Szinte napra pontosan tizenöt éve alakult meg a második Orbán-kormány, amely szinte azonnal hozzálátott annak az új törvénynek a megalkotásához, amely lehetővé tette, hogy Magyarország kiváló minőségű termőföldje ne kerüljön a külföldiek és a nagy agrárvállalatok kezébe, hanem a helyben élő gazdák megélhetését támogassa. A törvény jól vizsgázott.
Az élet legtöbb területéhez hasonlóan az agrárpolitikában is jelentős irányváltást eredményezett, hogy 2010-ben az addigi baloldali kormányzást a jobboldali fordulat követte, szinte napra pontosan tizenöt éve alakult meg a második Orbán-kormány, amely kétharmados győzelmet aratott. Ennek az erős felhatalmazásnak köszönhetően lehetőség nyílt olyan, kétharmados többségű parlamenti támogatást igénylő törvények újragondolására, mint a földforgalmat szabályozó törvény.
A baloldali-liberális kormányok számlájára írható a rendszerváltást követően, majd a 2004-es uniós csatlakozás után egy újabb hullámban a magyar élelmiszeripar leépítése, az üzemek, a cukorgyárak privatizálása, majd bezárásra és a termőföld kiárusítása, bérbeadása fillérekért a külföldi agráróriásoknak.
A 2000-es évek második felében – Európa számos országához hasonlóan – Magyarországon is rendszeresek voltak a gazdatüntetések, generációk távolodtak el az agráriumtól a baloldali kormányok magyar családi gazdaságokat ellehetetlenítő politikája miatt.
A 2010-es kormányváltásra még pont idejében került sor, mivel az uniós csatlakozást követően – az új tagállamok piacvédelme érdekében, átmeneti időre – földmoratórium volt érvényben, vagyis a nem magyar állampolgárok nem vásárolhattak magyar termőföldet. Ez volt talán az egyetlen kedvező feltétel ahhoz, hogy a magyar agrárium ismét versenyre keljen akár a környező országok agrárpiacaival is.
A nagy múltú hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar baloldali tönkretételének folyamata máig behozhatatlan károkat okozott: élelmiszer-feldolgozó országból alapanyag-termelő ország lettünk,
vagyis a magyar gazdák arra kényszerültek, hogy a megtermelt növényi és állati alapanyagokat nyomott áron értékesítsék a külföldi tulajdonú agrárcégeknek.
Ezt a kizsákmányoló gyakorlatot a baloldali kormányok azzal próbálták bebetonozni, hogy ellehetetlenítették a magas hozzáadott értékű élelmiszeripari ágazatokat, elmaradtak a fejlesztések és a beruházások.
Így gyakorlatilag alig működött Magyarországon 2010-ben a kiváló minőségű hazai alapanyagok versenyképes feldolgozására alkalmas infrastruktúra.
Míg a többi kelet-európai országban, kiemelten Lengyelországban az EU-s csatlakozást követően óriási beruházások kezdődtek, élelmiszer-feldolgozó üzemek, terménytárolók épültek és pár éven belül egy versenyképes, integrált agrártermelés épült ki, ami mára Európa egyik vezető élelmiszer-bázisává tette Lengyelországot, addig Magyarország elszalasztotta a fontos lehetőséget.
A csatlakozást követően sokáig hozzá sem jutottak az uniós forrásokhoz a magyar gazdák, akik egyébként is hátrányból indultak. Nem csak a privatizáció tette tönkre az élelmiszeripart, már a rendszerváltás előtt sem tudott volna versenyezni a magyar piac a nyugat-európaival. A vidékfejlesztési forrásokat a baloldali kormányok ráadásul nem az infrastruktúra fejlesztésére tették nagyrészt elérhetővé, hanem olyan látványberuházásokra, mint a közterek indokolatlan átépítése, többszöri felújítása és egyéb, soha meg nem térülő beruházásokra.
A 2010-es kormányváltásra – az elhibázott gazdaság- és vidékpolitika, valamint a 2008-as válság katasztrofális hatásai miatt – gyakorlatilag ellehetetlenült a vidék élete. A falvakból és kisvárosokból tömegesen költöztek el az emberek a megyeszékhelyekre és a fővárosba, mivel alig volt munkalehetőség.
Az agrárium máig óriási problémája a fejlett országokban a generációváltás, mivel a gazdák átlagos életkora meghaladja az ötven évet. Ezt a folyamatot idehaza tovább nehezítette a 2010 előtti vidékellenes politika, rengetegen hagytak fel a gazdálkodással.
A jobboldali fordulatot követően a társadalom és a politika elvárása végre összetalálkozott: a legnagyobb kérdés az volt, hogyan tudjuk megvédeni a magyar termőföldet a külföldi érdekektől.
Az EU-s csatlakozásunkkor földvásárlási moratóriumot vezetett be több csatlakozó tagállam, így Magyarország is. Erre azért volt szükség, mert
a régi uniós tagállamok termőföldárai és az újonnan csatlakozó kelet-európai országok árai között óriási különbség volt, gyakorlatilag a nyugati befektetők lesben álltak, hogy felvásárolják a magyar földvagyont.
A moratóriumot ugyanakkor nem tarthattuk fenn a végtelenségig, ezért szükség volt egy új földtörvény megalkotására, amely 2013-tól fokozatosan lépett hatályba.
Az új földtörvény két fontos társadalmi igényt is rögzített, amelyet az új alaptörvény is megalapozott.
Ezzel sikerült megvédeni és magyar tulajdonban tartani a nemzeti földvagyont. Ezt az elvet a baloldal – 2010 után ellenzékben – folyamatosan támadta, mivel a külföldi befektetők érdekével ellentétes agrárpolitikát képvisel a jobboldali kormány.
A hazai agrárpolitika nagyban függ az EU Közös Agrárpolitikájától (KAP). A KAP teszi ki az uniós költségvetés legnagyobb hányadát. A közösségi kasszából két pilléren keresztül jutnak támogatáshoz a termelők:
A jelenlegi uniós költségvetési ciklusban a több mint ezermilliárd forintos keret 80 százalékát a magyar kormány rendelte hozzá a vidékfejlesztéshez, az összeg 20 százalék csak az uniós forrás. Soha ekkora keretösszeg nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a vidéki térségekben végre – mintegy 30 év késlekedés után – elinduljanak azok a beruházások, amelyeknek köszönhetően ismét versenyképesek lehetnek a magyar feldolgozott élelmiszerek.
Az európai mezőgazdaság halálos ítéletét jelentené Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása. Brüsszel már most szemet vetett az agrárpénzekre, és keserűek a tapasztalatok a piacnyitással kapcsolatban is. Vajon a gazdák tesznek végül keresztbe az üzleti érdekeknek?
Ezt is ajánljuk a témában
Az európai mezőgazdaság halálos ítéletét jelentené Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása. Brüsszel már most szemet vetett az agrárpénzekre, és keserűek a tapasztalatok a piacnyitással kapcsolatban is. Vajon a gazdák tesznek végül keresztbe az üzleti érdekeknek?
Azzal, hogy a baloldal alapanyag-termelő országgá züllesztette Magyarországot, jelentősen rontotta az agráriumból élők jövedelmezőségét. A magyar kis- közepes- és családi gazdaságok, valamint az őstermelők adókedvezményeinek bevezetésének, az uniós támogatások megfelelő strukturálásának, a fejlesztési támogatásoknak és a nemzetközi piacra lépést számos módon támogató politikának köszönhetően egyre több magyar élelmiszer jelenik meg a egyebek mellett a távol-keleti országokban, ahol óriási a kereslet a kiváló minőségű, magyar termékek iránt.
Noha a hazai termelők többször is tiltakoztak, – hasonlóan közel húsz uniós tagállam gazdálkodóihoz – nálunk csak az Európai Unió egyre szélsőségesebb agrárpolitikája és az európai gazdák versenyképességét romboló brüsszeli intézkedések és tervek ellen demonstráltak. A többi tagállammal ellentétben Magyarországon agrárbéke van, a gazdák bíznak az Orbán Viktor vezette jobboldali kormányban és elégedettek azzal, ahogy az agrárkormányzat az uniós színtéren képviseli az érdekeiket.
Ehhez hozzájárult a kis gazdaságokat előnyben részesítő támogatáspolitika, a földtörvény, valamint az olyan évtizedes problémák orvoslása, mint a rendszerváltás utáni években kialakult osztatlan közös tulajdonú területek felszámolása.
Hiába a tizennégy éve tartó, nemzeti érdekeket szem előtt tartó agrárpolitika, a 2010 előtti baloldali pusztítás és az erőforrások, valamint a gazdák módszeres kiárusítása olyan súlyos károkat okozott, amelynek helyrehozása még éveket, vagy akár évtizedeket vesz igénybe, de a fejlődés már tart, az eredmények kézzel foghatók: a boltokban egyre több a hazai élelmiszer, a fogyasztók is sokkal tudatosabbak, emellett aranykorukat élik a helyi, termelői piacok, és a magyar élelmiszerek kiváló minőségét világszerte elismerik.
A 2024-es európai parlamenti választások a látszat és a kezdeti bizakodás ellenére nem hozták el Brüsszelben a várva várt agrárpolitikai fordulatot. Megmaradt az európai gazdatársadalomban a félelem a zöldintézkedések végrehajtása és a nemzetközi, versenyképességet veszélyeztető kereskedelmi megállapodások miatt. Ráadásul új veszélyt jelent Ukrajna uniós csatlakozásának ötlete.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság és a legnagyobb frakció, az Európai Néppárt világossá tette, hogy mindent megtesznek azért, hogy Ukrajna gyorsított eljárásban, akár már 2030-ra csatlakozzon az Európai Unióhoz.
Ez katasztrófát jelentene az európai mezőgazdaságra, ennek okairól ITT írtunk részletesen.
Ezt is ajánljuk a témában
A Mandiner sorozatában az ukrán EU-tagság várható hatásait járjuk körbe.
Nyitókép: Pixabay
Radosław Sikorski látogatásának nagyon örült az ukrán kolléga.
A drónvadász KF41-es a megfelelő válasz a harctereken megjelent legújabb fenyegetésre.
A Faktum elemzése szerint az isztambuli béketárgyalások 2022-ben nem önmagukban, hanem összetett geopolitikai és katonai folyamatok következtében vallottak kudarcot.
Rámutatott a Faktum az elemzésében, hogy az euró nem cél, hanem eszköz.
Brutális tervek láttak napvilágot.
Nem engednek az Európai Bíróság és Ausztria nyomásának.
Suárez helyzete és honfitársunk jó formája miatt kötöttek vele szerződést.
Sikorski: Alig várjuk, hogy Ukrajnát az EU családjában üdvözölhessük.
