A közös drogpolitikai hiánya brutális visszaélésekre ad lehetőséget

„A közösségnek mind nagyobb kihívást jelentő kábítószerproblémák hátterében – sok egyéb ok mellett – arra is rámutathatunk, mennyire nem egységes az uniós szabályozás, s az így keletkező rések, kiskapuk kiváló lehetőséget kínálnak a drogbűnözőknek.

Összeállításunkban ezeket a problémákat vettük górcső alá.

Az Európai Unió felé irányuló, illetve a közösség országaiban virágzó drogkereskedelem a modern liberális államok gazdasági, politikai és kommunikációs szabadságának élősködői. Azokat a lehetőségeket fordítják a maguk hasznára, amelyek az Unió szabadságát és jólétét biztosítják. Visszaélnek a szabadkereskedelem lehetőségeivel, a kikötői és repülőtéri ellenőrzések hiányosságaival, a schengeni határok nyitottságával, az uniós országokon belüli eltérő szabályozással, és természetesen visszaélnek a sajtó, különösen az internetes felületek, közösségi oldalak hiányos kontrolljával, amelyeket fel tudnak használni a drogkereskedelmi hálózatok építésére, a drogfogyasztás népszerűsítésére.

Egy közelmúltban megjelent elemzésünk arra hívja föl a figyelmet, hogy az Európai Unióban a szervezett bűnözés becsült éves bevétele – részben a kábítószerkereskedelem révén – körülbelül 139 milliárd euró, ami a teljes EU-s GDP mintegy 1%-ára rúg. »Nyugat- és Közép-Európa továbbra is a világ egyik legnagyobb kokainpiacának számít …  Emellett a legújabb tendenciák a metamfetamin-használat növekedésére utalnak Európában« – írta a témát érintő összefoglalójában az Euronews tudósítója, Johannes Pleschberger.

A kikötők kulcsfontosságú belépési pontok az EU-ba, ahol a vám- és biztonsági ellenőrzéseknek meg kellene akadályozniuk az illegális áruk bejutását. Azonban a forgalom nagysága és az erőforrások korlátozott volta miatt sajnos sokszor hiányosak az ellenőrzések, felületes a beérkező konténerek átvizsgálása. Ezeken a réseken keresztül jutnak be legkönnyebben a drogok Európába. Ugyanakkor az is tény, hogy az egyes helyeken szigorodó ellenőrzéseket más helyeken tudják kijátszani a bűnözői csoportok. 2024 nyarán például Antwerpenben, a kábítószercsempészet európai fővárosában a vámhatóságok azt fedezték föl, hogy a belga kikötőben felére csökkent a kokainlefoglalások száma, mivel a bűnbandák útvonalat váltottak, így kerülve el a megerősödött hatósági ellenőrzéseket. A jelenség kárvallottja Norvégia lett. Oslo polgármestere, Anne Lindboe nyilatkozott is a témában, elmondva, hogy a kábítószercsempészek egyre gyakrabban veszik célba a norvég fővárost. Közel 570 millió font értékű kábítószert csempésztek át Norvégia legnagyobb kikötőjén, amely hetente 50-70 hajót és 243 000 konténert fogad. »Úgy tűnik, hogy az oslói kikötő a bűnözői, kemény bandák kedvelt kikötőjévé válik Európában« – mondta az NRK műsorában. »Az oslói kikötő – tette hozzá – kicsit túlságosan rosszul őrzött.«

Ha már Európába érkezett a drog, a schengeni együttműködés lehetővé teszi a személyek szabad mozgását a tagállamok között, megszüntetve a belső határellenőrzéseket. A Schengeni Információs Rendszer (SIS) segíti a hatóságokat a keresett személyek és tárgyak nyomon követésében, de a drogkereskedők végső soron nagyobb nehézségek nélkül juthatnak át a belső határokon. Miközben tehát az EU szabadkereskedelmi politikája gyakorlatilag megszünteti a kereskedelmi akadályokat a tagállamok között, azonközben a drogkereskedők kihasználhatják ezt a lehetőséget, hogy illegális árucikkeiket szabadon szállíthassák egyik tagállamból a másikba.

