Téved Falus András és azok, akik egy százaléknyira, százezerre becsülik interszex embertársaink számát itthon, és akik szerint átmenetek vannak a nemek közt, és nincs igaza az Alaptörvénynek, amikor azt állítja, hogy csak férfiak és nők vannak. Faluséknak a számaik is rosszak és az elméletük is rossz. Mutatjuk, miért.
Falus András genetikus-immunológus akadémikus szerint téves az Alaptörvény azon új, hétfőn elfogadott állásfoglalása, hogy az ember vagy férfi, vagy nő, ugyanis léteznek interszex állapotok. Falus a Klubrádióban beszélt erről, kijelentve, van 95 ezer interszex ember Magyarországon. Azonban mi cáfoljuk Falus álláspontját, mind számügyileg, mind elméletileg.
Mint kifejtette: az Alaptörvény 15. módosításnak azon tétele, hogy az ember vagy férfi, vagy nő, „biológiailag, tudományosan ez egyszerűen nem igaz”. Szerinte van a két szélső érték, hogy ilyen informatikában használt szavakkal fejezzem ki magam, tehát a férfi, akinek olyan szexkromoszómái vannak, amit úgy nevezünk, hogy XY, és van a nő, akinek XX szexkromoszómája van. De ezenkívül rengeteg átmeneti alak van – közölte.
Úgy folytatta: ma már a tudományos irodalom mindenféle elfogultság, mindenféle érzelmi beállítódás nélkül úgy nevezi, hogy interszex. Tehát a két szélső érték között, ami teljesen nyilvánvalóan dominál az emberek között, van egy hozzávetőlegesen 0,8-2,5 százalékig terjedő úgynevezett interszex állapot. „Na most kijelenteni azt, hogy az ember férfi vagy nő, az ilyen értelemben marginalizál tényleg jelentős számú embert, ami valami hallatlanul igazságtalan, stigmatizáló és nem felel meg a legalapvetőbb biológiai, genetikai ismereteknek” – jelentette ki az akadémikus.
Falus megjegyezte: „Nincs joga egy törvényalkotásnak az emberek egy-két százalékát nem embernek tekinteni. Ez egy akkora hiba, amit mindenféle politikai, oldaltól vagy szimpátiától függetlenül nem szabad elkövetni.”
A Falus-féle 95 ezer közel van a Hintalovon Alapítvány pár évvel ezelőtti, WHO-tól átvett állásfoglalásához, miszerint az interszexek a társadalom egy százalékát alkotják, azaz százezren lehetnek hazánkban. Akkor kérdésünkre ugyanis, hogy a Hintalovon Yelon nevű szexedukációs honlapja mire alapozza a százezres és egy százalékos állítást, az alapítvány vezetője, Gyurkó Szilvia a WHO egy anyagának linkjével és a United Nations for LGBT Equality egy anyagával válaszolt. Emellett „forgalomban van” a gender-elmélet egyik szerzőjeként számon tartott Anne Fausto-Sterling és társainak 1,7 százalékos becslése, de ezt az LMBTQ-körökön túl már kevés helyen tartják helyesnek.
Azonban a 2008-ban megszűnt Intersex Society of North America (Észak-Amerikai Interszex Társaság, ISNA) maga úgy becsülte, hogy 1500-2000 emberből egy születik interszexnek, ami 0,05-0,07 százalék; hazánkra alkalmazva ez öt-hétezer embert jelent. Az ISNA azt is hozzátette, hogy sok rendellenesség csak pubertás után jelentkezik, ami növeli ezt a számot; de a százezres becslés így is erősen túlzó.
Egy 2002-es tudományos tanulmány szerint, ami Fausto-Sterlingnek született válaszul, pedig
a valódi arány valójában tízezerből 1,8, ami azt jelentené, hogy nagyjából 1800 honfitársunk élhet hasonló problémával.
(Lásd: Leonard Sax: How Common is Intersex? A Response to Anne Fausto-Sterling. The Journal of Sex Research, 39 (2002) 174-178.). Egy 2019-es német országos felmérés szerint még ennél is kisebb az interszexek aránya: 10 ezerből 0,7 ember tartozik ebbe a kategóriába.
Még 2020-ban kerestem meg az ügyben Dr. Laura Hayes klinikai szakpszichológust, az amerikai National Task Force for Therapy Equality és az International Federation for Therapeutic and Counseling Choice egyik akkori vezetőjét. A negyven évnyi tapasztalattal rendelkező szakértő kérdésünkre azt válaszolta:
„A valóság az, hogy az emberek 99,98 százaléka egyértelműen férfi vagy nő. A társadalomnak pusztán 0,02 százaléka tartozik abba a kategóriába, amit a közvélemény interszexnek nevez. Ezt az állapotot az Amerikai Pszichiátriai Társaság (American Psychiatric Association) joggal tartja számon a nemi fejlődés rendellenességeként (Disorders of Sexual Development).
