A legtöbben azt szeretnénk: legyen béke, szabadság és egyetértés.
Harmincöt éve, egy másik évezredben, egy másik világban, a rendszerváltás előtt a címben szereplő mondattal fejeztem be az Élet és Irodalom nyitóoldalára írt munkámat. A Fidesz szlogenje volt ez, így az első szabad választás előtt néhány héttel a szerkesztők párt iránti szimpátiáját is mutatta, hogy ezt elnézték nekem.
Magam tizenhat éves voltam akkoriban, a fideszesek tízzel előrébb jártak, a demokrácia pedig még magzati állapotban volt.
Mindaz, ami azóta történt – például az életünk, az életem –, egy regény lapjaira tartozik, nem ide.
Abban azonban pártállástól függetlenül vélhetőleg mindenki egyetért velem, hogy az első szabad Országgyűlés és a mai Országgyűlés képviselői zömének műveltsége, kulturális horizontja között nagyobb a különbség, mint az oxfordi professzorok és az elemi iskolás tanulók között. Más világ volt, megérlelt tudással, rengeteg műveltséggel, hatalmas ismeretanyaggal érkeztek a politikába értelmiségiek, akik közül ugyan politikusnak sokan csapnivalók voltak, beszélgetni annál nagyobb élmény volt velük. Most szabadság van egy emberöltő óta, a politikával professzionális politikusok foglalkoznak, és ez így van jól.
Hanem van, ami nem változott. Nem változott 1848 óta, hogy
a legtöbben azt szeretnénk: legyen béke, szabadság és egyetértés.
Nem változott 1990 óta: ma is mindenki lehet fiatal demokrata, a közjóért tenni akaró, szakmai elképzeléseivel ringbe szálló politikus. Legyen határozott elképzelésed valamilyen szakpolitikai kérdésről, légy meggyőződve, hogy a közpolitikához értéket ad hozzá a személyed. Légy liberális, zöld, baloldali, nemzeti-konzervatív, részben vagy egészben ne érts egyet a kormánnyal, és indulj azért, hogy a te eszmevilágod és/vagy szakpolitikai javaslataid is képviselve legyenek.
Ha pedig egyetértesz a kormányzó pártokkal, akkor csatlakozz hozzájuk, teljesítsd ki a munkájukat tudásoddal, hozzáértéseddel, tenni akarásoddal.
Mindegyik megoldás egyként jó, ha az országért kívánsz tenni a politikában. Ha te magad nem akarsz politikus lenni, megkeresheted azt, aki valamilyen szakpolitikai programban vagy egészében a leginkább azt az ideát képviseli hitelesen, amiben te hiszel.
Bárhogy döntesz is, egyet ne engedj: hogy a gyűlölet győzedelmeskedjen a kimondott politikai célok felett a hozzád közel állók elméjében.
Ha keserűséget látsz magad körül, igyekezz oldani, rájönni a valódi okára, ha segíteni kell, segíts, csak ne engedd, hogy a gyűlölet ernyője alá szervezett semmi megfertőzze a szeretteidet.
1848 egyik ifja, Vasvári Pál Irányeszmék című munkájában így ír: „A nemzet újjáteremtésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletök elé tudják villantani egy boldog állam eszményét”, ha ezzel azonosulsz, akkor védve vagy a gyűlölettel kalmárkodó bolondok ellen, és megvédheted azokat is, akik fontosak neked.
S ha mind így teszünk, talán még abban is igaza lesz egyszer Vasvárinak, amiről majd két évszázada így álmodott: „A múltak romjain halhatatlan főnixként fog föltámadni az ifjú Európa!”
Nyitókép: Mandiner-archív
„Rövidesen derék elődeid, az SZDSZ, a Momentum és MZP mellé kerülsz a magyar politikatörténet szemétdombjára” – írta a Fidesz kommunikációs igazgatója.
A kormánybiztos szakmai érveire nem volt válasza Szolnok polgármesterének.
Baranyi bejegyzésében ezúttal sem bánt kesztyűs kézzel a főpolgármesterrel.
Már az ellenzéki közvélemény-kutatók sem tudják titkolni, hogy trendforduló van kialakulóban.
„Neked Weber parancsa, nekünk a magyarok döntése számít!” – tette helyre a TISZA Párt elnökét Menczer Tamás.
Kezdhet komolyan aggódni.
Steve Witkoff világossá tette, Donald Trump elkötelezett az orosz-ukrán béke iránt.
Globálisan 62 százalékos a keleti állam piaci részesedése.
