Mi lenne, ha minden titkunkat, minden félrelépésünket elrejthetnénk? Ha minden bűnös gondolatunkat és tettünket egy fekete táska rejtené el? Mi lenne, ha még a házasságunkat is ez határozná meg?
Egy napra két sajtóvetítést is sikerült szervezni, ami önmagában is fárasztó, pláne, ha mindkét filmtől idegenkedik az ember. Márpedig az Egy Minecraft film megtekintésétől már csak a témája és egyik főszereplője, Jack Black miatt is tartottam, míg a Fekete táska leginkább a semmitmondó trailernek köszönhetően vette el a kedvem.
Mármint „ismét kémek”, gondoltam, „már megint egy házaspár” a Kémek a szomszédban és a Mr. és Mrs. Smith után, amely megvívja a maga harcát. Steven Soderbergh rendező és David Koepp forgatókönyvíró pedig idén már sikeresen elvette a kedvem a két alkotó együttműködésétől. A Jelenlét ugyanis annyira be lett harangozva, mint az év egyik legjobb horrorfilmje, hogy már csak amiatt is elhasalt nálam. A Fekete táska azonban felülírta elképzeléseimet és egészen kellemes meglepetés lett.
Ezt is ajánljuk a témában
Alapja még a videójátékok között is ritka egyszerű sztorival rendelkezik, de ha valami sikeres, azt ugye addig kell ütni, amíg meleg. Az Egy Minecraft film pedig még sikert is hozhat a Warnernek.
George Woodhouse (Michael Fassbender) és Kathryn (Cate Blanchett) egyaránt az ügynökségnek, avagy a hírszerzésnek dolgoznak, és ugyan azt állítják egymásnak, hogy a másik mindennél fontosabb, a közös életük titkokkal és hazugságokkal van tele. Pont mint a többi, náluk fiatalabb párnak az Arthur Stieglitz (Pierce Brosnan) vezette ügynökségen. És bizony olyan is akad, hogy a probléma forrása a hálózaton belül, egy téglában keresendő.
Woodhouse-ék éppen ezért, egy belsős ügy miatt hívják meg magukhoz a fiatal kollégákat, hogy egy vacsora során puhatolózzanak, ami ugyan kínos jelenet(ek)hez vezet, de megoldáshoz nem. Pláne, hogy George fülébe jut a gyanú: talán pont az ő felesége a tégla. Mivel a tét nem kevesebb, mint több 10 ezer ember élete, mindent egy lapra tesz fel, hogy ha szükséges, megállítsa a nőt, akit szeret.
Ezt is ajánljuk a témában
Azt mondják, hogy a kísérteties film a feje tetejére állítja a műfajt, ráadásul vérfagyasztó. Mi azért fenntartásokkal kezeljük, hogy ez a jelenlét lehet az év egyik legfélelmetesebb alkotása.
A létező szleng mögé bújtatott politikai krimi-thriller alatt ugyan nem rágtam le a körmöm, de kifejezetten jól szórakoztam a minimalista stílus és történetvezetés miatt. A hétfőtől hétfőig tartó, avagy egyetlen hetes nyomozás elején George mintha még mindig David lenne, az Alien-előzményekből ismert android, de idővel, a veszély közelségének lehetőségére egyre inkább leveti az álcát, pont mint a kezdetekben szintén gépies feleség.
Mit rejt az a bizonyos fekete táska?
Míg a szlengben a fekete táska valami olyasmi, ahol a titkokat őrzik, és ahol a házas emberek a házastársukkal kapcsolatos igazságot rejtegetik, a fekete zsákos műveletek hivatalosan olyan titkos akciót takarnak, amelynek célja, hogy információkat szerezzenek a hírszerzésnek. A fekete táskás műveletekhez kapcsolódó taktikák, technikák és eljárások közé tartozik a zárfeltörés, széftörés, kulcslenyomat-vétel, ujjlenyomat-vétel, fényképezés, elektronikus megfigyelés (beleértve a hang- és videós megfigyelést), postai manipuláció (zárjegyek és pecsétek) és hamisítás. A „fekete táska” kifejezés azokra a kis táskákra utal, amelyekben a betörők sztereotipikusan hordozzák eszközeiket.
És ugyan akad itt is kvóta, a szereposztás ebben az esetben egyáltalán nem zavaró, illik a képbe, sőt nem is létező karaktereket írtak át feleslegesen. Emellett még egy eleinte gyalázkodásnak, valláskritikának tűnő dialógus is új értelmet nyer a végére, ezzel visszájára fordítva a lényegét. De a legfontosabb, hogy a sablonosnak és már-már unalmasnak tűnő kémjátszma idővel teljesen megváltozik és új irányt vesz, amely kifejezetten jól áll neki.
Steven Soderbergh rendező és David Koepp forgatókönyvíró filmje Michael Fassbender és Cate Blanchett főszereplésével
Az átlagból számomra az emelkedik ki, amit újra megnéznék. A kiemelkedő film az, amit akár egyből, míg a szimplán jó filmeket valamikor a jövőben. A Fekete táska pedig utóbbi kategóriába sorolható. Még ha nem is kimondottan vágyom az újabb megtekintésre, gond nélkül ülnék le elé, ha úgy adódna. Iróniát egész nagy mértékben hordozó helyzetpoénjai eleve intelligensnek mondhatók, érdekes az ügynökök eszközeinek bemutatása (utánajárás a hazugságoknak), a történet végére kialakuló, Agatha Christie stílusú lezárás pedig hab azon a bizonyos tortán.
És ugyan Steven Soderbergh rendező és David Koepp forgatókönyvíró újabb együttműködésére sem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy az év filmalkotása, de ilyesmit eleve egyre ritkábban mondhatok. Ha pedig streamingben otthon is nézhetővé válik, ideális esti szórakozássá válhat.
A 93 perces Fekete táska 2025. április 3-tól nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Nyitókép: UIP Duna / Universal
Fúj, csúnya, rossz szójáték – de annál találóbb. Az elsőfilmes francia rendező vidéki kis története ugyanis minden, amit manapság sajnos nem, vagy csak nehezen találunk meg a moziban.
Alapja még a videójátékok között is ritka egyszerű sztorival rendelkezik, de ha valami sikeres, azt ugye addig kell ütni, amíg meleg. Az Egy Minecraft film pedig még sikert is hozhat a Warnernek.
Ukránok helyett szíriai menekültek érkeztek a faluba, ami miatt elszabadultak az indulatok. Magyarul migráció kapcsán itt is az megy, mint máshol, csak kicsiben.
Minden kornak megvannak a legfontosabb klasszikusai. A Disney-féle új Hófehérke esélyesen nem lesz az, de ettől még nem is olyan borzalmas, mint amilyennek elkönyveltük.
Homoszexualitást éltető film kerül áprilisban a mozikba – az alkotók büszkék a valósághű szexjelenetekre. Daniel Craig és a tavalyi Challengers olasz rendezője a kedélyeket borzolja.
A játékvezető „megkegyelmezett” a Tottenhamnek, és csak érvénytelenítette a találatot, pedig ha szigorúbb, még egy piros lapot is kioszthatott volna.
A DK teszi a dolgát. A legutóbbi győztes ettől még a DK elnöke.
