Ezzel a recepttel, a növekedés helyreállásával fog újraindulni a fenntartható gazdasági bővülés hazánkban. Magyarország nemzetgazdasági miniszterének írása.
A mi életünkben nem volt a jelenleginél turbulensebb időszak a globális gazdaságban. A világjárvány utóhatásai, az ellátási láncok akadozása, a geopolitikai feszültségek és a mindezek okozta inflációs nyomás Magyarországon válságsorozatot idézett elő, ami megakasztotta a beruházásvezérelt növekedés mechanizmusát – ezért érdemes azt akár újragondolva is visszaépíteni.
A Nobel-díjas Paul Krugman szerint nem lehet egy gazdaságot tartósan a fogyasztásra alapozni, ha közben nem építünk termelőkapacitást. Mariana Mazzucato, a University College London professzora rendre kiemeli, hogy a jövőorientált gazdaság nemcsak újraoszt, hanem újraalkotja a növekedés motorjait – ez pedig beruházást, kockázatvállalást és állami–privát együttműködést igényel. Larry Summers, az Egyesült Államok korábbi pénzügy- minisztere szintén hasonló gondolatokat fogalmazott meg, amikor a stagnálás veszélyeire utalva kijelentette, hogy csak a termelékenység és a beruházások révén lehet tartós, inflációmentes növekedést biztosítani.
Amennyire nem újak ezek a gondolatok – a közgazdaságtanban ilyen nincs is, sokkal inkább a megfelelő alkalmazás a művészet –, annyira létfontosságúak gazdaságunk jövője szempontjából. A beruházásvezérelt növekedés lényege, hogy a gazdaság motorját nem a rövid távú kereslet, hanem a hosszú távú kínálati oldal – azaz a termelőkapacitások, a technológiai fejlődés és humántőke-bővítés – hajtja. Mindez a gazdasági elméletek tükrében is jól ismert: a neoklasszikus növekedési modellek (például Solow-modell) évtizedek óta hangsúlyozzák, hogy a tartós növekedés forrása nem a fogyasztás, hanem a tőkeállomány bővülése és a technológiai haladás. A jelenkort azonban a gazdaságpolitikai gyakorlat izgatja: miként lehet megvalósítani az elméleti alapvetéseket, stratégiát építeni rájuk. Ezért merülnek fel olyan fogalmak, mint az innovációvezérelt vagy a bevonó beruházásvezérelt növekedés, esetleg az új kínálatoldali gazdaságpolitika.
Mindezzel szemben a fogyasztásvezérelt növekedés gyakran csak ciklikus felpattanásokat eredményez. Ha egy gazdaság túlzottan a belső keresletre épít, könnyen importfüggővé válik, ami külső egyensúlyi problémákhoz, inflációhoz vagy devizahiányhoz vezethet. Az adósságvezérelt növekedés pedig – ahogy azt a 2008-as pénzügyi válság is világosan megmutatta – buborékokat fúj, majd a kipukkadásukkal mély recessziókat okoz.
A beruházásvezérelt növekedés előnyei tehát világosak: javítja a termelékenységet, bővíti az exportkapacitást, erősíti a gazdasági önellátást, munkahelyeket teremt, és hosszú távon is fenntartható. Ám megvalósítása összetett feladat a beruházásokért zajló gazdasági világháborúban. Fontos, hogy legyen mit beruházni, és a gazdaság szereplői hajlandók is legyenek így tenni – ebben lényeges a külső környezet kiszámíthatósága és a tervezhetőség.
A beruházás nem csak mennyiségi kérdés, a jellege, az iránya sem közömbös – itt lépnek az elméleti evidenciák helyébe a gyakorlati kérdések. Dani Rodrik, a Harvard Egyetem professzora megfogalmazásában a beruházás nem önmagában értékes, hanem mindig akkor, ha valós termelékenységnövekedést hoz. Ő úgy látja, hogy az intézmények minősége dönti el, hasznos-e a megvalósuló tőkeépítés. Számunkra is alapvető, hogy pénzügyi, spekulatív beruházásokra ösztönöz a gazdasági környezet, vagy pedig reálgazdasági értékteremtésre.
A beruházásvezérelt növekedés nem zárja ki az állami szerepvállalást, mert sok esetben épp a közszféra a legfőbb kezdeményező. Az állam nemcsak szabályozóként, hanem „misszióorientált”, ösztönző beruházóként is felléphet – például az infrastruktúra, a digitalizáció vagy a zöldenergia terén. Ezzel a recepttel, a növekedés helyreállásával fog újraindulni a fenntartható gazdasági bővülés hazánkban.
A szerző nemzetgazdasági miniszter
Nyitókép: Mandiner-archív
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Üzbegisztánban járt Frank-Walter Steinmeier német államfő, ahol szakképzett munkaerőt keresett hazája számára.
A magyar emberek egy átlátható, hatékony és működő országot szeretnének – ezt bizonyítja az áprilisi, elsöprő erejű választási győzelem.
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
Eközben Bulgáriában pár hónappal az euró bevezetése után az egekbe repültek az élelmiszerárak és az infláció.
Aki lenézi az ipart, az valójában a dolgozó embereket nézi le.
A főpolgármester reméli, hogy 2026-ot annak ellenére is le tudják zárni, és vissza tudnak térni egy fenntartható pályára, hogy „ezer sebből” vérzik a város.
A járművet egy szomáliai születésű, brit állampolgárságú férfi vezette.
Ismét megdőlt a melegrekord, szombaton a hőmérséklet elérte a negyven fokot.
