Jeszenszky Géza rosszul lett, mentővel szállították kórházba

A volt külügyminiszter az idegsebészeti osztályon fekszik.

Hazánk sikere múlik azon, hogy képesek leszünk-e közös célokat is találni a vitáink közepette.
„Bő egy hete az idős és tiszteletet érdemlő Jeszenszky Gézát – az Antall-kormány volt külügyminiszterét, későbbi nagykövetet – és feleségét megtámadta egy álarcos elkövető a nyílt utcán. A volt minisztert hajszál híján megölték, életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani. Az ugyancsak koros tettest elfogták. Az áldozat szerint politikai indítékból támadták meg. Néhány nappal később Jeszenszky Zsolt, az exkülügyminiszter fia egy írásában, amelyben elítélte a felháborító bűncselekményt, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy édesapja egyébként már „évek óta a sátánt szolgálja” nézeteivel, mivel azok globalisták és kritikusak a Fidesz-kormánnyal szemben.
Mindkettőjüket, apát és fiát is ismerem személyesen, Gézát már a '80-as évek vége óta. Tudom, hogy fia, Zsolt szereti az édesapját, azonban jelentős politikai nézeteltérés alakult ki köztük már jó ideje. Ezzel együtt sem szabad azonban idáig eljutni.
Egy társadalom és egy család katasztrófáját jelenti az, hogy ha azért, mert más a véleményem, mint a vitapartneremé, akkor azt vágom a fejéhez, hogy ő a sátánt szolgálja.
Ezt is ajánljuk a témában
A volt külügyminiszter az idegsebészeti osztályon fekszik.
Ráadásul, ha azt gondolom, hogy a másik véleménye az ördögtől való, abból az is következhet, hogy belőlem pedig Isten szól, tehát nekem mindent szabad, mindig igazam van, erkölcsileg felette állok a másiknak, míg a másikkal szemben minden megengedett, hiszen ő az alvilág kiszolgálója. Itt érkezünk el egy társadalom teljes szétzilálódásához, a családi kapcsolatok széteséséhez.
A szüleinket általában meg kell becsülnünk, hiszen nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán gondolkodhatunk ezekről a kérdésekről. A politikai vitapartnereinknek pedig illik tiszteletet adnunk, racionálisan érvelnünk, mert az értelmes vita késztet a hibáink kijavítására, ismereteink bővítésére.
Ez az esemény megint arra figyelmeztet minket, hogy megálljt kellene parancsolnunk annak az ádáz és morális, politikai és kulturális normákat átlépő harcnak, amely a hazai sajtóban és közéletben eszkalálódott az utóbbi években. Hazánk sikere múlik azon, hogy képesek leszünk-e közös célokat is találni a vitáink közepette. Hogy elfogadjuk-e, hogy a másik nem a sátánt szolgálja akkor, amikor más a véleménye, mint nekünk.”
Fotó: Peter Schulz