Ma mindenki lehet fiatal demokrata!

Harmincöt éve, egy másik évezredben, egy másik világban, a rendszerváltás előtt a címben szereplő mondattal fejeztem be az Élet és Irodalom nyitóoldalára írt munkámat. A Fidesz szlogenje volt ez, így az első szabad választás előtt néhány héttel a szerkesztők párt iránti szimpátiáját is mutatta, hogy ezt elnézték nekem. 

Mindaz, ami azóta történt – például az életünk, az életem –, egy regény lapjaira tartozik, nem ide.

Abban azonban pártállástól függetlenül vélhetőleg mindenki egyetért velem, hogy az első szabad Országgyűlés és a mai Országgyűlés képviselői zömének műveltsége, kulturális horizontja között nagyobb a különbség, mint az oxfordi professzorok és az elemi iskolás tanulók között. Más világ volt, megérlelt tudással, rengeteg műveltséggel, hatalmas ismeretanyaggal érkeztek a politikába értelmiségiek, akik közül ugyan politikusnak sokan csapnivalók voltak, beszélgetni annál nagyobb élmény volt velük. Most szabadság van egy emberöltő óta, a politikával professzionális politikusok foglalkoznak, és ez így van jól.

Hanem van, ami nem változott. Nem változott 1848 óta, hogy 

Nem változott 1990 óta: ma is mindenki lehet fiatal demokrata, a közjóért tenni akaró, szakmai elképzeléseivel ringbe szálló politikus. Legyen határozott elképzelésed valamilyen szakpolitikai kérdésről, légy meggyőződve, hogy a közpolitikához értéket ad hozzá a személyed. Légy liberális, zöld, baloldali, nemzeti-konzervatív, részben vagy egészben ne érts egyet a kormánnyal, és indulj azért, hogy a te eszmevilágod és/vagy szakpolitikai javaslataid is képviselve legyenek. 

Mindegyik megoldás egyként jó, ha az országért kívánsz tenni a politikában. Ha te magad nem akarsz politikus lenni, megkeresheted azt, aki valamilyen szakpolitikai programban vagy egészében a leginkább azt az ideát képviseli hitelesen, amiben te hiszel.

Ha keserűséget látsz magad körül, igyekezz oldani, rájönni a valódi okára, ha segíteni kell, segíts, csak ne engedd, hogy a gyűlölet ernyője alá szervezett semmi megfertőzze a szeretteidet.

1848 egyik ifja, Vasvári Pál Irányeszmék című munkájában így ír: „A nemzet újjáteremtésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletök elé tudják villantani egy boldog állam eszményét”, ha ezzel azonosulsz, akkor védve vagy a gyűlölettel kalmárkodó bolondok ellen, és megvédheted azokat is, akik fontosak neked.

S ha mind így teszünk, talán még abban is igaza lesz egyszer Vasvárinak, amiről majd két évszázada így álmodott: „A múltak romjain halhatatlan főnixként fog föltámadni az ifjú Európa!” 

Nyitókép: Mandiner-archív