A börtönből szabadult DK-s óbudai polgármester mártírt játszik – az ügyészség emlékeztette, miért ült

Kiss László politikai fogolynak tartotta magát.

A momentumosok sorra lépnek vissza, Gyurcsány Ferenc távozása után a Demokratikus Koalíció megújulást ígér, a régi ellenzék többi pártja pedig agonizál. Mi lehet a folyamat vége, és ki húzhat hasznot belőle?
Almási B. Csaba, Baranya Róbert és Bokor Gábor írása a Mandiner-hetilapban
Váratlan események színezték az ellenzék utóbbi heteit, a történések pedig mintha egy meghatározott irányba mutatnának. Ahogy az sejthető volt, a Tisza Párt megjelenése és növekvő népszerűsége mostanra látványosan amortizálta az óellenzéket.
Februárban gyakorlatilag megszűnt létezni az LMP, miután országgyűlési frakció nélkül kezdte meg a parlamenti szezont: Csárdi Antal beváltotta őszi fenyegetését, és kilépett a képviselőcsoportból. Ez rendkívüli mértékben csökkentette a párt politikai mozgásterét. Az LMP totális passzivitását jelzi, hogy Facebook-oldalán a legutóbbi bejegyzés három hónappal ezelőtt, február 25-én született. A honlapon pedig egy toborzó fogadja az odatévedőket: „Várunk a zöldekhez!” A párt elnöke, Ungár Péter, aki az utóbbi hónapokig kifejezetten aktív volt, gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosság elől, a kultúrába menekül, verset ír.
A Momentum viszont aktív, bár nem a klasszikus politikai műfajokban. Politikusai akciózásba kezdtek, ők a leglelkesebbek a hídfoglalásnál, füstgyertyás parlamenti produkciójukkal pedig szintet léptek. Úgy tűnt, ha más eszközökkel is, mint a többi ellenzéki párt, jövőre is megcélozzák a parlamentet.