Az interszex emberek nem alkotnak harmadik nemet. Nincs ugyanis harmadik fajta reprodukciós rendszer, ami alkalmas volna az élet továbbadására. Csak kétféle reprodukciós rendszer van, s ezért csak kétféle nemről beszélhetünk.”
Dr. Paul Hruz gyermekkori endokrinológiára szakosodott orvos, biokémikus és filozófus, aki Washington University Szexuális zavarok multidiszciplináris nyomon követése programjának tagja St. Louis-ban, kérdésünkre arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1 százalékos számításba belevettek olyan állapotokat, „amelyek nem járnak a szexuális identitással, a biológiai nemmel kapcsolatos bizonytalansággal: a Klinefelter- és Turner-szindrómás emberek ugyanis egyértelműen nők vagy férfiak, annak ellenére, hogy rendellenes a kromoszóma-kompozíciójuk”. Paul Hruz a témában ezt a tanulmányt ajánlotta akkor figyelmünkbe.
Legalább 15-féle olyan rendellenesség van, amit interszexuálisnak sorolnak be, holott azok többsége egyértelműen besorolható férfinak vagy nőnek.
Az interszexualizmus mint harmadik nem felmutatása a transzmozgalom politikai taktikája, amihez felhasználják az interszex embereket. Mint azt A genderelmélet kritikája című kötetem vonatkozó fejezetében is kifejtem, ez téves felfogás.
Az „interszex, mint harmadik nem” felfogást jól kifejti Jillian Todd Weiss amerikai jogász, transzaktivista egy 2001-es cikkében (The Gender Caste System: Identity, Privacy, and Heteronormativity. Law & Sexuality, Vol. 10, No. 123, 2001). Ő azt írja: az „esszencialista álláspontot”, mely szerint a nemi szervek a nem meghatározói, szerinte cáfolja az interszex emberek léte, amelyet a heteronormatív társadalom úgy próbál megoldani, hogy „medikalizálja”, orvosi esetté nyilvánítja az interszex embereket, mintha „abnormálisak” lennének; „az interszex embereknek nincs engedélyezve, hogy nem nélkül éljenek”. Ebből következőleg Weiss szerint az „esszencialistáknak” el kell dönteniük, hogy milyen úton érvelnek: ha a nemi szervek a fontosak, akkor nem lehet azokat kijavítani, ha viszont ki lehet őket javítani, akkor el kell ismerni, hogy a biológiai nem (sex) nem feltétlenül azonos a társadalmi nemmel (gender), és akkor máris megkérdőjeleztük a „fizikai nemet mint bináris rendszert”.
„Nem minden esetben eldönthető, hogy valaki biológiailag férfi-e vagy nő. És ha azt gondolnánk, hogy ez csak egy félresikerült himbilimbi, akkor tévedünk” – írta Hraskó Gábor a Magyar Narancsban, rá akarván mutatni, hogy a férfi-női felosztás még a biológiai nem esetében sem feltétlen oly egyértelmű – legalábbis ezerből két csecsemő esetében. Be is mutatta ehhez a Quigley-skálát, amelyen a nemi szervek két alapesete közti átmenetek láthatóak, hozzátéve, hogy a belső szervek lehet, épp az ellenkező nemnek megfelelően alakultak ki, nem is beszélve az agyunk felépítéséről.
A neurobiológus Maureen Condic (aki az USA National Science Boardjának tagja 2018-2024 között, egyben bioetikus és ombudsman, és többek közt a Berkeley-n végzett) és filozófus testvére, Samuel Condic egy tanulmányukban (Defining Organisms by Organization – A szervek meghatározása a szervezet segítségével, National Catholic Bioethics Quarterly 2005 Summer; 5(2): 331- 353) megfogalmazzák helyettünk is a klasszikus filozófiára alapozva, hogy mi a baj a fenti, Weiss-féle elképzelésekkel: „Egy szerv meghatározó tulajdonsága a szervezet: egy entitás különböző szerveinek feladata, hogy együttműködjenek az egész entitás jóléte érdekében”.
A szerveink tehát a szervezet egészéért vannak. A nem, mint állapot a test ilyenfajta szervezettségének és célra orientáltságának elismerése.
