De térjünk vissza ehhez a derék emberhez. Épp Plutarkhoszt olvasom. A görög krónikás imigyen kéri meg Alexandrosz bemutatása előtt a Kedves Olvasót, hogy ne vegyék tőle rossz néven, ha nem szól részletesen minden híres eseményről a makedón király életében: „Én ugyanis nem történelmi művet írok, hanem életrajzokat, s az erény vagy a bűn nem a legkiválóbb tettekben nyilvánul meg, hanem
egy-egy jelentéktelen dolog, mondás vagy tréfás megjegyzés gyakran jobban megvilágítja valaki jellemét, mint a legnagyobb csaták, hadseregek vagy ostromok.”
Nos, Magyar Péter dala nem volt ostrom, de azt világosan megmutatta, hová tart ő, és az általa elvezetgetett (?) ellenzék. Egy vásári komédiába, ahol a program ismeretlen fogalom, az erény és a bűn értelmüket veszítik, a szavak meg súlyukat, s semmi sem számít már: csak a hangosság, csak az algoritmus, a nézettség – de legfőképp a vesszenafidesz mindenekfelett.
Plutarkhosz meg sírjában felsír, mert ebben a szép magyar belpolitikában nemhogy párhuzamos életrajzot nem lehetne írni, de még derékszögűt sem. Ebben a derék emberben ennyi sincs.
Nyitókép: ChatGPT/Síró Plutarkhosz szobor