Erdélyig kellett menni, hogy lássuk a Fidesz igazi arcát

„Hetek óta folyik az aknamunka az erdélyi fellépéseimmel szemben. Másfél hónapja még úgy tűnt, hogy megvan a végleges lista időpontokkal, helyszínekkel, de aztán elkezdett szétcsúszni minden, ahogy ránk szálltak a »mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk« kurzus pásztorai. 

Hat lemondott helyszín szerződés vagy szóbeli/írásbeli megegyezés után. Tucatnyi hely, ahonnan lepattintottak, néhol megsúgva, hogy politikai okokból, a retorziótól való félelem miatt. Így elhúzódott a szervezés, a tervezettnél sokkal később tudtuk elkezdeni a jegyértékesítést, de még ekkor is volt olyan helyszín, ahova már árultunk jegyeket, mégis visszamondta. Eredetileg tíz várost szerettem volna meglátogatni, de így végül csak négy maradt. 

A teljes képhez és a kommentelők között akadó amatőr rendezvényszervezők kedvéért: 
Egy lemondás után, 2-3 hét alatt szinte képtelenség összehozni egy ilyen rendezvényt. Valahova színpadot kell vinni, valahova világítást, vetítést kell biztosítani, jegyeket hirdetni, grafikai anyagot készíteni stb. Én nem az Ezüsthajó Kft. vagyok, vagy a tedX, hanem egy komikus, aki erdélyi rendezvényszervezőkkel próbálja, teljesen piaci alapon, állami támogatás nélkül, a jogszabályok, a szervezési kihívások és a politikailag motivált rosszindulat között a nyomorult kis produkcióját minél több helyen színpadra állítani.

Miután a Megafon teljes vertikuma a Vadpajtásoktól Hont Andrásig azzal vádaskodik, hogy hazudok, hogy nem is voltak lemondások, hogy valamiféle mártíromságban utazom, akkor a jegyzőkönyv és a kordokumentáció kedvéért.

(...) Azért ezt nem gondolom normálisnak, de persze lehet, hogy hópihe vagyok. Magyarországon is szembesültünk már hatalmaskodó polgármesterekkel, de ilyen léptékű kampánnyal, megfélemlítéssel itthon nem találkoztunk. Erdélyig kellett menni, hogy lássuk a Fidesz igazi arcát.”

Nyitókép:Facebook/Skrabski Fruzsina