Ha egy szerv, legyen az a szem, a fül vagy a nemi szervek, nem felelnek meg ennek, nem, vagy csak részlegesen tudják teljesíteni feladatukat, akkor az nem pusztán önkényes társadalmi konstrukciók által el nem ismert eltérés, különbség, egyenlő értékű alternatíva, hanem „működési hiba”, rendellenesség. A siketség vagy a vakság ugyan nem klasszikus értelemben vett betegség, de azért mégsem működik jól a siket fül és a vak szem, a fül feladata ugyanis a hallás, a szemé a látás (e sorok írója szemüveges, és nem tartja sértőnek a teljesen igaz meglátást, miszerint rossz a szeme).
Ezért téved Weiss, amikor önellentmondással, kettős érveléssel gyanúsítja meg az esszencialistákat az interszex emberekre vonatkozóan, és ezért téved Hraskó meg Falus is. Ugyanis az interszex mivoltot nem a heteronormativitás bélyegzi meg – nem hinném, hogy bárki is megbélyegzi ezeket az embereket, s ha úgy tesz, súlyos hibát követ el –, hanem
az interszexualitás objektíve születési rendellenesség. Ezt onnan tudjuk, hogy tisztában vagyunk vele, hogy miként működik az emberi szervezet, s abban mi mire való. A jó működésből következtetünk a rossz működésre.
Ha nem így lenne, akkor a betegségekről sem dönthetnénk el, hogy azok jók vagy rosszak. A puszta veleszületettség még nem alkot normát önmagában, az egész ember saját természete szerint való, rendeltetésszerű „működése” ad normát, amit jelentősen meghatároz biológiai valónk, de léteznek születési rendellenességek, amelyek felismerhetőek.
Ha igaza lenne Weissnek, Falusnak, Hraskónak és ennek a felfogásnak, akkor minden fejlődési rendellenességet normál variánsnak kellene minősíteni, és új identitások egész sorát alapítani rájuk. Innen kezdve például a nyúlszáj, a farkastorok, a veleszületett vakság vagy süketség, és az összes többi sem rendellenesség nem korrigálni való hiba lenne, hanem megannyi új alternatíva, ami, bármilyen súlyos funkciózavarral, szenvedéssel, rövidebb élettel jár, ünnepelni kell.
Ez nem puszta légből kapott elképzelés a részemről. Candace McCullough leszbikus siket aktivista (akinek partnere is siket), amikor mesterséges megtermékenyítés útján gyermeket akart vállalni, siket férfit választott hozzá, hogy gyermeke is siket legyen. Első gyermeke teljesen siket, a második alig hall, s Candace szerint ezzel semmi probléma nincs, mivel a siketség csak egy alternatív kulturális forma. Minden józan eszű ember tisztában van vele, hogy ez az érvelés, diplomatikusan szólva, sántít. Azonban mivel normális esetben nem szoktunk ilyen alapvető és magától értetődő dolgok igazolásán gondolkodni, egy jól érvelő bolond könnyen sarokba szoríthat minket okos, ám gonosz logikai akrobatamutatványaival. Ilyet mutat be Falus is.
Az interszexualitás nem alkot skálát, hanem különféle rendellenességek politikai motivációból összeeszkábált koalíciója. Ezek közül számos olyan van, amelynek alanyai egyértelműen besorolhatóak férfinak vagy nőnek. Az interszexek száma nem egy százalék és nem 95 ezer itthon, hanem jó eséllyel kétezer alatt van. Továbbá ha a működési normalitást figyelembe vesszük, akkor egyértelmű, hogy nincs szó harmadik nemről, egyenlő alternatíváról. Az Alaptörvény 15. módosítása tehát helyesen fogalmaz.
Illusztráció: cadehildreth.com
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
A 24.hu-n megy neki az Orbán Balázs doktori ügye kapcsán bemutatott köteteknek a baloldali feminista Kováts Eszter, de szerintem több ok miatt sincs igaza. Szilvay Gergely írása.
Padlóra küldte a főpolgármestert az Alkotmánybíróság.
Fleck szintet lépett.
A Tisza Párt egyes körei nem csupán politikai ellenfelek leváltásáról, hanem a teljes politikai rendszer „eltakarításáról” beszélnek.
A korábban az alaptörvény eltörléséről deliráló jogszociológus nem tágít.
A hivatalos kampányidőszak a jogszabály szerint a választás előtt ötven nappal, azaz idén február 21-én indul. Összeszedtünk minden fontos információt.
Magyar Péternek a saját jelöltje neve, Kapitány Istvánnak a választókerületet elhelyezkedése adta fel a leckét.
Még javaslatot is kaptunk tőlük.
