Orbán Viktor víziója elsöprő volt – Magyar Péter viszont belebukott a kísérletébe!

Szuverén, a saját sorsát nemcsak a kezében tartó, hanem a sikeres jövőért cselekedni is képes nemzet víziója áll szemben a teljes önfeladást, és mintakövetést jelentő alternatívával – röviden ez rajzolódott ki előttem, miután mérlegre tettem Orbán Viktor kormányfő, és a most éppen legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének szombati beszédeit. Mindez csupán a felszín, ezért érdemes ezen a borongós vasárnapon kicsit mélyebbre is ásni abban a tekintetben, milyen utakról dönthet 2026-ban a magyarság.

Orbán Viktor immár évtizedek óta mindig a tusnádfürdői, korábban bálványosi nyári szabadegyetemen mondja el azon beszédeit, amelyeknek nem az a célja, hogy napi politikai csatározásokra reagáljon, hanem egy átfogó képet adjon az ország és a nemzet helyzetéről. Értelemszerűen a miniszterelnök ezen megszólalásának a súlya évenként változott, az igazi áttörést kétségtelen a 2014-es illiberális demokráciáról szóló tényszerű felszólalása hozta el. Azóta nemcsak a magyarországi, hanem szinte a teljes nemzetközi sajtó pár napig ezen kicsiny székelyföldi városra figyel. 

Ezzel szemben Magyar Péter érezve a tusnádfürdői beszédek súlyát, és azok identitás-és közösségteremtő erejét 2025-ben megpróbálkozott valamiféle ellenrendezvényt felépíteni. Míg Tusnádfürdőn több ezer, ebből következően más-más politikai oldalon elhelyezkedő közéleti szereplő kapott arra lehetőséget, hogy vitában, vagy éppen felszólalásban mondja el a véleményét Magyarország és a világ helyzetéről, addig a Tisza Párt egy roppant karcsú, és csupán a saját szűkös elitüket reprezentáló rövid eseményt tartott alacsony létszámú közönség előtt. 
Székesfehérváron nemcsak, hogy hosszú, és mély intellektuális tartalommal meglévő előadások nem voltak, hanem semmilyen vitára sem nyílt lehetősége az oda látogatóknak. 

Ebből a szempontból is óriási kudarc volt a szombati nap az ellenzéki párt, de ez lett volna talán a legkisebb probléma.

Orbán Viktor a korábbi évekhez hasonlóan átfogó világmagyarázattal szolgált népes közönségének. Beszédének egyértelműen központi eleme továbbra is a háború és béke kérdése, az Európai Unióhoz való viszony, Ukrajna, majd pedig az illegális migráció és a kereszténység kapcsolata volt. A legfontosabb pedig, hogy a fenti kérdéseket egytől egyig  magyar nemzeti szemüvegen keresztül értelmezte és adott rá megoldási javaslatokat. Sokan, főleg az ellenzéki oldalon képtelenek megérteni azt, hogy a kormányfő által fentebb felsorolt témák bár elsőre úgy tűnnek, hogy nincs sok közül a magyar belpolitikához, de a kőkemény valóság bizony az, hogyha nem születnek a magyar érdek szerinti válaszok ezekre a kihívásokra, akkor abból bizony nem származik előnye az országnak. 

A kulcskérdések pedig itt a Kárpát-medencében bizony továbbra is a háborúk, a migráció, az EU belső válsága és a kereszténység jövője körül forognak. 

 Orbán Viktor egyértelmű határköveket fektetett le: nem engedünk be több tízezer, vagy akár százezer illegális bevándorlót az országba, mert akkor egyrészt megborul a társadalmi béke, másrészt a költségvetésben nem jut forrás az előbb említett területekre. Nem támogatjuk Ukrajna uniós felvételét, mert akkor több tízezer gazda megy tönkre, és annak a következménye szintén a magyar költségvetést terhelné. A sort persze még hosszan folytathatnám. 

