Puccini nőnapi ajándéka: szerelem és ima

Puccini egy esős éjszakára különös látogatót fogad vendégül. Nevezzük csak Donnának, akinek mindene a sebesség és a szabadság, ezzel egyből elvarázsolva a kiégéssel és készülő, de el nem készülő művével küzdelmet folytató zeneművészt. Giacomo pedig teljesen a vendég hatása alá kerülve mesél szerelemről, szenvedélyről, áldozatról, halálról és életről. Lényegében ez a Le donne di Giacomo, a zenés színpadi játék Puccini művei nyomán, amivel nőnap alkalmából négy grácia lepte meg a Budafoki Dohnányi Zenekar közönségét.

Le donne di Giacomo

2025 nőnapján stílusos, de egyáltalán nem hivalkodó, ráadásul kimondottan ötletes színpadkép ad otthont a már felvázolt történetnek. Egy zongora, kanapé, fotel, fogas, kották és hangjegyek. A történetről és az előadásról semmit sem sejtve, a kíváncsiság izgalma mellett figyeltem, ahogy a titokzatos, ismeretlen asszony Puccini otthonába lép, majd kettejük különös bolyongása kezdetét veszi a női lélek útvesztőiben. Sorban érkeznek a történetek, bemutatkoznak a be nem teljesedett, hol kevésbé szörnyű, hol szívszaggatóan tragikus szerelmek.

De a színpadi játékkal, táncosokokkal kialakuló mű még véletlenül sem hajlik giccsbe és ez még csak nem is egy olcsó „best of” vagy „tribute” válogatás Puccini műveiből. Sőt, az est folyamán vitathatatlanul azok jártak a legjobban, akik librettókkal, Giacomo operáival kelnek és fekszenek, illetve kívülről fújják a Toszkánában (Lucca) született zseni életművét. És életrajzát. Hiszen ők értékelték a legjobban az izgalmas és színes kis részleteket, a megemlített érdekességeket. Kezdve pl. a Pillangókisasszony kezdeti kudarcáról a Scalában.

Mert természetesen nemcsak az operák és Giacomo Puccini művei, karakterei és dallamai elevenednek meg a színpadon, hanem velük együtt a szerző élete. Vagyis inkább életének utolsó szakasza, ahogy először küzd művének befejezéséért, majd beletörődik végzetébe, melyet „Donna" hozott el számára a számvetés és az összegzés képében.

Ilyen Puccini jó kezekben

Mint említettem már, a Le donne di Giacomo nem kifejezetten a Budafoki Dohnányi Zenekar, vagyis inkább nem csak (!) a BDZ érdeme. Hanem leginkább négy hölgy produkciója: Garajszki Margit (rendező), Turcsányi Ildikó (dramaturg és ötletgazda), Árva Nóra (díszlet- és jelmeztervező), valamint Albert Réka Lilla (koreográfia) munkája és dicsősége. Hiszen a fejükből pattant ki az ötlet, amit ők formáltak egésszé. Más kérdés, hogy a legjobbakat arról is megismerni, hogy a legjobbakkal dolgoznak. Márpedig Hollerung Gábor vezényletével a Dohnányi Zenekar ismét meg tudott lepni, ahogy a hátteret megteremtette az itáliai zseni történeteivel és dallamaival, melyek véleményem szerint még a legnagyobb filmzenéket és zeneszerzőket is megihlették.

De visszatérve a BDZ-re. Most direkt nem emelek ki senkit. Mert olyan zenét, olyan kórust, olyan tenort, olyan Mimit, olyan Toscát, olyan fúvósokat hallhatott mindenki a különleges estén, a speciális előadás alatt, ami világszínvonalú. Amikor pedig megszólalt a Tosca imája, vagy a „Vincero! Vincero!" a fináléval, amelybe bárki beleborzongott, és a szemek pedig örömkönnyekkel teltek meg, akkor nemcsak éreztem, hanem tudtam is, hogy a kultúra még messze nem halott. Hiszen miközben valaki arénás koncerten anyázik, addig a BDZ megtölti a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermét, és nem csak idősekkel.

A BDZ pedig újra és újra képes meglepni. Nemcsak azzal, hogy Carl Orff és a filmzene, a videójátékok zenéinek nagyzenekari előadása vagy Puccini életpályája ugyanúgy jól áll a zenekarnak – hanem azzal is, hogy milyen leleményességgel, elhivatottsággal és alázattal talál ki a teljes csapat és minden velük dolgozó alkotó olyan színpadi megoldásokat és előadásokat, amikkel bármely zenekedvelőt képesek levenni a lábáról. A 
Le donne di Giacomo igazi szuperprodukció, a BDZ munkásságának éke. Ezzel együtt remélem, nem egyszeri alkalommal nyúlt hozzá a zenekar, és ezáltal még sokan megismerhetik Puccini műveit.

Nyitókép: Böjtös Gábor