Magyar Péter óriásit ment: „Magyarországon tízzel cammognak a vonatok, mer’ Orbán!”

Nagyot ment megint Magyar Péter a héten,

– akinek kedve szottyan egy kis tanévzáró kompetenciaméréshez, tesztelheti magát például azon a feladványon, hogy amennyiben tudjuk, hogy 1) a TISZA-vezér (az Európai Parlament legeslegtöbbet sunnyogó és hiányzó tagja) adott plenáris vitán

és így 2) még véletlenül se hallgatta meg a gyermekvédelem témájában felszólaló két fideszes képviselőnőt és úgy általában a vita további részét, majd 3) kiposztolta, hogy „a fideszes képviselőket nem meglepő módon nem érdekelte” a vita, hanem inkább „bátran” hiányoztak, akkor

továbbá 3) teljesíti-e mindez az általa ugyanaznap prédikált tisztesség, alázat, emberség és szívecskés szeretet követelményét, végül pedig 4) ki ebben a történetben az úgynevezett „agyhalott”.

Hiba lenne ugyanakkor elveszni a hamis állítások rengetegében, hiszen van itt egy talán még érdekesebb jelenség: adott egy állítólag gazdag diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező, brüsszeli múltat is felmutató politikus,

Ott kezdődik, hogy a jelek szerint nemigen érti, hogyan is kell megszólalni szinkrontolmácsolás esetén, tehát amikor a cél az, hogy az általa (egyébként joggal) magyarul megfogalmazott üzenet egy nyelvi közvetítőn keresztül azonnal és a lehető legteljesebben és legpontosabban eljusson a magyarul nem értő vitapartnerhez. Lásd a fajsúlyos (és/vagy empatikus) politikusokat, akik tolmácsolás esetén lassítanak beszédtempójukon, és tolmácsbarát módon igyekeznek megválogatni szavaikat. Poliglottoknak érdemes különböző nyelvű hangsávokkal visszanézniük Magyar Péter vonatkozó mondatait –

az eleve pontatlan fogalmazás nyomán több nyelvre (köztük spanyolra) is az ment át, hogy Magyarországon pedofilok kaptak kegyelmet.

Apróságnak tűnhet ez, a kákán is csomót keresésnek, csakhogy kényes világpolitikai helyzetben meglehetősen hajmeresztőnek tűnik egy olyan közszereplő, akinek számára a jelek szerint indifferens, hogy mi és hogyan megy át a szavaiból a nemzetközi színtéren, és

Aki Szijjártó Pétert modortalannak nevezi, az ezt minek minősíti? Friss, üde, humoros szellőnek a politika búskomor világában? A konstruktív világbéke-építés nulladik lépésének?

Miközben az is meghökkentő némiképp, amikor kiáll a szónok, és túlozva simfelni kezdi hazája tömegközlekedését,

Bezzegromániában pedig a legidillibb esetben is megszokottak. Mintha sopánkodni kezdene nekünk egy olasz, hogy náluk pontatlanok a vonatok.

Magam épp egy 119 km/órával Budapest felé haladó (késve indult, majd a késést teljes egészében behozó) ötéves Stadler KISS szerelvény klimatizált emeletén olvasgattam az Európai Parlament mostani plenáris ülésének szó szerinti jegyzőkönyvét (igen, mások is mondták már, hogy egészen fura passzióim vannak), amikor fennakadt a szemem Magyar Péter következő szavain:

(bezzeg 2010 előtt egy merő klíma volt a MÁV, trendi mosdóhelyiségekkel és szinte mojitót felszolgáló fűszoknyás lányokkal), sőt: ma „10 kilométer per órával mennek, miközben 160 évvel ezelőtt, Széchenyi idejében 40 kilométer per órával ment a gőzmozdony”.

