Magyar kézlenyomatok a világűrben – eddig ismeretlen dimenziókat tár elénk a HUNIVERZUM (VIDEÓ)

A HUNIVERZUM – Magyarok a világűrben címet viselő interaktív látogatóközpont 2025. május 13-án nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A Millenáris G épületében a látogatók szó szerint bejárhatják Magyarország űrtörténetét, amelynek 

A szimulációknak és a kivetítőkön megelevenedő vizuális tartalmaknak köszönhetően az installációk belsejében bárki úgy érezheti egy időre, mintha a Föld körül keringene.

A látogatóközpontban Juhos Norbert, a HUNOR – Magyar Űrhajós Program mission managere kalauzolt minket körbe, miközben a közelgő Axiom–4 küldetés részleteibe is beavatott. Arra a kérdésünkre, hogy kiket vonz leginkább a látogatóközpont, Juhos azt felelte, hogy nehéz egyértelműen megmondani, hiszen minden korosztály figyelmét sikerült felkelteni. A délelőtti idősáv az iskolás csoportoké, de már óvodásokat is fogadtak. Délutántól pedig a hivatalos nyitvatartási időben várják a nagyközönséget; ilyenkor leginkább felnőttek és családosok érkeznek.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy Kapu Tibor közelgő űrutazása kapcsán tapasztalható-e fokozottabb érdeklődés az űrkutatás – és közvetetten az egyre inkább felfutó űrszektor – iránt, a missio manager azt válaszolta, hogy 

 „A kisebbek talán még fogékonyabbak erre a témára. Hallottunk már olyan visszajelzést, hogy mióta egy kisiskolás csoport hazament innen, azóta folyamatosan űrhajókat rajzolnak, modelleznek és építenek. De a nagyobbaknál is észrevehető egy komolyabb érdeklődés ebbe az irányba” – tette hozzá.

A HUNOR-programmal új időszámítás kezdődött

Arra a kérdésre, hogy a jövőben mennyire alakíthatja át az űrszektor akár az oktatást, akár a gazdaságot, Juhos Norbert úgy válaszolt: bízik abban, hogy mindkét területen elindulnak a változások. Az elmúlt évtizedekben az űr és az űrkutatás kevésbé volt jelen a köztudatban, így az iskolai tanulmányok során is legfeljebb a legfontosabb mérföldköveket említették meg.

Most azonban érezhető egy nagyobb ugrás – ez a terület reflektorfénybe került.

„Űripari cégek sokasága jelent meg a piacon. Ezzel párhuzamosan egyre intenzívebbé vált a kapcsolódó projektek tervezése, kialakítása és végrehajtása. Úgy gondolom, hogy most jókor van jó helyen az, aki ezzel a témával akár hivatásszerűen is foglalkozni szeretne. Ezt az innovációt pedig segíti a különböző kísérletekből származó tudás és tapasztalat megosztása is” – sorolta. Hozzátette: bár Magyarország világviszonylatban „kis ország”, a HUNOR-programmal „nálunk is elkezdődött valami”, és már most biztató és előremutató jeleket látni.

Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka, hogy 

Miközben Farkas Bertalan 45 évvel ezelőtt viselt űrruháját szemléltük, a HUNOR-program mission menedzsere megjegyezte, hogy az első magyar kutatóűrhajós útja nemcsak technológiai szempontból különbözött a mai küldetésektől, hanem azért is, mert az űrrepülés hőskorában, a felfokozott űrverseny időszakában történt. „Ettől függetlenül Farkas Bertalan is több mint 50 kísérletet hajtott végre odafent. Azóta azonban jócskán bővültek az ismereteink: egészségügyi szempontból is más követelmények érvényesek napjainkban, már tudjuk, hogyan reagál az emberi szervezet a súlytalanságra. A rendkívül finomra hangolt és automatizált rendszerek, eszközök pedig lehetővé teszik, hogy valóban a kutatásokon legyen a hangsúly” – hangzott el.

Farkas űrruhája mellett helyet kapott Charles Simonyi szkafandere is. A magyar származású, az Egyesült Államokban élő informatikusnak többek között a Microsoft Word és Excel programokat köszönhetjük. Simonyi – aki „űrturistaként” kétszer is járt a világűrben a 2000-es években – természetesen már egészen más feltételek között repült – jegyezte meg Juhos. Ezt követően arra is felhívta a figyelmet, hogy 

A legismertebb hazai fejlesztés a Pille dózismérő, amelyet a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Sugárvédelmi Főosztályán fejlesztettek ki a hetvenes években, eredetileg földi alkalmazásra, több szabadalmaztatott megoldással. A világűrben először Farkas Bertalan végzett rajta kísérleteket, de korszerűsített változatát ma is használják a Nemzetközi Űrállomáson.

Sokan hallhattak már a Puli Space Technologies holdi „vízszimatolójáról” is. De nemcsak nekik, hanem több kisebb magyar cégnek is lehetősége nyílt műholdak építésére, illetve műholdprojektekben való részvételre – ezek rendkívül összetett feladatok. „Mióta Magyarország 2015-ben teljes jogú tagjává vált az Európai Űrügynökségnek (ESA), ipari szempontból is egyre több lehetőségünk van bekapcsolódni nagyobb volumenű nemzetközi projektekbe. És ez a tendencia csak erősödni fog, hiszen 

Elég csak arra gondolni, hogy például az okoseszközök kameratechnológiája is »az űrből jött«. Igaz, mi ennek egy kissé »lebutított« változatát élvezzük a mindennapokban.”

