Menjek-e a Mandiner élő vitájába a Pride kapcsán?

„Ez a dilemmám, és arra szeretnélek kérni titeket, hogy mondjatok érveket, akár pro, akár kontra, hogy olyan szempontokat is mérlegelhessek, amelyek esetleg nem jelennek meg a radaromon. Mi legyen, mit mérlegeljek, létezik itt ultima ratio? FYI: ez nem szavazás, azt fogom tenni, amiről meggyőztök, nem azt, amit a többség mond.

Az én mellette-ellene érveim és dilemmáim Lentulai Krisztián meghívására a következők:

1. Emberi jogvédő vagyok, de a témában van nálam indokoltabb »stakeholder«, vagyis van az ügynek erősebb, jogosabb gazdája.

2. Nem szeretek tényeken vitatkozni, miközben érvelni persze csak ezek mentén tudok: a fejlődéslélektan, mint tudományos alap, a Pride mint 10-15 éve egyértelműen családi rendezvény mivolta vagy a gyülekezés, mint alapjog mentén. De ezek az érvek már elhangzottak, sokszor. Van-e hozzáadott értéke annak, ha még egyszer elmondom ugyanazt?

3. A Mandiner kommentjeiből állt össze a Glamour gálaruhámra írt szövegek 90%-a, a lapátfejű transznő és a rohadjon ki a méhe a hazaáruló ribancnak a beugró. Legitimáljam mindezt a jelenlétemmel?

4. Legitimáljam a diszkrimináció, az alapjogok korlátozása feletti »vitát« azzal, hogy nem azt mondom: tényeken, alapvetéseken ne vitatkozzunk?

5. Lehet-e hiteles az a jogvédő vagy közgondolkodó, aki csak barátságos terepen méretteti meg az érvkészletét?

6. Nem volna kiemelten fontos, hogy a meggyőzhetőeket a mandineres közönség soraiban is legalább megismertesse az ember az ellenoldal érveivel? (Már amennyiben elismerjük, hogy a vita tárgya képezheti vita tárgyát.)

7. Biztos vagyok abban, hogy balról-jobbról, lent és fönt sokan akadnak, akik jószándékúak bár, de a fejükben például a kétezres évek valóban vitatható, szexualizált látványelemekkel és viselkedésekkel tarkított Pride-ja él képként, nem az a családi rendezvény, amelyre az elmúlt cca 15 évben bárki nyugodtan elviheti a gyerekét, ha a gyereknek van hozzá kedve. A Pride a belső és külső, jogos ellenérzések miatt, tudatosan szorította ki a bőrtangát az eseményről. Nem kéne ezt megmutatni azoknak, akiknek tényleg csak ennyi vele a gondja?

8. A kormánypropaganda működése olyan, hogy beszélhetsz egy órát élőben néhány száz vagy ezer ember előtt, de elég biztosan számíthatsz arra, hogy az a 15 (lehetőleg nemcsak kontextusból kiragadott, hanem alaposan ki is forgatott) másodperc fog nullhuszonnégyben ömleni a teljes propagandasajtóban a KESMA-tól a Megafonig, amely alkalmas a személyed elleni karaktergyilkosságra, valamint a mondanivalód diszkreditálására. Igaz, ezt anélkül is megteszik, hogy helyből mennél tátott szájjal az lóf@szerdőért.

Alapvetően nincs kedvem ehhez, a világon semmi. Azonban az ember olykor nemcsak úri hóbortból, hanem úri kötelességből is cselekedni kénytelen. Úgyhogy ha el kell menni, természetesen elmegyek. El kell? Nem kell? Nem szabad?”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert