Ezzel szemben Magyar Péter érezve a tusnádfürdői beszédek súlyát, és azok identitás-és közösségteremtő erejét 2025-ben megpróbálkozott valamiféle ellenrendezvényt felépíteni. Míg Tusnádfürdőn több ezer, ebből következően más-más politikai oldalon elhelyezkedő közéleti szereplő kapott arra lehetőséget, hogy vitában, vagy éppen felszólalásban mondja el a véleményét Magyarország és a világ helyzetéről, addig a Tisza Párt egy roppant karcsú, és csupán a saját szűkös elitüket reprezentáló rövid eseményt tartott alacsony létszámú közönség előtt.
Székesfehérváron nemcsak, hogy hosszú, és mély intellektuális tartalommal meglévő előadások nem voltak, hanem semmilyen vitára sem nyílt lehetősége az oda látogatóknak.
Míg Tusnádfürdőn több napon keresztül lehetett kormánypárti és ellenzéki politikusoktól és szakértőktől személyesen is kérdezni, addig erre a Tisza Párt és saját híveiknek sem biztosított lehetőséget.
Ebből a szempontból is óriási kudarc volt a szombati nap az ellenzéki párt, de ez lett volna talán a legkisebb probléma.
Orbán Viktor a korábbi évekhez hasonlóan átfogó világmagyarázattal szolgált népes közönségének. Beszédének egyértelműen központi eleme továbbra is a háború és béke kérdése, az Európai Unióhoz való viszony, Ukrajna, majd pedig az illegális migráció és a kereszténység kapcsolata volt. A legfontosabb pedig, hogy a fenti kérdéseket egytől egyig magyar nemzeti szemüvegen keresztül értelmezte és adott rá megoldási javaslatokat. Sokan, főleg az ellenzéki oldalon képtelenek megérteni azt, hogy a kormányfő által fentebb felsorolt témák bár elsőre úgy tűnnek, hogy nincs sok közül a magyar belpolitikához, de a kőkemény valóság bizony az, hogyha nem születnek a magyar érdek szerinti válaszok ezekre a kihívásokra, akkor abból bizony nem származik előnye az országnak.
A kulcskérdések pedig itt a Kárpát-medencében bizony továbbra is a háborúk, a migráció, az EU belső válsága és a kereszténység jövője körül forognak.
Csak akkor lesz sikeres az ország az egyes közpolitikai területeken, ha a magyar érdek szerinti választ adunk ezekre a kérdésekre. Csak akkor lesz több pénz az oktatásra, az egészségügyre, a közlekedésre, családpolitikára, ha a lehető legjobb döntések születnek meg a stratégiai ügyekben.