Itt az újabb baloldali álhír: nem igaz, hogy 2024-ben minden eddiginél kevesebb gyermek született

Szándékos rémhírterjesztés, vagy az adatok különös és sajátos értelmezésének következménye lehet, hogy a baloldali sajtó szerint 2024-ben minden korábbinál kevesebb gyermek született Magyarországon. A Telex a Központi Statisztikai Hivatal friss adatai alapján és a 444.hu cikke nyomán arról írt, hogy tavaly mindössze 77 500 gyermek született Magyarországon, ami a mérések kezdete, 1950 óta a legkevesebb.

Tény, a KSH adataiból kiderül, hogy 1950-es évek elején, vagyis a Ratkó-korszakként ismert időszakban, 1956-ig több mint 200 ezer gyermek született évente és azóta folyamatosan csökken a születésszám. Ez az időszak az akkori intézkedések – abortusztilalom, a gyermektelenek megbélyegzése – miatt kiemelkedően nagy születésszámot eredményezett, amely mögött eltörpül az 1990-es évek és az azt követő évtizedek születésszáma.

A Ratkó-korszakban született a legtöbb lánygyermek. Ők az 1970-es évekre már gyermekvállalási korba léptek és az akkori ösztönzőknek és társadalmi elvárásoknak megfelelően túlnyomó többségük fiatalon, már a húszas évei elején megszülték első gyermeküket. Éppen ezért az 1970-es években is jóval magasabb volt a születések száma, mint napjainkban. 

A „Ratkó-unokák”, vagyis akik az 1970-es években születtek, az 1990-es és 2000-es években léptek abba a korba, hogy ők is gyermeket vállaljanak. A rendszerváltást követő gazdasági válság és a megszorítások, kiemelten a Bokros-csomag miatt ugyanakkor a Ratkó-unokák már idősebb korban vállaltak gyermeket, kevesebb gyermeket hoztak a világra, mivel az életszínvonaluk jelentősen visszaesett.

A rendszerváltást követően tehát érdemben visszaesett a születések száma, mivel a megszorítások miatt sokan nem tudtak vagy nem mertek gyermeket vállalni, vagy csak egy gyermekük született. Ráadásul míg a rendszerváltás előtt gyakran a 20-as évek elején már volt egy gyermekük a nőknek, a gyermekvállalás fokozatosan kitolódott a nőknél, a 20-as éveik végére, vagy a 30-as éveikre.

Ezt kívánja ösztönözni a kormány is a gyermekvállalást ösztönző intézkedésekkel, mint a CSOK, vagy a hamarosan kétszeresére emelkedő családi adókedvezmény, a többgyermekes édesanyák szja-mentessége és számos egyéb családalapítást, gyermekvállalást elősegítő intézkedés.

Éppen ezért nem is a születések számát mutató adat a legalkalmasabb arra, hogy a demográfiai folyamatokat érzékeltesse, hanem az erre a célra közzétett arányszám.

Tavaly a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 1,38 volt, egy évvel korábban 1,51. Noha 2023-hoz képest ez valóban visszaesés, de aligha lehet azt állítani, hogy a legrosszabb lenne, a mélypontot 2011-ben, az elhibázott és megszorításokra épülő baloldali kormányzatok gazdaságpolitikájának következtében regisztrálta a KSH. A történelmi mélypont 2011-ben 1,23 volt.

Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa a napokban publikált elemzésében rámutatott, hogy a gyermekvállalási kedv összefügg a családok anyagi biztonságérzetével, vagyis akkor vállalnak a családok több gyermeket, ha úgy gondolják, jövedelmük hosszútávon stabil marad és fel is tudják őket biztonságosan nevelni. 

Ez általában nem a válságok időszakára jellemző, márpedig a 2022-2023-as, egész Európában komoly életszínvonal-csökkenést eredményező energia- és megélhetési válság, valamint a rekordmagas infláció időszakát nem az anyagi stabilitás jellemezte. Ráadásul közvetlenül előtte a Covid-19 járvány időszaka szintén egy válságidőszak volt.

Ez komoly részben az anyagi biztonságérzetet jelenti. Ha például a 2010-es nagyon rossz szinten maradt volna a családok anyagi biztonságérzete, s a termékenységi arányunk is a 2011-es 1,23 szinten, akkor létszámcsökkenéssel arányosan 2025-ben csupán 66 ezer gyermek születhetne meg hazánkban. Jelenleg ez elképzelhetetlen,

– emelte ki a szakértő. Szalai Piroska nemzetközi összevetésben is értékelte a demográfiai folyamatokat. Az Eurostat legfrissebb termékenységi adatai 2022-esek. 

Az Európai Unió átlaga 1,54-ről 1,47-re csökkent ebben az évtizedben. A javulást a rendszerváltó országok (Litvánia és Lengyelország kivételével), illetve Németország, Portugália és Ciprus érték el.

Nyitókép: Pixabay