A germán metal másik oldala a kórus és a szimfónia – harminc éves az Imaginations from the Other Side (VIDEÓ)

Ha germán metalról van szó, alapvetően olyanok jutnak a metalhead közösség eszébe, mint a Tankard, a Running Wild, a Sodom, az Accept, a Kreator, a Rage vagy a Halloween. Pedig az eredetileg 1984-ben alakult Blind Guardian vitán felül a német keményzene talán legnagyobb alakja még úgy is, a zenekar némileg a háttérben maradt, sőt a kilencvenes évek végéig itthon például alig ismerték a nevüket. Most azonban kicsit érdemes visszaemlékezni a Hansi Kürsch és André Olbrich vezette banda történetére – már csak a most harminc éves Imaginations from the Other Side album okán is.

Ehhez azonban sokat kellett dolgozni. Egyfelől szükségessé vált a kezdeti, kifejezetten rossz névválasztáson túllépni: a Lucifer’s Heritage eleve egy negatív, sátánista üzenetet hordozott magában, amikor pedig a zenekar demója a boltok black metal-falára került, eljött az ideje az újratervezésnek, amely a Fates Warning Awaken the Guardian albumának hatására a Blind Guardian születéséhez vezetett. Az első két album már ezen a néven jelent meg, de az 1988-as Battalions of Fear és az 1989-es Follow the Blind még sokkal inkább a speed és thrash határmezsgyéjén mozgott.

Ez önmagában is kellőképpen egyedivé teszi a lemezt, de a szélsebes tempót itt már nagyszabású kórusok, valamint olyan dallamvilág és gitárjáték kíséri, amely meghatározta a zenekar jövőjét. A Blind Guardian ugyanis nem titkoltan merít nemcsak a filmek, komolyzenék világából, de a Queen zenei megoldásaiból is, amit a Somewhere Far Beyond már büszkén vállal. Bár ezen a lemezen is megtalálhatók a speed és thrash metal hatásai, sokkal több a lassulás, a Journey Through the Dark kórusai, valamint az Ashes to Ashes, vagy a The Bard’s Song jellegű dalok önmagukban is megmutatják, hogy Hansi és zenekara ennél sokkal többre képes.

Imaginations from the Other Side

Azt pedig, hogy a Blind Guardian mire képes, azt az addigra szimfonikus power metalként definiálható zenekar ötödik stúdióalbuma, az 1995-ben megjelent Imaginations from the Other Side bizonyítja. A lemez a korábbi munkáikhoz képest jóval komorabb, sötétebb, de ezzel együtt is kimondottan érettebb, sőt változatosabb. Apró érdekesség talán, hogy míg a korábbi lemezeken Kai Hansen (Helloween, Gamma Ray) vendégénekesként és gitárosként is szerepelt, ezen az albumon már szerepelt, sőt Hansi Kürsch énekes is itt játszott utoljára a basszusgitárján.

Ez a találkozás végül megváltoztatta a Blind Guardian jövőjét. A ritmusgitáros, Marcus Siepen később például úgy nyilatkozott, hogy Rasmussen teljesen más szintre emelte a zenekart, így egyértelművé vált, hogy a munkálatokat már vele kell folytatni. Az új dalok írásakor a tagok egyébként is igen magasra tették a mércét. Ezt prezentálja már a nyitó Imaginations from the Other Side is, amely lassan és kicsit hatásvadász, nagyszabású módon indít, hangulatos kórussal, de itt még a vágtázós germán metal hatások is érvényben vannak, noha a dal alatt többször is fontos szerepet kapnak a kórusok és a speciális hanghatások.

A The Script for My Requiem is sokkal kísérletezőbb a megszokottnál, és bár a tempó itt sem kifejezetten lassú, a melódiák hiba nélkül érvényesülnek, ezzel Hansi Kürsch és André Olbrich dalszerzői képességét bizonyítva. A refrén például abszolút önmagáért beszél, a szólók és díszítések pedig még magasabb minőségi szintet ütnek meg, mint korábban. A csúcs, legalábbis átadott és felszabaduló érzelmek terén az a Mordred's Song, melynek refrénje bármely rockoperának dicsőségére válna.

És ugyan a kiemelt dalok közül bármelyik elég lenne a sikerhez, ott a Bright Eyes, amely a lemez talán legkísérletezőbb, legegyedibb száma, és amely a hivatalos klipnek köszönhetően mindenhol elterjesztette a Blind Guardian hírét. Ennek hála többek között Magyarországon is egyre többen ismerték meg a Battalions of Fear és Somewhere között még különlegességnek és a populáris zenekarokhoz képest érdekességnek, kuriózumnak számító bandát.

Blind Guardian a csúcson

Innentől már nem nagyon volt megállás. A Blind Guardian rátalált a saját stílusára és hangjára, ami a komolyzenéből, a fantasyből és középkorból, valamint a Queen dallamvilágából táplálkozó, nagy kórusokkal és sokszor szimfonikus hatásokkal rendelkező power metal. A szimfonikus zenét pedig annyira érdemes komolyan venni, hogy a 2019-es Legacy of the Dark Lands a Prágai Szimfonikusokkal készült, ennek megfelelően egy kellően izgalmas, a komolyzenét a metallal házasító lemez.

A Blind Guardian azonban a már jelzett albumokkal alaposan bevéste magát a műfaj sarokkövei közé, valamint olyanokkal, mint az 1998-as Nightfall in Middle-Earth, a 2002-es A Night at the Opera, a 2006-os A Twist in the Myth, a 2010-es At the Edge of Time, a 2015-ös Beyond the Red Mirror, és a 2022-es The God Machine. Reméljük, a zenekar ír még olyan igazán nagyszabású lemezeket, mint a kilencvenes években, ahogy a Demons & Wizards munkásságának is kár lenne véget vetni. 

Nyitókép: Blind Guardian