4. Legitimáljam a diszkrimináció, az alapjogok korlátozása feletti »vitát« azzal, hogy nem azt mondom: tényeken, alapvetéseken ne vitatkozzunk?
5. Lehet-e hiteles az a jogvédő vagy közgondolkodó, aki csak barátságos terepen méretteti meg az érvkészletét?
6. Nem volna kiemelten fontos, hogy a meggyőzhetőeket a mandineres közönség soraiban is legalább megismertesse az ember az ellenoldal érveivel? (Már amennyiben elismerjük, hogy a vita tárgya képezheti vita tárgyát.)
7. Biztos vagyok abban, hogy balról-jobbról, lent és fönt sokan akadnak, akik jószándékúak bár, de a fejükben például a kétezres évek valóban vitatható, szexualizált látványelemekkel és viselkedésekkel tarkított Pride-ja él képként, nem az a családi rendezvény, amelyre az elmúlt cca 15 évben bárki nyugodtan elviheti a gyerekét, ha a gyereknek van hozzá kedve. A Pride a belső és külső, jogos ellenérzések miatt, tudatosan szorította ki a bőrtangát az eseményről. Nem kéne ezt megmutatni azoknak, akiknek tényleg csak ennyi vele a gondja?
8. A kormánypropaganda működése olyan, hogy beszélhetsz egy órát élőben néhány száz vagy ezer ember előtt, de elég biztosan számíthatsz arra, hogy az a 15 (lehetőleg nemcsak kontextusból kiragadott, hanem alaposan ki is forgatott) másodperc fog nullhuszonnégyben ömleni a teljes propagandasajtóban a KESMA-tól a Megafonig, amely alkalmas a személyed elleni karaktergyilkosságra, valamint a mondanivalód diszkreditálására. Igaz, ezt anélkül is megteszik, hogy helyből mennél tátott szájjal az lóf@szerdőért.