Magyar Péteréknek ezzel vége – itt már nem elég Kollár Kinga szimpla eltakarítása

Mindig igazunk van. Vagy igazunk lesz. Nem feltétlenül örömteli, néha lehet, hogy jobb volna tévedni.

Mi mindig is tudtuk, de aztán tankönyvek és állami ünnepnapok szintjén is kiderült, hogy 56-ban tényleg nem ellenforradalom volt, hanem szabadságharc.

hogy hazudtak reggel, délben meg este, és trükkök százaival tartották karban a költségvetést.

Évek óta írja-mondja a jobboldali média, harsogják a politikusaink, hogy Ukrajnában proxy-háború van az USA és az oroszok között,

Azzal gyanúsítottuk az amerikai demokrata kormányzatot, hogy pénzzel támogatja az itteni ellenzéki pártokat, civil szervezeteket, amiről maga az új amerikai elnök rántotta le a leplet, hogy valóban így történt.

És most az is kiderült, amit ugyancsak régóta ismételgetünk fáradhatatlanul – magunkra vonva propagandistázást, összeesküvés-elméletezést, lesajnálást –, hogy a balliberális ellenzék politikusai a nemzetközi szervezeteket, illetve az ott betöltött pozícióikat, szavazataikat, esetleges befolyásukat

Kollár Kinga a saját szájával – jellemzően angolul, az újbirodalom nyelvén – mondja el, hogy ugros eliminandos esse, amiképpen a X. században erről már egyszer határoztak a Lajtától nyugatra, az akkori globalizmus nyelvén, latinul.

hogy azon az ülésen, ahol Kollár vallomása elhangzott, affélékről is szó esett, miszerint Lengyelországban is hatással volt a kormányváltásra a pénzek visszatartása. Korábban már azt is felvetette egy berlini intézet, hogy még a németek is járhatnak így, ha az AfD bármilyen szinten a hatalom közelébe kerülne.

Természetesen elég nagy felháborodást keltett a beismerés, a CÖF már tüntetést is hirdetett szombatra a Millenáris Parkba (ámbár az ügy súlyára tekintettel két-háromszor annyi híd lezárása volna méltányos, mint ahányat a Pride-isták abszolváltak). Ábrahám Róbert pedig kilátásba helyezte, hogy

ezt azonban Deák Dániel cáfolta: „Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak”, fogalmazott akkor Orbán. Nyilvánvaló a különbség, hiszen

hanem a kommunizmus örökségével, a szemkilövető, trükkök százaival és hazugsággal választást nyerő egykori KISZ-titkárról és bűnbandája szalonképességének megkérdőjelezéséről.

hogy a józan ésszel vállalhatatlan és kimagyarázhatatlan szöveg körüli felháborodásra inkább visszatámadott egy húsz évvel ezelőtti, félreértelmezett idézettel, mintsem hamut szórjon a saját és párttársa fejére, vagy legalább közzé tegyen egy rövid nyilatkozatot: „Mondtam, hogy agyhalottak. Bocs.”

Sokan felvetették, hogy ezek után Kollár Kingának el kell takarodnia a közéletből. Ez azonban nem megoldás.

A baloldal ugyanis ezt belülről, elvből, zsigerileg, rendszerszinten vallja. Ezek mind így gondolkodnak, tetteikből pontosan kikövetkeztethető, és általában szavaikból is, de nyilvánosan megpróbálnak rafináltabban fogalmazni. Most Kollár Kinga belefutott abba, amibe annak idején Gyurcsány;

Éppen ezért Kollár esetleges eltakarodása az égvilágon semmit nem oldana meg, pláne, hogy egy hete még a kutya se tudta, ki a fene az a Kollár Kinga. Nem személyében érdekes ő, hanem mint lakmuszpapír, amelyen megmutatkoztak a baloldal bűnei.

a magát nemzetinek, sőt konzervatívnak valló, és múltját tekintve inkább oda tartozó Magyar Péter is amint belépett a kormány kihívóinak sorába, azonnal rátalált a hazaárulókra. Pedig nem lenne szükségszerű. Vagy ezek szerint mégis?

Kétségtelen, hogy ezeket az alakokat (lásd az elítélt Varju újraválasztását) a szavazók hozzák a nyakunkra. Abban lehet bízni, hogy az irracionális gyűlöletükben saját érdekeiket is semmibe vevő ellenzéki polgártársainkban egy idő után megbicsaklik a hit, és

Őszöd után megtörtént ez a felismerés, ami jó sok kétharmadot fialt. Ez most egy hasonlóan egyértelmű önvallomás. Hazudtunk éjjel-nappal arról, hogy Magyarországért akarunk dolgozni, ismerte be Kollár. Valójában ellene. Emellett nem lehet elmenni, ezt nehéz volna megindokolni. Vajon annyira gyűlölik-e Orbánt, hogy egy az országnak és lakóinak szándékosan ártani kívánó erőre akarják-e bízni a kormányzást?

Akik még mindig a Tiszára szavaznának, azok szerint vajon mi lehet Orbán bűne, ami ennél is nagyobb?

***

(Nyitókép: MTI/Purger Tamás)