legjobb döntések születnek meg a stratégiai ügyekben.
Orbán Viktor egyértelmű határköveket fektetett le: nem engedünk be több tízezer, vagy akár százezer illegális bevándorlót az országba, mert akkor egyrészt megborul a társadalmi béke, másrészt a költségvetésben nem jut forrás az előbb említett területekre. Nem támogatjuk Ukrajna uniós felvételét, mert akkor több tízezer gazda megy tönkre, és annak a következménye szintén a magyar költségvetést terhelné. A sort persze még hosszan folytathatnám.
Ezt is ajánljuk a témában
Veszélyes játékot űznek az európai vezetők, és ennek könnyen rossz vége lehet.
Ezt is ajánljuk a témában
Az egyik egy nagyívű történelmi beszéd, a másik csupán aktuális lózungokkal teli felszólalás.
Pontosan ezekről a kőkemény tényekről nem akar, vagy éppen nem is tudott számot adni Magyar Péter felszólalása. A Tisza vezetője egyrészt semmilyen tágabb ívet nem adott a beszédének. Nem tudtuk meg azt, hogy milyen országot szeretne itt látni 2030-ban, 2050-ben, vagy akár még később. Azt sem tudjuk továbbra sem, milyen intellektuális alapról kívánja gyakorolni a kormányzást. Mi is ő valójában? Liberális, konzervatív, szocialista, globalista, vagy éppen szuverenista? Semmit, egyetlen szót sem hallottunk erről robothangon felmondott monológjában. Míg Orbán Viktornál egyértelmű, és jól körülhatárolható alapok vannak, addig az ellenzéki pártvezetőnél semmi hasonlót nem látni.
Mivel már az alapokkal is komoly gond van Magyarnál, így a felépítmény sem sikerülhetett. Annyira nem sikerült ez a felépítmény, hogy a Tisza pártvezető beszédét akár a 2014-es Mesterházy Attila, a 2018-as Karácsony Gergely és a 2022-es Márki-Zay Péter is elmondhatta volna. Pontosan ugyanazokat az unalomig ismételt szlogeneket hallhattuk most is. Ahogyan az elődei, úgy most Magyar sem képes volt a hazai baloldal intellektuális válságára bármifajta választ adni. Ennek az intellektuális válságnak a lényege, hogy bár a magyar választók 2014 óta midig ellenzékben tartják a hazai baloldalt, mégis a ciklusról ciklusra feltűnő „messiások” pont ugyanazt a leckét mondják fel, mint bukott elődeik.
Székesfehérvári fellépésével pedig Magyar végleg bizonyította, hogy ő is pontosan ebbe a sorba illeszkedik.
Ha Magyar valóban komolyan vehető intellektussal bírna, akkor bizony itt lett volna az ideje hogy vagy szakítson a fenti mintázattal. Vagy pedig a következő kérdésekre kellett volna legalább válaszkísérleteket adni: miért érdemes teljesen lehorgonyoznia Magyarországnak egy mély belső válságban lévő EU mellett? Miért kell feladnia Magyarországnak a keleti kapcsolatokat? Hogyan viszonyulna ebben a bonyolult nemzetközi képletben Washingtonhoz, Isztambulhoz, Moszkvához, Pekinghez a jövőbeli magyar külpolitika? Miért kellene támogatnia Magyarországnak Ukrajnát teljes mellszélességgel? Hogyan lehet a következő 10 évben még versenyképessebb Magyarország? Honnan lesz forrás a beígért több ezer milliárdos választási ígéretekre? Nemcsak a fenti kérdések adott válaszok nem hangzottak el, hanem még ezeket a kérdéseket sem sikerült feltennie Magyarnak. Ez bizony egy miniszterelnöki aspirációval rendelkező személy esetében meglehetősen karcsú képességeket feltételez.
A képességek hiánya mellet nem mehetünk el amellett, hogy mivel Magyar alakulata az Európai Néppárt tagja, így igazából olyan politikát nem is fogalmazhat meg, ami szembemenne az EPP lapos-globalista irányvonalával szemben. Ha erre tényleg valódi kísérletet tenne, akkor könnyen a frakción kívül találhatná magát, és egy nagyon fontos politikai szövetségesét veszítené el. Ezt Magyar érthető okokból nem teheti meg, mivel egyrészt a 2026-os tefveihez szüksége van Manfred Weberre, másrészt a mentelmi jogának az esetleges elvesztésének a lehetősége a többszörésre nőne, ha kikerülne az EPP védőernyője alól.
Magyar Péter székesfehérvári rendezvények igazi kudarca pedig mindezek mellett abból mérhető le igazán, hogy a korábbi hetekben meglehetősen magasra tette a mércét. Míg Orbán Viktor esetében a széles nagyközönség a Digitális Polgári Körök bejelentésének óriási sikerét leszámítva nagyjából sejthette, hogy milyen kérdéseket fog érinteni a kormányfő. Ezzel szemben Magyar Péter egy olyan átütő, és nagy tömeget vonzó rendezvényt és beszédet vízionált a hozzá közel állók számára, amivel képes lehet ellenpontozni az elmúlt hetek tiszás botránysorozatát. Beszédéből szinte semmit nem lehet idézni, érdemi bejelentés nem volt, valamint a fehérváriak tízezreit is hidegen hagyta Magyar. Ez bizony egy vaskos bukta volt!
Ezt is ajánljuk a témában
Hiába szaporodnak a zűrös ügyek a TISZA Párt vezetője körül, úgy tűnik nincs félnivalója. Azonban egyes állítások szerint ennek nagy ára van.
Ezt is ajánljuk a témában
Elképesztő az érdeklődés a digitális polgári körök iránt.
Kapcsolódó vélemény
Botrány botrányt követ, és senki nem tudja megmondani, hol lehet ennek a vége!
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Egy másolat mindig rosszabb, mint az eredeti.
Az idei Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborról posztolt a miniszterelnök.
Na, a DK-s Nők Lapjának is meg kellett szólalni az ügyben – csak tudnám, hogy minek?!
Bár a köztársasági elnök még nem tűzte ki.
Az egyik egy nagyívű történelmi beszéd, a másik csupán aktuális lózungokkal teli felszólalás.
Félelem lengi be a régiót, ahol hol a náci, hol a szovjet kommunista titkosszolgálathoz hasonlítják az „embervadász” brigádok, vagyis a toborzók munkamódszereit. S ahol nem tudhatod, mikor kopogtatnak be éppen hozzád.
Egy másolat mindig rosszabb, mint az eredeti.
Egyre durvábban zajlik a toborzás Ukrajnában.