„Most is kíváncsian várjuk, mikor születnek kézzelfogható eredmények annak a 25 magyar kísérletnek az alapján, amelyeket Kapu Tibor visz magával az Axiom–4 küldetésre. Ezeket a kísérleteket az úgynevezett kísérletgazdák a HUNIVERZUM-ban kialakított irányítóközpontból is figyelemmel követhetik majd” – tette hozzá Juhos Norbert.

Út a csillagokig és mindennapok az űrben

Juhos Norberttel a kiállítás azon folyosóján is átsétáltunk, amelynek két oldalán a látogatók végigkövethetik, milyen lépcsőfokokon keresztül vezet az út az űrhajóssá válásig.

„Az első fázis, amikor egy kisgyermekben felébred a vágy, hogy űrhajós szeretne lenni. Ezt követik célirányosan a tanulmányok, majd a továbbtanulás – általában valamilyen műszaki, mérnöki szakon, vagy más tudományos területen. Azok pedig, akik valóban komolyan gondolják, hogy az űrkutatásnak szentelik az életüket, összetett kiválasztási és kiképzési szakaszokon esnek át” – magyarázta.

A HUNOR-program kiválasztási folyamatában a Magyar Honvédséggel közösen megvalósított katonai kiképzés például azt a célt szolgálta, hogy a leendő űrhajósokat felkészítsék a váratlan helyzetekre. Hiszen nemcsak az űrben, hanem a földet érést követően is kialakulhatnak olyan szituációk – például, ha a visszatérő egység nem a tervezett helyszínen landol –, amelyekben a szükséges ismeretek hiányában az asztronauták akár életveszélybe is kerülhetnek.
„A kiképzés során azt is megfigyelhettük, hogy a kiválasztottak képesek-e csapatként együttműködni” – hangsúlyozta Juhos.

A mission manager arról is beszélt, hogy a HUNIVERZUM egyik állomása az űrállomásig vezető repülési folyamatot mutatja be. „A rakéta indítás után kevesebb mint tíz perc alatt átlépi a Kármán-vonalat, vagyis eléri a világűr határát. Ezt követően az űrjármű alacsony Föld körüli pályára (LEO – Low Earth Orbit) áll, mintegy 200–250 kilométeres magasságban. Innen úgynevezett pályakorrekciós manőverek segítségével fokozatosan emelkedik a Nemzetközi Űrállomás hozzávetőleg 400 kilométeres magasságába. A végső megközelítés során a jármű automatikus irányítással végzi el a dokkolást, vagyis az ISS-hez történő fizikai csatlakozást. Ez az egész folyamat rendkívül precíz tervezést és milliméterpontosságú végrehajtást igényel” – tette hozzá.

Kérdésre válaszolva Juhos Norbert elmondta, hogy 

 „Ahogy a repülésnél is mindenre létezik szabály, rendszer és eljárási lista, úgy igaz ez az űrrepülésre is. S bár alapvetően automatizált rendszerekről beszélünk, ha ezeknél bármilyen hiba merül fel, akkor akár az űrállomáshoz történő dokkolás is manuálisan történhet. Ezeket a lépéseket az űrhajósok hónapokat felölelő felkészülésük során mind lépésről lépésre begyakorolják.”

A misszió menedzserétől arra is választ kaptunk, hogyan telnek az űrhajósok mindennapjai a világűrben. Elhangzott, hogy z időbeosztásukat a greenwich-i időhöz igazítják. Ébresztő minden nap reggel 6 órakor van, ezt követi 7:30-ig az úgynevezett előkészületi szakasz. 7:30-kor kezdődik a reggeli eligazítás (briefing), amelybe minden operatív központ bekapcsolódik. Ilyenkor átbeszélik a napi teendőket, és ezt követően indulhat az érdemi munka, amelybe a különböző kísérletek elvégzése is beletartozik. Ez egy közel 12 órás időablakot jelent, amelyből 8 órát tölt munkavégzéssel a személyzet.

„Sokat hallani arról, hogy az étkezés a nap fénypontja az űrhajósok számára – hiszen ilyen környezetben az étel nemcsak táplálék, hanem egyfajta élvezeti forrás is. A Nemzetközi Űrállomáson főként liofilizált, sűrített, szárított és hosszan eltartható élelmiszereket fogyasztanak, mivel csak időszakosan lehet utánpótlást szállítani. Emellett a súlytalanság miatt különösen fontos, hogy az ételek könnyen kezelhetők és fogyaszthatók legyenek. Érdekesség, hogy magyar részről egy speciális fűszerkeverék és Stühmer csokoládé is felkerül a fedélzetre” – mondta Juhos.

Legvégül arra a kérdésünkre, hogy a látogatóközpont nyitva tartása alatt találkozhatnak-e majd az érdeklődők Kapu Tiborral, tartalékosával, Cserényi Gyulával vagy Farkas Bertalannal, a misszió menedzsere azt válaszolta: „Mindenképpen szeretnénk ilyen alkalmakat, és érdemes figyelemmel követni a program közösségi felületeit, ahol a legfrissebb hírek és események is elérhetők lesznek”.

A HUNIVERZUM-ban készült fotóinkat alább tekintheti meg: 

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton