Tavaly a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 1,38 volt, egy évvel korábban 1,51. Noha 2023-hoz képest ez valóban visszaesés, de aligha lehet azt állítani, hogy a legrosszabb lenne, a mélypontot 2011-ben, az elhibázott és megszorításokra épülő baloldali kormányzatok gazdaságpolitikájának következtében regisztrálta a KSH. A történelmi mélypont 2011-ben 1,23 volt.
Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa a napokban publikált elemzésében rámutatott, hogy a gyermekvállalási kedv összefügg a családok anyagi biztonságérzetével, vagyis akkor vállalnak a családok több gyermeket, ha úgy gondolják, jövedelmük hosszútávon stabil marad és fel is tudják őket biztonságosan nevelni.
Ez általában nem a válságok időszakára jellemző, márpedig a 2022-2023-as, egész Európában komoly életszínvonal-csökkenést eredményező energia- és megélhetési válság, valamint a rekordmagas infláció időszakát nem az anyagi stabilitás jellemezte. Ráadásul közvetlenül előtte a Covid-19 járvány időszaka szintén egy válságidőszak volt.
Tudjuk, hogy a tudatos gyermekvállaló családokban a tervezett gyermekek akkor születnek meg, ha a családok biztonságérzete megfelelő szinten van.
Ez komoly részben az anyagi biztonságérzetet jelenti. Ha például a 2010-es nagyon rossz szinten maradt volna a családok anyagi biztonságérzete, s a termékenységi arányunk is a 2011-es 1,23 szinten, akkor létszámcsökkenéssel arányosan 2025-ben csupán 66 ezer gyermek születhetne meg hazánkban. Jelenleg ez elképzelhetetlen,