Egyáltalán nem csoda, hogy ha ilyeneket olvasunk, kinyílik a töltőtoll a zsebünkben. De ezt sem érdemes túltolni. Kezdjük azzal, hogy szerény véleményem szerint mindkét író sommás megállapításai úgy hülyeségek, ahogy vannak. Mondhat butaságot egy nagy író? Mondhat. Ettől még lehet nagy író? Lehet, ha a művei túlélik a percemberi dáridóját. És ez nem rajtunk, műveletlen magyarokon fog múlni: nálunk nyugatabbra egy félrefogalmazott közösségi médiás szösszenetért törölnek el egész életműveket. Ha majd a Kárpát-medencét is elfoglalják a futóbolond, woke-ba oltott újmarxisták, akkor tessenek rettegni.
Szóval a még szabad magyar világban sok szót nem érdemes vesztegetni az ilyen dulifuli, »üzenem a magyaroknak«-megaszondásokra, a gondolat-, vélemény- és szólásszabadság kereteibe beleférnek. (Illetve legföljebb kultúrpolitikailag indolkolt a reakció, lásd szerencsétlen Kornis Mihály elborult agymenéseit, annyira én sem vagyok szent, hogy kéjes vigyorral ne mutogassam a liberárjáknak meztelen királyaikat).