Számok bizonyítják: nem véletlenül csúszik rá valaki a drogokra – de van remény!

A Drogkutató Intézet elemzésében arra keresi a választ: van-e kapcsolat a gyermekkori traumák, negatív életesemények és a szerfüggőségre való hajlam között?

A Drogkutató Intézet kutatási programja rámutatott, hogy drogprevenció hatékonyságát jelentősen növelheti, ha olyan személyek osztják meg történetüket, akik saját bőrükön tapasztalták meg a függőség következményeit.
A múlt héten négy posztgraduális képzést teljesítő hallgató – akik nem szociális munkásnak tanulnak – vett részt egy egyhetes kutatási programon a Drogkutató Intézetben. A program célja az volt, hogy a hallgatók elméleti és gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek a leszakadó társadalmi rétegek drogfogyasztási szokásairól. A rendelkezésre álló idő során elméleti előadások, interjúk, terepgyakorlatok és rehabilitációs központban tett látogatás révén nyílt lehetőségük mindennek a mélyebb megértésére.
A drogprevenció hatékonyságát jelentősen növelheti, ha olyan személyek osztják meg történetüket, akik saját bőrükön tapasztalták meg a függőség következményeit. Ezért a diákok egy olyan volt kábítószerfüggő történetével ismerkedhettek meg, aki múltbeli küzdelmeit felhasználva ma már drogprevenciós kurzusokat tart fiataloknak, és rehabilitációs programokban segít mind gyermekvédelmi intézményekben, mind a szegregátumokban élők számára.
A szervezet rámutatott, hogy az ilyen előadásoknak kettős hatása van: egyrészt hiteles és személyes élményeken keresztül mutatják be a szerhasználat veszélyeit, másrészt reményt adnak arra, hogy a függőségből ki lehet törni.
Ezt is ajánljuk a témában
A Drogkutató Intézet elemzésében arra keresi a választ: van-e kapcsolat a gyermekkori traumák, negatív életesemények és a szerfüggőségre való hajlam között?
Nyitókép: illusztráció, Pixabay