Újra kellene definiálni a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) célját, mert olyan hatalmas intézménnyé vált, hogy tulajdonképpen az eredeti cél, ami a magyar tudományos nyelv megteremtése és ápolása, ma már nem a legfőbb távlati cél – mutatott rá a Magyar Nemzetnek adott interjúban Lánczi András filozófus. Az MCC Politikai Filozófia Európai Központjának vezetője szerint
mindenekelőtt egy átvilágítás keretében meg kellene vizsgálni, financiálisan mi történik az akadémián.
Hogyan használják fel a rendelkezésre álló forrásokat, miféle munka folyik, folyik-e munka egyáltalán a különböző osztályokon, intézetekben, milyen teljesítmény van, és ezek az eredmények hogyan segítik a magyar emberek életét.
Ennek természetesen itt volna az ideje, mert ahogy az egyetemekhez sem nyúlt senki az elmúlt 35 évben, az Akadémián lényegében ugyanez történt. Hogy világos legyen, a rendszerváltás elmaradt az Akadémián, akkor nem volt meg ez az átvilágítás.
Ez pedig azt jelenti, hogy azok, akik a kommunista idők alatt úgymond tudományos teljesítményre tettek szert, azok mondhatták meg egy rezsimváltott világban is, hogy ki a jó tudós, ki a tehetséges fiatal, ki milyen forráshoz juthat, vagyis politikai döntéseket azok hoztak, akik a rendszerváltás előtt is hozhattak. Ez mondjuk a filozófiában jól látszik. Még mindig Lukács György szelleme, tanítványai döntik el, ki számít ma filozófusnak, és zsűriként használják az MTA-t” – jegyezte meg Lánczi.