Hasonlóan komoly problémát jelent az egységes európai szabályozás hiánya. Sajnos az Európai Unió tagállamaiban nincs egységes drogpolitika, vagy szabályozás, azaz a tagállamok maguk döntenek arról, hogy szigorúan fellépnek a droghasználattal szemben, vagy inkább legalizálják egyes kábítószerek fogyasztását, amivel lényegében el is lehetetlenítik más országok tiltó rendelkezéseit. A pillanatnyi helyzet az, hogy Magyarországon kívül csak három európai ország veszi igazán komolyan a kábítószerek elleni küzdelmet, ahogy az a Mandiner cikkéből kiderül.

Jó példa a védekezés összehangolatlan, sőt sokszor egymás intézkedéseit is akadályozó szabályozásra a hexahidrokannabinol (HHC) tragikus sikere az európai piacon. Az új típusú, félszintetikus kannabinoid, amely az elmúlt években robbanásszerűen kezdett terjedni Európában legális THC-helyettesítőként jelenhetett meg, mivel a jogi környezet eltérő az egyes európai országokban.

Hasonlóan heteronóm képet mutat a drogfogyasztással és drogkereskedelemmel kapcsolatos büntetési tételek sokfélesége. Ahogy korábbi elemzésünkben rámutattunk, annyira eltérőek a büntetések, hogy egységes fellépésről egyáltalán nem beszélhetünk.

Hasonlóan gyenge Európában az internetes felületek szabályozottsága. A közösségi médiaplatformok gyors technológiai fejlődése és a szabályozás lassú ritmusa nemcsak kiskaput, de hatalmas kamionkaput nyit a drogkereskedők előtt, hogy a közösségi oldalakon hirdessék termékeiket, lépjenek kapcsolatba vásárlóikkal és koordinálják tevékenységüket. A felhasználók anonimitása és a platformok közvetítő szerepe megnehezíti a hatóságok számára az ilyen tevékenységek felderítését és megakadályozását.

A jelenségre természetesen már mindenhol felfigyeltek. A brit Volteface nevű drogellenes érdekvédelmi szervezet 2019-ben végzett felmérése során a Facebook, az Instagram és a Snapchat platformokon megkérdezett 16-24 évesek 24%-a jelezte, hogy találkozott közösségi médiában eladásra kínált tiltott drogokkal – olvashatjuk intézetünk korábbi elemzésében, korábbi összefoglalónkban, amely arra is rámutat, hogy jelenleg az Instagram a vezető platform a kábítószerek közvetlen fogyasztói értékesítésében, a Facebook a második helyen áll, ám alig egy lépés választja el az elvileg moderált platformokat az utcai piactól és a darknet sötét világától.

Egy másik elemzésünkben ezt olvashatjuk: „A droghasználat népszerűsítése egyre inkább a social média egyes felületin zajlik, ahol influenszerek és aktivisták reklámozzák a különféle kannabinoid tartalmú termékeket. A Facebookon és Instagramon olyan oldalak jelennek meg, mint a „FűdeJó” és a „Cannabis for Life”, amelyek a kannabisz kultúrát népszerűsítik, gyakran fiatalkorúak számára is elérhető tárgyalásokkal, videós tartalmakkal.”

Miközben tehát a drogterjesztés mögött álló bűnözői csoportok ügyesen használják ki az Európai Unió felemás szabály-környezetét, a hatóságok erőfeszítései sokszor eredménytelenek és lehetőségeik szűkösek, éppen az európai együttműködés hiánya miatt. Úgy tűnik, hiába dolgoznak a hatóságok folyamatosan a szabályozások megerősítésén és az ellenőrzések javításán, ha az egyes országokban zajló, eltérő tartalmú és eltérő minőségű szabályozás továbbra is megkerülhetővé teszi az európai emberek védelmében hozott intézkedéseket. Fontos lenne a közös fellépés, a közös drogpolitikai kialakítása.”