Sokkal fontosabb, hogy szerencsére azt is a kezdetektől »elmagyarázzák«: ugyan általában le a nemzeti határokkal, »no borders no nation«, a szuverenitás fasizmus meg a mi államaink mind idejétmúlt ócskaságok, ám Ukrajna határai, államisága meg szuverenitása szent és sérthetetlen.
»Elmagyarázzák« persze azt is, hogy e szuverenitás-sértésért nemzetközi jogilag Oroszország a bűnös – meg úgy mindenért. Az, hogy Oroszországot nemzetközi jogi értelemben szabályosan tőrbe csalták és becsapták a minszki I-II egyezményekkel, melyeket Ukrajna természetesen nem tartott be, nem érdekes. Azokkal a minszki egyezményekkel, melyekről a nyugati globalista politikusok ma már maguk is röhögve mesélik, hogy csak azért kötötték, hogy míg az oroszok elhiszik az autonómiát, kisebbségvédelmet meg más ócska hazugságokat, ők felfegyverezzék Ukrajnát. Így is lett.
»Elmagyarázzák« azt is nemzetközi jogilag, hogy bizony Oroszország milyen példátlanul ellenezte, hogy amerikai rakétákat telepítsenek a határai mellé. Merthogy ezt jelenti Ukrajna NATO-tagsága orosz nézőpontból. Természetesen a kubai rakétaválság, ami ennek tökéletes inverze volt szovjet rakétákkal az USA határainál, nos az egészen más. Oroszországnak egyébként sincsen semmi »alapja« olyat követelni, hogy ne toljanak a képébe rakétasilókat és kilövőállásokat, hiszen, mint »magyarázzák«, nem ígértek meg ilyet Oroszországnak a Szovjetunió felbomlásakor. Hát, ajánlom elolvasni Jelcin visszaemlékezéseit »Éjszakai naplójegyzetek« címmel, ami nagyon plasztikus korlenyomata annak, hogyan csapták be Oroszországot Nyugatról, vezették félre mindenféle gesztussal meg ígérettel, miközben a nemzetközi pénzmagántőke elkezdte kifosztani az oroszokat – ahogy amúgy minket is. Nem baj, majd ezt is ki- illetve »elmagyarázzák«, ha nem megy, akkor meg elhallgatják.
»Elmagyarázzák«, hogy Ukraina, ami azt jelenti, a határnál (természetesen a történelmi Oroszország határáról van szó!) valójában egy szuverén, történelmi ország, nagy múlttal. Hogy Ukrajna nem modernkori mesterséges tákolmányállam, aminek a határait csak úgy tologatták a szovjet pártfőfitkárok, hanem az ukrán nemzet természetes nemzetállama. A szuverén ukrán nemzeté, akik ugyan genetikailag oroszok, a nyelvük egy orosz dialektus, a népzenéjük, népviseleteik, népi kultúrájuk és történeti tudatuk orosz, de az »elmagyarázók« szerint semmi közük az oroszokhoz. A saját szememmel láttam, hogy 2022-ben, a háború kitörésekor a budapesti nagy nemzetközi irodákban meg más tanácsadócégeknél gyakornokoskodó ukránok itt kezdtek el nagy ukrán öntudatból egyáltalán ukránul tanulni, mivel még az anyanyelvük is orosz! Az ukránok ukrán nyelvtanfolyamát Budapesten persze a nemzetközi irodák fizetik. Nyilván önkényes atyáskodás, hogy az oroszok az ukránokra sajátként, testvérként, nemzeti kérdésként, »közel-külföldként«, kvázi belügyként tekintenek.
Akik ezt »elmagyarázzák«, azok nyilván Petőfiék márciusi 12. pontjáról (unió Erdéllyel!) meg az azt megelőző sok évszázados nemzeti törekvésekről is azt gondolják: a két magyar állam egyesülését követelni önkény volt. Ezek az »elmagyarázók« nyilván ugyanezt gondolják Kazinczyról, aki leírja, hogy a Habsburg időkben különböző hadseregekbe sorozott magyarok a csatatereken véletlen összetalálkva sírva-ölelkezve borultak egymásra, hogy »mi mind magyarok vagyunk«: hát ugyan hogy lennének mind magyarok, mikor az egyik ausztriai, a másik poroszországi, a harmadik meg erdélyi. Nyilván ugyanezt gondolják akkor Bocskairól is, aki az emlékirataiban olyan szívszorítóan inti az eljövendőket, hogy »az édes magyar haza« az egy, és a szétszabdalt magyarságnak egy államban, »egy koronás fő alatt« van a helyük. Ráadásul mindezt jó kétszáz évvel azelőtt vetette papírra, mielőtt az »elmagyarázóink« szerint szabad lett volna bárkinek nemzetben meg nemzetállamban gondolkodnia, hiszen a nagy francia forradalom előtt ilyesmi fogalmilag fel sem merülhetett szerintük. Node hiszen már annyiszor »elmagyarázták«.