Amellett, hogy a legkorszerűbb XIX. századi vonatot a leglepukkadtabb mai mellékvonal lassújeles szakasza mellé állítva almát hasonlít össze körtével a politikus, itt már megint nem világos például, hogy görög és litván képviselők előtt minek kell Széchenyit emlegetni, minden értelmezés nélkül; mintha abszolúte nem az lenne fontos, hogy külföldi kollégáival egymás gondolatait megértve ötleteljen az EP-képviselő,

A fő kérdés azonban, hogy mennyivel megy előrébb Európa azzal, ha Magyar Péter a „versenyképes, hatékony és fenntartható tömegközlekedési szolgáltatások uniós keretfeltételeiről” szóló vitában arról értekezik, hogy

A Brüsszel és Luxembourg közötti 200 kilométeres távolság 2025-ben három óra alatt tehető meg vasúttal, az ehhez hasonló Budapest–Miskolc távot két óra alatt abszolválja a MÁV (plusz 5-10 perc késés). A Budapest–Székesfehérvárnál rövidebb Brüsszel–Charleroi út 51 perc, kb. annyi, mint 1920-ban, és 5 perccel hosszabb, mint 2011-ben (vagy mint eljutni a Déliből Fehérvárra). Látunk belga ellenzékit, aki emiatt az EP ülésén belpolitikai vádbeszédet adna elő? Naná, hogy nem látunk. A TGV-iről ismert Franciaországban a Párizs–Le Havre út 1976-hoz képest fél órával több időt vesz igénybe, de akad vonal, ahol a vonatok fele késik vagy el sem indul (amit saját tapasztalataim maradéktalanul megerősítenek).

Az agyondicsért Romániában (ahol az állami vasúttársaság épp a csőd szélén táncol) 2023-ban a tehervonatok átlagos haladási sebessége 17 km/h volt (húsz év alatt csökkent ennyire 30 km/óráról, de 2024-ben további lassulásról számoltak be); egyelőre a személyszállításban is egyetlen olyan vasútvonal létezik, ahol 160 km/órás sebesség érhető el, az is csak komoly osztrák-román korrupció árán épült meg (Magyarországon a legújabb 160 km/órás szakasz a Budapest–Székesfehérvár; a minap már annyival robogott ott egy mentesítő vonat.)

– pedig a sok frusztrált és/vagy elkényeztetett magyar számára, akik szerint „kizárt, hogy ennél bármi is rosszabb lehetne”, akár érdekes is lenne az az információ, hogy a román mozdonyvezetők és kalauzok fizetését idén év elején (minden ellentétes ígérettel szemben) de facto 20-40 százalékkal csökkentették, míg az igazgatótanácsi tagokét emelték, takarékossági okokból pedig 240 vonatot leállítottak. Ottani szakszervezeti vezetők emellett azt is sérelmezik, hogy az uniós forrásokból vásárolt új vonatok 80 százaléka a magánüzemeltetőkhöz kerül, noha azok csupán a vasúti szolgáltatások 20 százalékát biztosítják –

Igaz, a hét felszólalása talán mégis a tiszás Gerzsenyi Gabrielláé, aki felállt az Európai Parlament plenáris ülésén, és a következőket közölte a ciprusi és svéd képviselőkkel és a világ közvéleményével: „Biztosítani fogjuk az emberhez méltó közlekedést, a lakhatást, az egészségügyi ellátást, a magas színvonalú oktatást, az erős és versenyképes gazdaságot, hogy a fiatalok a hazánkban maradjanak, és a sérülékeny társadalmi csoportok is teljes jogú tagjai legyenek társadalmunknak.

Ennyi kompetens szakpolitikai ötlet, ennyi lényeglátó javaslat, ennyi hiánypótló konkrétum ritkán sűrűsödik egyetlen bekezdésben. De hogy nincs ennél lejjebb, azt itt is dőreség lenne feltételezni: mennyivel durvább lenne például, ha mindezt ráadásul úgy adná elő a tiszás képviselő, hogy

körültekintően és kellően befogadó módon. Ugye.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Hatlaczki Balázs)