Csak azt nem értem, miért nem avatták be a döntésbe Orbán Viktort is. Aki tájékozatlanul maradván, eszmetársaként üdvözölte a magyar sírokon ugráló Simiont, valamint előre biztosította, hogy az Unióban majd megvédi a támadásoktól. Mire föl a magyarfaló elnökjelölt Orbán képével szórólapozva remélte gyarapítani táborát.
Rémes, hogy ezt a szegény Orbánt a többiek már be sem avatják semmibe. Hogy így kiközösítik.
Míg a többiek meghozzák a helyes döntéseiket, ő kinn áll a folyosón az ujját szopva, elárvultan. Ez igazán nem szép a kormánytagoktól. Remélem, azért kiadnak neki az ülésről egy kis sós sütit.
Amúgy én sajnálom, hogy a magyar miniszterelnök nem avatkozott be még jobban Simion oldalán. Például a meleg szavak mellé küldhetett volna neki fb-on néhány cvikipuszit. Talán csomagban matyóbabát is. Esetleg invitáció egy kedélyes közös piknikre Úz völgyébe? Vagy ha legalább elénekelte volna a magyar operettirodalom gazdag világából a »Hej, Simi, eszem azt a csöpp kis szád«-at, olyan helyes kis rövid szoknyácskában, a jobb- és a ballábát felváltva az ég felé rúgva, ahogy az Operettben szokták. Szem nem maradna szárazon.