Pontosan ezekről a kőkemény tényekről nem akar, vagy éppen nem is tudott számot adni Magyar Péter felszólalása. A Tisza vezetője egyrészt semmilyen tágabb ívet nem adott a beszédének. Nem tudtuk meg azt, hogy milyen országot szeretne itt látni 2030-ban, 2050-ben, vagy akár még később. Azt sem tudjuk továbbra sem, milyen intellektuális alapról kívánja gyakorolni a kormányzást. Mi is ő valójában? Liberális, konzervatív, szocialista, globalista, vagy éppen szuverenista? Semmit, egyetlen szót sem hallottunk erről robothangon felmondott monológjában. Míg Orbán Viktornál egyértelmű, és jól körülhatárolható alapok vannak, addig az ellenzéki pártvezetőnél semmi hasonlót nem látni.

Mivel már az alapokkal is komoly gond van Magyarnál, így a felépítmény sem sikerülhetett. Annyira nem sikerült ez a felépítmény, hogy a Tisza pártvezető beszédét akár a 2014-es Mesterházy Attila, a 2018-as Karácsony Gergely és a 2022-es Márki-Zay Péter is elmondhatta volna. Pontosan ugyanazokat az unalomig ismételt szlogeneket hallhattuk most is. Ahogyan az elődei, úgy most Magyar sem képes volt a hazai baloldal intellektuális válságára bármifajta választ adni. Ennek az intellektuális válságnak a lényege, hogy bár a magyar választók 2014 óta midig ellenzékben tartják a hazai baloldalt, mégis a ciklusról ciklusra feltűnő „messiások” pont ugyanazt a leckét mondják fel, mint bukott elődeik. 

Ha Magyar valóban komolyan vehető intellektussal bírna, akkor bizony itt lett volna az ideje hogy vagy szakítson a fenti mintázattal. Vagy pedig a következő kérdésekre kellett volna legalább válaszkísérleteket adni: miért érdemes teljesen lehorgonyoznia Magyarországnak egy mély belső válságban lévő EU mellett? Miért kell feladnia Magyarországnak a keleti kapcsolatokat? Hogyan viszonyulna ebben a bonyolult nemzetközi képletben Washingtonhoz, Isztambulhoz, Moszkvához, Pekinghez a jövőbeli magyar külpolitika? Miért kellene támogatnia Magyarországnak Ukrajnát teljes mellszélességgel? Hogyan lehet a következő 10 évben még versenyképessebb Magyarország? Honnan lesz forrás a beígért több ezer milliárdos választási ígéretekre? Nemcsak a fenti kérdések adott válaszok nem hangzottak el, hanem még ezeket a kérdéseket sem sikerült feltennie Magyarnak. Ez bizony egy miniszterelnöki aspirációval rendelkező személy esetében meglehetősen karcsú képességeket feltételez. 

A képességek hiánya mellet nem mehetünk el amellett, hogy mivel Magyar alakulata az Európai Néppárt tagja, így igazából olyan politikát nem is fogalmazhat meg, ami szembemenne az EPP lapos-globalista irányvonalával szemben. Ha erre tényleg valódi kísérletet tenne, akkor könnyen a frakción kívül találhatná magát, és egy nagyon fontos politikai szövetségesét veszítené el. Ezt Magyar érthető okokból nem teheti meg, mivel egyrészt a 2026-os tefveihez szüksége van Manfred Weberre, másrészt a mentelmi jogának az esetleges elvesztésének a lehetősége a többszörésre nőne, ha kikerülne az EPP védőernyője alól.

Magyar Péter székesfehérvári rendezvények igazi kudarca pedig mindezek mellett abból mérhető le igazán, hogy a korábbi hetekben meglehetősen magasra tette a mércét. Míg Orbán Viktor esetében a széles nagyközönség a Digitális Polgári Körök bejelentésének óriási sikerét leszámítva nagyjából sejthette, hogy milyen kérdéseket fog érinteni a kormányfő. Ezzel szemben Magyar Péter egy olyan átütő, és nagy tömeget vonzó rendezvényt és beszédet vízionált a hozzá közel állók számára, amivel képes lehet ellenpontozni az elmúlt hetek tiszás botránysorozatát. Beszédéből szinte semmit nem lehet idézni, érdemi bejelentés nem volt, valamint a fehérváriak tízezreit is hidegen hagyta Magyar. Ez bizony egy vaskos bukta volt!

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán