Szinte napra pontosan tizenöt éve alakult meg a második Orbán-kormány, amely szinte azonnal hozzálátott annak az új törvénynek a megalkotásához, amely lehetővé tette, hogy Magyarország kiváló minőségű termőföldje ne kerüljön a külföldiek és a nagy agrárvállalatok kezébe, hanem a helyben élő gazdák megélhetését támogassa. A törvény jól vizsgázott.
Az élet legtöbb területéhez hasonlóan az agrárpolitikában is jelentős irányváltást eredményezett, hogy 2010-ben az addigi baloldali kormányzást a jobboldali fordulat követte, szinte napra pontosan tizenöt éve alakult meg a második Orbán-kormány, amely kétharmados győzelmet aratott. Ennek az erős felhatalmazásnak köszönhetően lehetőség nyílt olyan, kétharmados többségű parlamenti támogatást igénylő törvények újragondolására, mint a földforgalmat szabályozó törvény.
A baloldali-liberális kormányok számlájára írható a rendszerváltást követően, majd a 2004-es uniós csatlakozás után egy újabb hullámban a magyar élelmiszeripar leépítése, az üzemek, a cukorgyárak privatizálása, majd bezárásra és a termőföld kiárusítása, bérbeadása fillérekért a külföldi agráróriásoknak.
A 2000-es évek második felében – Európa számos országához hasonlóan – Magyarországon is rendszeresek voltak a gazdatüntetések, generációk távolodtak el az agráriumtól a baloldali kormányok magyar családi gazdaságokat ellehetetlenítő politikája miatt.
A 2010-es kormányváltásra még pont idejében került sor, mivel az uniós csatlakozást követően – az új tagállamok piacvédelme érdekében, átmeneti időre – földmoratórium volt érvényben, vagyis a nem magyar állampolgárok nem vásárolhattak magyar termőföldet. Ez volt talán az egyetlen kedvező feltétel ahhoz, hogy a magyar agrárium ismét versenyre keljen akár a környező országok agrárpiacaival is.
A nagy múltú hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar baloldali tönkretételének folyamata máig behozhatatlan károkat okozott: élelmiszer-feldolgozó országból alapanyag-termelő ország lettünk,
vagyis a magyar gazdák arra kényszerültek, hogy a megtermelt növényi és állati alapanyagokat nyomott áron értékesítsék a külföldi tulajdonú agrárcégeknek.
Ezt a kizsákmányoló gyakorlatot a baloldali kormányok azzal próbálták bebetonozni, hogy ellehetetlenítették a magas hozzáadott értékű élelmiszeripari ágazatokat, elmaradtak a fejlesztések és a beruházások.
Így gyakorlatilag alig működött Magyarországon 2010-ben a kiváló minőségű hazai alapanyagok versenyképes feldolgozására alkalmas infrastruktúra.
Míg a többi kelet-európai országban, kiemelten Lengyelországban az EU-s csatlakozást követően óriási beruházások kezdődtek, élelmiszer-feldolgozó üzemek, terménytárolók épültek és pár éven belül egy versenyképes, integrált agrártermelés épült ki, ami mára Európa egyik vezető élelmiszer-bázisává tette Lengyelországot, addig Magyarország elszalasztotta a fontos lehetőséget.
A csatlakozást követően sokáig hozzá sem jutottak az uniós forrásokhoz a magyar gazdák, akik egyébként is hátrányból indultak. Nem csak a privatizáció tette tönkre az élelmiszeripart, már a rendszerváltás előtt sem tudott volna versenyezni a magyar piac a nyugat-európaival. A vidékfejlesztési forrásokat a baloldali kormányok ráadásul nem az infrastruktúra fejlesztésére tették nagyrészt elérhetővé, hanem olyan látványberuházásokra, mint a közterek indokolatlan átépítése, többszöri felújítása és egyéb, soha meg nem térülő beruházásokra.
A 2010-es kormányváltásra – az elhibázott gazdaság- és vidékpolitika, valamint a 2008-as válság katasztrofális hatásai miatt – gyakorlatilag ellehetetlenült a vidék élete. A falvakból és kisvárosokból tömegesen költöztek el az emberek a megyeszékhelyekre és a fővárosba, mivel alig volt munkalehetőség.
Az agrárium máig óriási problémája a fejlett országokban a generációváltás, mivel a gazdák átlagos életkora meghaladja az ötven évet. Ezt a folyamatot idehaza tovább nehezítette a 2010 előtti vidékellenes politika, rengetegen hagytak fel a gazdálkodással.
A jobboldali fordulatot követően a társadalom és a politika elvárása végre összetalálkozott: a legnagyobb kérdés az volt, hogyan tudjuk megvédeni a magyar termőföldet a külföldi érdekektől.
Az EU-s csatlakozásunkkor földvásárlási moratóriumot vezetett be több csatlakozó tagállam, így Magyarország is. Erre azért volt szükség, mert
a régi uniós tagállamok termőföldárai és az újonnan csatlakozó kelet-európai országok árai között óriási különbség volt, gyakorlatilag a nyugati befektetők lesben álltak, hogy felvásárolják a magyar földvagyont.
A moratóriumot ugyanakkor nem tarthattuk fenn a végtelenségig, ezért szükség volt egy új földtörvény megalkotására, amely 2013-tól fokozatosan lépett hatályba.
Az új földtörvény két fontos társadalmi igényt is rögzített, amelyet az új alaptörvény is megalapozott.
Ezzel sikerült megvédeni és magyar tulajdonban tartani a nemzeti földvagyont. Ezt az elvet a baloldal – 2010 után ellenzékben – folyamatosan támadta, mivel a külföldi befektetők érdekével ellentétes agrárpolitikát képvisel a jobboldali kormány.
