„Mindenekelőtt az oktatás eredendő értéket képvisel. Önmagáért való célnak kell lennie, nem pedig egy jövőbeli munkahely megszerzését, a nemzeti jóléthez való hozzájárulást, a megélhetést, a társadalmi beilleszkedést, a sokféleség nagyobb tiszteletben tartását, vagy egyéb, az évek során felmerült számtalan külsődleges cél elérést szolgáló eszköznek. Az oktatásnak nem lehet előre meghatározott kimenetele. A tanárok ismereteket közvetítenek és tanulásra ösztönöznek, de hogy a gyermekek ebből mit fognak fel, és felnőttként majd mit kezdenek ezzel a tudással, azt csak ők maguk dönthetik el.
Ily módon az oktatás »szabadelvűnek« nevezhető. Ahogy a filozófus Michael Oakeshott kifejti, »felszabadult a különböző igények kielégítésének zavaró feladata alól«. Ezért az oktatásnak sohasem szabad »relevánsnak« lennie. A szociológus Frank Furedi szavaival élve: »Az oktatás nem redukálható, és nem is szabad, hogy redukálható legyen a tanulót közvetlenül érintő eszmékre – az oktatás lényege az, hogy a mások által távoli helyeken és gyakran eltérő történelmi körülmények között nyert tapasztalatok révén szerzett ismereteket és felismeréseket átadjunk.«