Ennek természetesen itt volna az ideje, mert ahogy az egyetemekhez sem nyúlt senki az elmúlt 35 évben, az Akadémián lényegében ugyanez történt. Hogy világos legyen, a rendszerváltás elmaradt az Akadémián, akkor nem volt meg ez az átvilágítás.
Ez pedig azt jelenti, hogy azok, akik a kommunista idők alatt úgymond tudományos teljesítményre tettek szert, azok mondhatták meg egy rezsimváltott világban is, hogy ki a jó tudós, ki a tehetséges fiatal, ki milyen forráshoz juthat, vagyis politikai döntéseket azok hoztak, akik a rendszerváltás előtt is hozhattak. Ez mondjuk a filozófiában jól látszik. Még mindig Lukács György szelleme, tanítványai döntik el, ki számít ma filozófusnak, és zsűriként használják az MTA-t” – jegyezte meg Lánczi.
Lánczi András felidézte, a Magyar Tudományos Akadémia 1949 után a politika frontvonalába került, amit a kommunisták nyitottak meg. A rendszerváltás után politikailag a baloldal, a liberálisok – háttérben a CEU segítségével – elfoglalták az Akadémiát, és elhelyezkedtek az MTA különböző vezető tisztségeiben.