A hazai agrárpolitika nagyban függ az EU Közös Agrárpolitikájától (KAP). A KAP teszi ki az uniós költségvetés legnagyobb hányadát. A közösségi kasszából két pilléren keresztül jutnak támogatáshoz a termelők:
A jelenlegi uniós költségvetési ciklusban a több mint ezermilliárd forintos keret 80 százalékát a magyar kormány rendelte hozzá a vidékfejlesztéshez, az összeg 20 százalék csak az uniós forrás. Soha ekkora keretösszeg nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a vidéki térségekben végre – mintegy 30 év késlekedés után – elinduljanak azok a beruházások, amelyeknek köszönhetően ismét versenyképesek lehetnek a magyar feldolgozott élelmiszerek.
Az európai mezőgazdaság halálos ítéletét jelentené Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása. Brüsszel már most szemet vetett az agrárpénzekre, és keserűek a tapasztalatok a piacnyitással kapcsolatban is. Vajon a gazdák tesznek végül keresztbe az üzleti érdekeknek?
Ezt is ajánljuk a témában
Az európai mezőgazdaság halálos ítéletét jelentené Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása. Brüsszel már most szemet vetett az agrárpénzekre, és keserűek a tapasztalatok a piacnyitással kapcsolatban is. Vajon a gazdák tesznek végül keresztbe az üzleti érdekeknek?
Azzal, hogy a baloldal alapanyag-termelő országgá züllesztette Magyarországot, jelentősen rontotta az agráriumból élők jövedelmezőségét. A magyar kis- közepes- és családi gazdaságok, valamint az őstermelők adókedvezményeinek bevezetésének, az uniós támogatások megfelelő strukturálásának, a fejlesztési támogatásoknak és a nemzetközi piacra lépést számos módon támogató politikának köszönhetően egyre több magyar élelmiszer jelenik meg a egyebek mellett a távol-keleti országokban, ahol óriási a kereslet a kiváló minőségű, magyar termékek iránt.
Noha a hazai termelők többször is tiltakoztak, – hasonlóan közel húsz uniós tagállam gazdálkodóihoz – nálunk csak az Európai Unió egyre szélsőségesebb agrárpolitikája és az európai gazdák versenyképességét romboló brüsszeli intézkedések és tervek ellen demonstráltak. A többi tagállammal ellentétben Magyarországon agrárbéke van, a gazdák bíznak az Orbán Viktor vezette jobboldali kormányban és elégedettek azzal, ahogy az agrárkormányzat az uniós színtéren képviseli az érdekeiket.
Ehhez hozzájárult a kis gazdaságokat előnyben részesítő támogatáspolitika, a földtörvény, valamint az olyan évtizedes problémák orvoslása, mint a rendszerváltás utáni években kialakult osztatlan közös tulajdonú területek felszámolása.
Hiába a tizennégy éve tartó, nemzeti érdekeket szem előtt tartó agrárpolitika, a 2010 előtti baloldali pusztítás és az erőforrások, valamint a gazdák módszeres kiárusítása olyan súlyos károkat okozott, amelynek helyrehozása még éveket, vagy akár évtizedeket vesz igénybe, de a fejlődés már tart, az eredmények kézzel foghatók: a boltokban egyre több a hazai élelmiszer, a fogyasztók is sokkal tudatosabbak, emellett aranykorukat élik a helyi, termelői piacok, és a magyar élelmiszerek kiváló minőségét világszerte elismerik.
A 2024-es európai parlamenti választások a látszat és a kezdeti bizakodás ellenére nem hozták el Brüsszelben a várva várt agrárpolitikai fordulatot. Megmaradt az európai gazdatársadalomban a félelem a zöldintézkedések végrehajtása és a nemzetközi, versenyképességet veszélyeztető kereskedelmi megállapodások miatt. Ráadásul új veszélyt jelent Ukrajna uniós csatlakozásának ötlete.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság és a legnagyobb frakció, az Európai Néppárt világossá tette, hogy mindent megtesznek azért, hogy Ukrajna gyorsított eljárásban, akár már 2030-ra csatlakozzon az Európai Unióhoz.
Ez katasztrófát jelentene az európai mezőgazdaságra, ennek okairól ITT írtunk részletesen.
Ezt is ajánljuk a témában
A Mandiner sorozatában az ukrán EU-tagság várható hatásait járjuk körbe.
Nyitókép: Pixabay
Szerintük nem kell törődni az „ideiglenes politikai rezsimmel”.
Ukrajna szerint saját katonáik holtteste helyett 20 oroszét kapták meg a legutóbbi csere alkalmával.
Hozzátette: az ukrajnai bővítés gazdasági következményeiről „egy szót nem akarnak ejteni”, mert nagyon jól tudják, hogy azok drasztikusak.
A terv egyre komolyabban és egyre többször merül fel Brüsszelben, a következményei ugyanakkor végzetesek is lehetnek.
Magyar Péterék megbújnak Manfred Weberék mögött.
A hatóságok szerint a férfi aktívan együttműködött az ukrán katonai hírszerzéssel, miközben honvédelmi és politikai kapcsolatokat épített Magyarországon.
A zsinórban háromszor olimpiai bajnok Kemény-legények meneteléséről szóló dokumentumfilmet két éve mutatták be, és a műfajban szinte példátlan, százezren felüli mozis nézőszámot hozott. Mostanra elkészült A nemzet aranyai hétrészes tévésorozat-verziója, amely messze többet ad szimpla újrahasznosításnál.
Demkó Attila több forrást említve arról írt, hogy az irániak nem csak a teljes dúsított uránkészletet, hanem a centrifugák egy részét is sikeresen evakuálták.
